Szuperhős Akadémián készül tizenhárom gyerek az eljövendő katasztrófákra: nanotechnológiás balesetekre, szörnyek meglepetésszerű támadására, túlnépesedésre. A képzőművész/rendező Philippe Quesne Másnap című darabjában egy abszurd, elgondolkodtató disztópia jelenik meg képregényes elemekkel a színpadon.
A Másnapban Philippe Quesne 13 gyereket állít a színpadra, akik gigantikus, installációnak is elmenő díszletek között játszanak és zenélnek egy órán keresztül. Ebbe a játékba azonban annyira belefeledkeznek ők is, meg a nézők is, hogy a végére egy bizarr disztópiába csöppenünk. A mindenre elszánt nebulók neonjelmezben forgatnak lövöldözős reklámokat, építenek bunkert vagy szerveznek (ellen)támadást. A tanórák közti szünetekben koncertet adnak, megvitatják a stratégiát, és felkészülnek a földönkívüliek és a szörnyek meglepetésszerű támadására; meg a szuperhősök jövőjére, amikor nem csak a túlnépesedést kell megoldani, hanem az agyimplantátumok kérdését is.
Az előadás a sok játék ellenére nem gyerekeknek szól: a szereplők feje felett végig ott lebeg a baljós „Next Day” felirat. Most még csak habszivacs megy a szemükbe, de mi lesz másnap, amikor felnőnek? A produkció ezerféleképpen gondolható tovább, több nyitott kérdést, mint fix értelmezési útvonalat kínál a nézőknek.
Next Day - Philippe Quesne from Théâtre Auditorium Poitiers on Vimeo.
Philippe Quesne előadásai abszurdak és meghökkentőek, de hatásukra a minket körülvevő világról kezdünk el gondolkodni. Hiszen gúnyos és vicces képei a társadalom apró hiányosságairól szólnak, és könnyen lehet, hogy a valóságban sokkal több hülyeség vesz körül bennünket, mint amennyit ez a 13 gyerek művel a színpadon.
A párizsi rendező képzőművészetet tanult, aztán tíz évig színházi- és operadíszleteket tervezett, kortárs képzőművészeti kiállításokat rendezett. 2003-ban megalapította Vivarium Studio nevű társulatát, amellyel már kétszer is járt a Trafóban: A sárkányok melankóliájával 2009-ben és a Big Banggel 2012-ben. Ennek az előadásnak a rendezésére a belga CAMPO művészeti központ kérte fel, amely már régóta jól ismert a gyerekszereplőket színpadra állító, de felnőtteknek szóló előadásairól.
Bemutató a Trafóban 2015. október 16-17. 20.00 óra. Magyar-angol felirattal; kevés flamand szöveg, magyar tolmácsolással.
(Közlemény.)
Kevés nosztalgikusabb emléket eleveníthetünk fel a nyolcvanas évekből, mint a Moncsicsi, a Gazdálkodj okosan, vagy a G.I. Joe, amely nyílt nyugati offenzíva volt az összeomló keleti blokkal szemben.
A politikus genderkérdésekben J. K. Rowlinggal ért egyet, szerinte vannak olyan dolgok, amelyek a hálószobára tartoznak.
Némi ízelítőt kaptunk már abból, hogy New York egy alternatívája sokkal mocskosabb és halálosabb is lehet. Most pedig láthatjuk, milyen az, ha a noir Pókember útját halál szegélyezi.
A baloldali színházba öt héttel ezelőtt engedték be az afrikai bevándolókat, azonban nem voltak hajlandóak elhagyni az épületet.
Vajon a legnagyobb ellenségek együtt tudnak dolgozni, ha a szeretteik életéről és egy minden korábbinál nagyobb krízisről van szó? Az újító Halálos duó erről szól.
Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó ismét apa-lánya párost játszanak a Centrál Színház amerikai sikerdarabjában.
Trump komolyan gondolta a woke politikák felszámolását.
„Make Amerika great again!”, „Nekünk Magyarország az első!”. Így fordíthatjuk le Kölcseyt mai nyelvre – így beszél a normalitás, ez a régi, elveszett világunk visszajövetelének ígérete.
