Miért van annyi külföldi a Quimbyn?

Mikor a Civil Sziget sátrai között nézelődtem, és este hétkor az esetek többségében azt láttam, hogy a kiállító szervezetek mára végeztek, magam sem gondoltam, hogy fél percre rá a nagyszínpadhoz sietek Quimby-koncertre. De amikor távolról meghallottam az Autó egy szerpentinent, hirtelen nem volt jobb ötletem annál, mint hogy megnézzem, mit kezd a Sziget javarészt külföldi közönsége egy Híres Magyar Zenekarral és fordítva. 

Látszólag egymásra talált mind a felváltva angolul, felváltva magyarul beszélő, néha éneklő Kiss Tibi, mind a zászlólengető közönség, mind a színpad közepéről induló kifutó. „Szerintem ezt még a Robbie Williams után hagyták itt, ha már itt van, kipróbálom” — mondta a frontember egy ponton, majd ha már ott volt, végigment rajta párszor. A koncert csúcspontja kétségtelenül Gerdesits Ferenc ötperces dobszólója volt, bár a pörgősebb Quimby-dalok jóval nagyobb lelkesedést váltottak ki a nézőkből.

- Szerinted miért van annyi külföldi a Quimbyn?
- Hogy foglalják a helyet a Florence and the Machine-ra.

Igazából ezen a ponton szúrtuk el, nyolc körül még bőven lett volna esélyünk arra, hogy értelmes helyet csípjünk el a keddi nagy attrakció, a brit Florence and the Machine koncertjére, ahol gyakorlatilag az italpultokig tömött sorokban áll a közönség. Itt jegyezném meg, hogy a fesztivál slágere, a dobozos hidegkomlós Dreher gyakran elfogy a nagyszínpad körül, van viszont picivel arrébb, a Hilltop borkimérése mellett egy Dreher-stand, ahol konstans elérhető a termék 740 forintért.

- Kérsz? 249 forint volt az Auchanban.
- Most ittam meg, 740-ért vettem a Hilltop mellett.
- :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Florence Welch-ék koncertjére a fantasztikus a legjobb jelző: a mezítlábas énekesnő úgy viselkedik a színpadon, mint aki meghalt, aztán kiássa magát, utána valaki megfojtja, eltemeti, erre ő feltámad, kétszer elélvez és ismét meghal. És mindezt a legnagyobb eleganciával teszi, de tényleg, még az is kiment közben a fejemből, hogy tíz perccel ezelőtt beleléptem három bokor csalánba, miközben egy sátrat kerestem az erdő mélyén. A közönség végig átszellemülten tapsolt a számok között hol szeressük egymást típusú hippiszöveget, hol nemes egyszerűséggel csak a fesztivál nevét mondogató énekesnőnek, aki a koncert közepe táján még a színpadról is lesétált, hogy az első sorból énekeljen.

A sátrat végül megtaláltam.