Középiskolai tanári pályáját a bihardiószegi Szőlészeti Szakiskolában kezdte, majd 1953-tól a csombordi Kertészti Középiskolában folytatta. 1986-os nyugdíjba vonulásáig a Kolozsvári Mezőgazdasági Egyetem kertészeti tagozatának előadótanára, a borászati tanszék vezetője volt.
Nyugdíjazását követően sem vált meg a tanári pályától: 1989 után rövid ideig tanította a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium kertészeti szakosztályát, 1995 és 2006 között konzulens tanára volt a Budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemnek, majd a Corvinus Egyetem nyárádszeredai kihelyezett tagozatának oktatója, illetve a mezőgazdasági népfőiskola igazgatója és szaktanára volt 2003-ig. Gazdag tudományos, kutatói munkáját 1957-ben Csombordon kezdte, aztán Kolozsváron, majd a balázsfalvi Szőlészeti és Borászati Kutatóállomás tudományos munkatársaként folytatta. Számos borászati könyv és szaktanulmány szerzője.
1955-től közölt verseket. Első kötete 1962-ben jelent meg a Forrás-sorozatban. Gyermekverseket, továbbá drámákat és könnyed vígjátékokat is írt, amelyeket kolozsvári, marosvásárhelyi, szatmárnémeti, sepsiszentgyörgyi, temesvári és bukaresti színházak is bemutattak.