1987. november 22-ig senki nem ismerte a „hacker” kifejezést, valószínűleg nem is létezett még.
November 22-én este 9.14-kor a chicágói WGN televíziós hírcsatorna adása megszakadt. Fura maszkos figura jelent meg a képernyőn, fémes háttér előtt. Nem jutott szóhoz, mert a WGN technikusai megoldották a problémát, és folytatódtak a helyi hírek.
Két órával később, 11.15 körül a PBS-hez tartozó, Chicago környéki WTTW-11 tévén szintén megszakadt a Dr. Who, és ugyanaz a maszkos figura tűnt fel ugyanazzal a hátérrel. Ezúttal hang is volt. Egy perc húsz másodpercen keresztül az ő bizarr és összefüggéstelen dumáját hallhatta a nagyérdemű, a végén pedig bevillantotta pucér fenekét, amit női kéz csapkodott egy kisebb seprűvel. A férfi bíztatta, hogy csak csinálja. A nő feje nem látszott. Aztán véget ért a szokatlan intermezzo.
Ez volt az első eset, amikor sikeresen meghackeltek egy tévéadót. Fel is keltette a szövetségi nyomozóiroda figyelmét, de a mai napig nem találták meg az elkövetőket.
A maszkos figura az 1984-ben debütált brit fiktív karakterre, Max Headroomra, a világ első számítógéppel generált tévébemondójára hasonlított. Max torzított beszéde hangmintákból állt össze. Mintha egy emberbőrbe bújt mesterséges intelligencia ismertette volna a nagy médiakorporációk uralta szomorú jövő híreit. 1987-ben már az egész világ jól ismerte, hírnevét az Art of Noise 1986-os Paranoimia klipje is öregbítette. A hackelésnél látott háttér Max Headroom retrofuturista világát idézte.
2010-ben egy bpoag nicket használó Reddit felhasználó saját elmélettel állt elő a megoldatlan ügy kapcsán. 1987-ben 13 éves volt, Chicago külvárosában élt, és tagja volt a telefonhálózatokat és az azokon alapuló rendszereket megbuheráló egyik csoportnak, az úgynevezett phreakereknek, a későbbi hackerek elődeinek. A csoportot egyébként két korai harmincas éveiben járó testvér vezette, akiket bpoag J és K néven emlegetett. Az Atlas Obscura sem bpoag, sem a fivérek identitását nem hozta nyilvánosságra (valószínűleg nem is tudta meg).