Pihenőnap - Tokajbéli víg napjaim 7.

Jenei Balázs tíz napig a tokaji borvidéket járja. Úgy döntöttünk — és azt reméljük —, hogy az olvasó számára is érdekesebb, ha élményeit naponta adagolva közöljük, már eleve a napló, mint műfaj miatt is, ami sokkal személyesebbé teszi az egészet. A bejegyzéseket a Tokajbéli víg napjaim címke alatt gyűjtjük. Jó olvasást!

*

7. nap – 2015. július 19. vasárnap

A csendes vasárnap jó dolog, de azért hamar feltűnik, hogy a megszokott városi vagy borvidéki pörgés után nehezen tud lekapcsolni-lassítani az ember. Én legalábbis ezt figyeltem meg magamon. Kerestem is programot, mit tudnék ma csinálni.

A délelőtt folyamán még a napló korábbi részeit rendezgettem, illetve válogattam hozzájuk a fotókat, majd egy rövid pihenés után úgy döntöttem, a nagy hőség ellenére bringázok egy kört Tállya környékén. A dűlőutak egy része alkalmas arra, hogy hegyikerékpárral csapassunk egy kört rajtuk, azonban elég könnyű eltévedni, és az utak kitisztítására is komoly szükség lenne. Pedig jó turisztikai vonzerő és lehetőség lenne Tokaj-Hegyaljának különböző bringautakat kijelölni a dűlők között.

A tekerés során felmásztam arra a Vároldal-dűlő tetejére is, amire ősszel felfutottam. A déli hőségben a dolog kevésbé volt mókás, így a négy percnyi tekerést öt perc tolás követte, hogy felérjek a csúcsra, ahol a látvány ismét kárpótolt a szenvedésekért. Sőt, most egy picit az erdőbe is begurultam, ahol egy őz szaladt el riadtan, mikor meghallotta, hogy jövök. Az erdőből a gondozatlan út miatt inkább visszafordultam, és beültem a domb tetején lévő fenyő árnyékába, és csak néztem a tállyai dombokat néhány percig, nyughatatlanságom miatt azonban hamar továbbtekertem.

A Lavotta vendégházba való visszatérésem után a szintén itt megszálló párnak a hűtőben lévő borokból egy rögtönzött borbemutatót tartottam, és már amennyire ez ilyenkor belefér, beszéltem a borokról és Tokajról, meg az eheti tapasztalataimról. Ezután együtt átmentünk a Sárga Borházba ebédelni, ahol gyorsan megállapítottuk, hogy nyárra érdemes lenne kicsit könnyebb ételeket felvenni az étlapra. Szerencsére — bár nem volt az étlapon — egy hideg görögdinnyés gyümölcslevest összeraktak nekünk a konyhán.

A mangalicatarja burgonyapürével, szalagos hagymával jóízű volt, a hús számomra jól lett elkészítve, a püré volt kissé darabos. lehetett volna krémesebb is. Ebédlőtársaimnál pedig a rókagombás vaddisznópörköltnél merült fel az a probléma, hogy bár az étel finom volt, csak egy darab rókagomba volt benne. És hidegebb frissítőknek is jobban tudtam volna örülni, de összességében rendben volt a dolog.

Mit lehet még csinálni Hegyalján, ha nem csak bringázni és enni szeretnénk? Például várat látogatni, ha valaki Szerencsre megy, mint újdonsült ismerőseim. így ők még a pesti vonat előtt beiktattak egy várnézést. Én pedig visszaindultam Mádra. Ha lett volna nálam fürdőnadrág, a nagy hőségre való tekintettel Mád előtt elkanyarodhattam volna a Bortóhoz hűsölni kicsit. Ehelyett azonban az Első Mádiban töltöttem a délutánomat kávézással, beszélgetéssel, és kicsi munkával. Megszerettem ott lenni.

A borvidék nyugati részéről holnap átmegyek a keleti részére, előtte azonban beiktatok egy encsi megállót. Nagyon kíváncsi vagyok.