Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
A Kamera által homályosan az egyik legjobb Phillip K. Dick filmadaptáció. El is mondjuk, hogy miért.
„Ahogyan a könyv is, úgy a film is, nem csupán egy politikai vádirat, hanem rengeteg pszichológiai kérdést is felvet. Nem véletlen tehát, hogy magában a regényben nem kap szerepet egy pozitív gondolat sem – sugárzik belőle a pesszimizmus. Linklater hűen próbálta ezt a vonalat is adaptálni, így szinte minden (átemelt dialógusok, kisebb változtatások, egy karakter másik kettőbe ültetése) hiteles mása a könyvben leírtaknak, kivéve egyet: Bob Arctor és Donna beszélgetése egy esetleg békés és közös jövőről. Ez a rész enged a pesszimizmusból, s rámutat a szereplők gyermeki naivitására, betekintést enged a drogosok lelkivilágába. A könyv utolsó része is ezt a szürke és nyomasztó életet próbálja bizonyítani – az élet nem más, mint egy gyerekjátékért kapott büntetés. Az író, Philip K. Dick egykor maga is aktív drogfogyasztó volt, s ez a negatív visszhangú történet azon barátainak állít emléket, akik a szer áldozataivá váltak.
Nem csupán az adaptáció maga lett sikeres, hanem a színészgárda is – így például kétségkívül jó választás volt Bob Arctor szerepére Keanu Reeves, James Barris megtestesítőjeként pedig Robert Downey Jr., s nem utolsó sorban Donna bőrében Winona Ryder. Nem hagyható említés nélkül ezen kívül az alkotócsapat (animátorok és grafikusok) sem, amely egy életre keltett képregény hangulatát állította elő. Tudniillik a Kamera által homályosan látványvilága nem mindennapi – rotoscoping-technikával készült, így nevezik, amikor egy élőszereplős filmet animálnak. Szerencsés választás volt ez Linklatertől, hiszen így vizuálisan még több jelentést képes adni a filmnek. A színek és a formák folyamatos játéka, illetve azok elmosódottsága igazán nyomasztó képi világot alkot.”