Van itt minden, mi szem és száj ingere, mégis azt érzi az ember csak parasztvakítást lát. Ezt bizonyítja a virtuális valóság lesz 2016 szlogen is. Lehet ugyan látni szemüvegeket, de az Oculus csak előrendelést ad, árat nem mondanak titokzatosan, a HTC Vive Pre-vel tökéletesítette a cuccát, de majd csak később érhető el. A Sony pedig az év közepén hozza ki a tényleges termékét. Addig marad tehát a fapados Google Cardboard és a Samsung Gear VR már nálunk is kapható megoldása.
2016. január 06. 11:13
p
0
0
0
Mentés
Ha megnézzük, hogy most Las Vegas-ban mit is mondanak erről az előadók és az oda látogató itc újságírók elég vegyes kép alakul ki erről. Sokan fel is vetették, hogy mire jó a virtuális valóság (VR) és most akkor a kibővített valóság (AR). Hiszen még az előbbi a tartalom minőségével és láthatóan a félkész hardverekkel küzd, a második elég szépen működik és terjed, csak nincs mögötte olyan hangos média zajongás. A VR-ről még John Carmack is azt nyilatkozta, ha működni fog és tömegesen is terjedni fog, csak 50%-ban lesz új játékplatform, a nagy áttörést a mozistúdiók, a hírszerkesztőségek és a tartalomgyártók fogják majd csak elhozni, de évek múlva.
A virtuális valóság: új digitális belső tapasztalású tartalom
Ismerjük a történetet, a The New York Times 1 milliónyi Google Cardboard-ot adott ingyen a digitális előfizetőinek tavaly. A YouTube és a Facebook is készül, hogy 2016-ban az online világba becsempéssze ezt a technológiát, persze ehhez kellene a nagy áttörés, ami éppen a CES 2016-on derült ki a színes és szagos örvendezés közepette lehet, hogy elmarad. Aki próbált már egy ilyen cuccot az tudja a VR videók felbontása jelenleg messze van még a ma már működő okostévék felbontásához képest és most nem a 4 és 8K-ra kell gondolni, hanem egy egyszerű középkategóriás 2015-ös laptopra. Érdemes megnézni, mindenki a videojátékokban az akcióra és nem a látványra helyezi a hangsúlyt még. Igaz mindezt azért teszi, mert korifeusai szerint is végre itt egy it cucc, ami teljesen a tartalomra való fókuszálást és folyamatos figyelmet helyezi az előtérbe, kiszakít minket a folyamatos információs zajból. Ugyan nincsenek zavaró emailek, chat és állandó közösségi médiáskodás benne, de ezt nyilván azok mondják, akik a VR-t a jövő hirdetési platformjának gondolják és ezért támogatják. A VR minden érzékünket leköti majd, kiszakít a valós világból. De ez is a legnagyobb hibája éppen. Pont, hogy kiszakít belőle szakít el minket az évek alatt megtanul digitális tartalomszerzési formáktól. Vagyis újra be kell majd ezeket csempészni valahogy, ha tényleg komoly tartalomgyártásra és fogyasztásra is akarjuk azt használni. Előbb-utóbb ugyanis a technológia újdonsága után és a korlátosan elérhető tartalmak miatt a felhasználók majd hiányolni fogják ezeket. Sőt valaki mondja már el egy ilyen VR sisakot, hogy lehet majd belecsempészni egy ember napi rutinjába, sőt munkájába? Lehet rá majd a tartalomba teljesen belesimuló, sőt azt imitáló reklámokat tenni, de a reklámok által belénk plántált termékek megvásárlása majd ezen a virtuális világon keresztül fog meg is történni?
Kibővített valóság: a fizikai világra csempészet digitális tartalom
Az AR különböző címkéket vagy rétegeket ragaszt a körülöttünk lévő világra, újraformálja. Nem is kell nagy hardverfejlesztés sem hozzá, már egy mezei okostelefonban is elérhetjük. De ha nagyon akarjuk, ezt már az Avatar és a Vasember és a Különvélemény filmek is bemutatták és hellyel-közzel így is működik a hétköznapjainkban. Jó nem annyira látványosan, de itt nem is egy új világ megteremtése a cél, mint a VR esetén. Sőt a meglévő analóg médiákba is, mint a nyomtatott újságokba is vígan bele lehet csempészni. Ugyan sokan az AR mellőzött voltára hívják fel a figyelmet, ha a Google Glass sikertelen tesztjét vetik fel. Jelentjük már újrapozicionálták azt és ipari felhasználásra kiválóan alkalmas. Itt is a cél az volt, a megfelelő feladatra, a megfelelő hardver legyen, de az ergonómia sokkal fontosabb is a mindennapos használat során. Nem véletlen már mindenki kihozott a CES-re is AR szemüvegek helyett, az azokra építhető kiegészítőket (Garmin Varia Vison bringásoknak például és társai). Ne feledkezzünk el a Microsoft Hololens megoldásáról sem, akik pimaszul ellopva Gábor Dénes találmányát hologramról beszélnek. Valójában AR-t adnak el, csak piacvezetők akarnak ebben lenni, nemcsak az iparban (mint az Autodesk megoldása esetén), hanem a fogyasztói elektronika területén is a hétköznapokban. Jön is a fejlesztői szett hozzá most az év elején, mert jogosan be szeretnék előzni a jelenleg parasztvakításnak tűnő VR-es cégek ötleteit, hiszen a felhasználók joggal keverik ezeket. Szemüveg vagy headset, ha nem magyarázzák el nekik ékes példákkal mire szolgálnak ezek úgy fognak járni, mint a Google a szemüvegével. Nem kell félteni a kereső óriást, ők a Magic Leap titokzatos AR technológiájával is elő fognak rukkolni majd, hiszen az egy új kibővített valóság megoldást ígér.
A jövő még nem kezdődött el?
Nem, mert mindkét fenti jövőtechnológia kibővíti kisebb vagy nagyobb mértékben a jelenleg megtapasztalható 2 dimenziós valóságunkat. De míg az AR új rétegekkel ruházza fel és új módon csempészi bele a digitális tartalom eddigi formáit, a VR elválaszt ezektől egy új paradicsomi állapotot ígérve. Mindez viszont, mint a CES-en tapasztalható, majd csak 2017-ben jöhet el, hogy már válogatnunk kelljen az új viselhető AR/VR cuccok, mint a nagyobb tudású mobilok közül. Addig is ezek a dolgok olyanok, mint a falusi búcsúban a vendég atya prédikációja, felfestik nekünk mi vár ránk majd, ha nem járunk hétköznap is templomba, csak most a búcsúban. Aztán a gyónás és áldozás után kimegyünk a vásárosok közé és el is felejtjük ezt, fogyasztunk, de erről szól a CES is. A valóságban is működő dolgokat csak a komolyabb szakmai kiállításokon (MWC, Comdex és IFA és társai fogjuk meglátni), amúgy nézzük meg minek a rövidítése ez: fogyasztói elektronika kiállítás, vagyis a parasztvakítás kötelező.
A vádlott először ruhában készült, teljes alakos képeket kért a lányoktól, majd arra is rávette őket, hogy meztelen fényképeket és videókat küldjenek magukról.