Világméretű összeomlás: akadoznak a Meta alkalmazásai
Sok felhasználót érint a probléma: nem működik a Facebook, az Instagram és a Threads sem.
Unos-untalan halljuk: 2016 a virtuális valóság áttörésének éve lesz. Oculus Rift, Samsung Gear, Playstation VR, Vive, Microsoft HoloLens – ami ugyan más –, múlt héten VR-részleget indított a Google, és egyébként is ott a kétdolláros Cardboard, a szegény ember VR-je. A technológia adott, gigacégek álltak be mögéje. De milyen tartalmakat fejlesztenek hozzá? Egyelőre szegényes a választék. Az utóbbi évtizedek technológiatörténete és a jelen próbálkozásai alapján, két területről jöhet a változás: játék és pornó, és a kettő kombinációja.
Naughty America mindent visz
A pornó (és persze a játékipar is) technikailag általában mindenki előtt jár, nem meglepő módon évek óta foglalkozik a virtuális valósággal, és most tekintsünk el a VR 1990-es évekbeli első nagy hullámától (egyébként akkor is foglalkozott vele). A VR-reneszánsz remekül jött az iparágnak, mert az ingyenes oldalakkal drasztikusan estek a bevételek, kellett valami technológiai innováció, nóvum, amire más formában, elvileg interaktívabban, momentán szokásos kezdeti nehézségekkel küszködve fűzhető fel az örök tartalom.
Akik kipróbálták, félelmetes élethűségről számoltak be. Raymond Wong, a Mashable újságírója a CES-en tesztelte Las Vegasban, a kéttucatnyi VR-anyagot kínáló Naughty America, az USA egyik vezető pornófilmes cége ajánlotta fel neki a lehetőséget, természetesen élt is vele.
„VR-pornóval még nem volt dolgom, fogalmam sem volt, mi vár rám. Sima néző leszek egy szobában, és figyelem, hogy mit csinálnak? Vagy tényleges VR-szex élményem lesz? Feltettem a Samsung Gear VR headsetjét, és azonnal megkaptam a választ. Tisztában voltam azzal, hogy a két pornósztár nincs ott, és a pasi teste sem az enyém, mégis azt gondoltam, hogy ez a valóság. Döbbenetesen immerzív. Tényleg úgy éreztem, mintha a történések részese lennék” – mesélte Wong.
Bosszantó hiányosságok
A szemmagasságban látott testek, a 3D látványvilág, a szintén 3D hangeffektusok, mind a megtévesztést célozzák, hogy a felhasználó valóságnak és talán annál is többnek – extatikus szexnek – higgye a szimulációt, érezze úgy, hogy fizikailag is jelen van, teljesen merüljön el benne (immerzió). Elvileg 360 fokos látványélményben kellene részesülnie, amit a Naughty America és a többi gyártó még nem teremtett meg, és túlzottan oldalra, felfelé, lefelé stb. nézve csak a nagy feketeséget látjuk.
A tapintásra szintén kell megoldást találniuk, mert mégiscsak abszurd, hogy a felhasználó semmit nem érez például mellek markolászása közben. Fejlesztenek már tapintást szimuláló kesztyűt, de a forgalmazás odébb lesz, az úgynevezett teledildók, távirányítással működő digitális segédeszközök, például cybervibrátorok, a VR-pornónál is ifjabb iparág termékei viszont már beszerezhetők. Távirányítónk (jobb esetben) a 360 fokos látványhoz igazítja a dildó mozgását. Mindezt a külvilágtól hermetikusan elzárt térben, a sisakban éljük át.
A jelenlegi teledildók minősége azonban nem megfelelő, akárcsak a felnőtt-tartalomé sem az. Gyerekcipőben tipeg a szakma: élő jelenetek filmezéséhez VR-kompatibilis felszerelés kell, újra kell definiálni a pornó-filmkészítési folyamatot, és a feldolgozás sem megy új szoftverek nélkül. Az interaktivitással meg szinte egyetlen cég sem törődik. Kérdés, mikorra sikerült mindezt megoldani, mikor érzi a felhasználó azt, hogy a 3D VR-pornó tényleg múlt időbe tette a jó öreg passzív 2D-t.
Tori Black és az ideális avatár
A legizgalmasabb VR-erotika még mindig Japánból érkezik a hentai (rajzfilmes, animepornó) formájában. Az alkotóknak könnyebb a dolguk, valósághűséggel, színészekkel, színésznőkkel nem kell foglalkozniuk, jobban szárnyaltathatják fantáziájukat.
A 3D szkennelésben viszont figyelemreméltó a fejlődés. Színésznők és színészek (egyelőre inkább az előbbiek) szkennelése és másolatuk minősége – különösen az Infinite Realities modelljeié – folyamatosan javul, olyanok, mintha élethű aktszobrok lennének. A Holodexxx VR-pornó startup torontói stúdiójában például a szupersztár (jelenleg pont visszavonult) Tori Black-et fényképezték, filmezték speciálisan kialakított VR-környezetben,112 Canon Rebels kamerával, amelyből 44 közvetlenül a művésznő nemi szervére irányult.
Rajzfilm és élő jelenetek helyett életszerű avatárok jelenthetik az abszolút VR-pornó élményt. Fantáziánk szerint elkészíttetni az ideális modellt, feltenni a sisakot, elmerülni a szimulációban, majd szexelni vele. A médium sajátosságainak leginkább az effajta tartalom felelne meg. Valóságos avatárt tervezni és létrehozni viszont nagyságrendekkel nehezebb (jelenleg még kvázi-lehetetlen) feladat, mint rajzfilm-karaktereket, bár Tori Blackből és követőiből az – gyors editálás után önmaga VR-karaktere – lesz. A mai avatárszerkesztés nagyjából a mell- és a fenékméret tetszés szerinti megváltoztatásából áll, minden más módosítás az egyébként sem teljes valósághűség rovására megy, tönkrevág minőséget, esztétikumot.
A szimuláció nem elég realisztikus, fejlesztők, tervezők, producerek szinte csak heteroszexuális férfiakra gondolnak, nőkre alig, melegekről, többi genderről nem is beszélve. A Naughty America kivétel e szempontból: Wong pornószínésznő szemszögéből is átélhette, ahogy közelít hozzá és szexuális kapcsolatot létesít vele egy férfi, akinek szinte az izzadó testszagát is érezte.
Gátlásoldó VR-pornó
Tori Black esete több kérdést felvet: milyen következményei lehetnek egy (majdnem) élethű avatárral folytatott aktusnak? Mi történik, ha a rendszert meghekkelik? Mire jó a – teljesen immerzív és biztonságos – virtuális pornó és virtuális szex?
Chris Abell, a Holodexxx egyik alapítója szerint sokat segíthet gátlásos személyeknek. Ha például csoportos szexben szeretnének részt venni, de félénkek hozzá, vagy ha már betöltötték a 18-at, és még mindig szüzek, a komplexusoldó VR-ben tesztelhetik magukat előtte.
Használ az önbecsülésnek, közelebb visz egymáshoz két személyt, új dimenzióval egészíti ki a távkapcsolatokat – állítja Abell.
Előbb azonban megfelelő minőségű és mennyiségű tartalom kellene hozzá.