Mi volt a helyiek reakciója Kalocsán?
Nehéz felmérni, válogatott emberekkel beszéltem. Kértem a Gyöngyit, hogy keressünk olyanokat is, akik kísérték a zsidókat, például egykori csendőröket. Gyöngyi azt mondta, ha találunk is, nem fognak velem szóba állni. Akikkel beszéltünk, azok közül majdnem mindenki emlékezett rám, mint kissrácra. De nem beszélgettem száz emberrel.
Feltűnik a filmben Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek és szóba került benne az is, hogy milyen jó volt a viszony az érsekség és a kalocsai zsidóság közt, például hogy egykor az érsekség adta a téglát ingyen a zsinagóga felépítésére. Ön mit tapasztalt az érsek részéről?
Érdekes volt a találkozás, ráadásul ő tudta, hogy a nagyapámat Szamuely felakasztotta 1919-ben – ez volt hozzá a belépőkártyám. Kedves volt. Ott volt Kalocsán, amikor felléptünk, de előre szólt, hogy el kell majd mennie. Akkor is arról volt szó, hogy az érsekség adta a téglát a zsinagógához. Megkérdeztem tőle, hogy nem a Kálmán-fatelepről, a családi vállalkozásunktól vette-e a téglát az érsekség korábban, de nem tudta a választ – szerintem szinte bizonyos, hogy onnan kellett vennie. Máshol nem vehették, a fatelep egyik legnagyobb kuncsaftja pedig az érsekség volt.
Hogyan fogadták a filmet Amerikában, illetve Magyarországon?
Amerikában dokumentumfilm-konjunktúra van, nehéz felkelteni a figyelmet. Annyiban szerencsém volt, hogy beneveztem az Oscarra, amit el is fogadtak, így egy hétig vetítették New Yorkban és Los Angelesben. Jó helyekről kaptunk elismerő kritikákat. Magyarországon még nem volt ilyen nagy bemutató, de az iskolákban jól fogadták.
Mi lesz a következő filmje?
Örülök, hogy ez megszületett… Témaötleteim vannak, de most leszek 80 éves, úgyhogy ez korlátozza, hogy mit vállalok. Egy-két film még van bennem. De ez a téma kimerített időben, energiában, anyagilag, úgyhogy tök mást fogok csinálni.
Elárulja a témaötleteit?
Nem, nem!