Ft
Ft
21°C
13°C
Ft
Ft
21°C
13°C
09. 18.
csütörtök
Legolvasottabb témák
Orbán Viktor
migráció
energiaválság
orosz-ukrán háború

Akták

AKTA
Háború Ukrajnában
AKTA
Választás 2024
AKTA
Háború Izraelben
AKTA
Lengyel választás
AKTA
Egymillió Találkozás Napja
AKTA
Foci Eb 2024
AKTA
Olimpia 2024
AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024
AKTA
Árvíz 2024
AKTA
Magyar Péter botrányai
AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025
AKTA
Pénzügyi beszámolók
AKTA
Tusványos 2025
Előfizetés
Szerzőink Feliratkozás hírlevélre
09. 18.
csütörtök
Hírek
Vélemények
Hetilap
Liszkay Gábor művészet Pósa Zoltán Magyar Nemzet irodalom Illés Sándor Vajdaság Guszton András kultúra Temerin író művelődés

Emléktáblát avattak a 100 éve született Illés Sándor írónak

2014. február 12. 18:30

Emléktáblát avattak Illés Sándor írónak születése 100. évfordulója alkalmából szerdán Budapesten, egykori zuglói lakóháza falán.

2014. február 12. 18:30

„Illés Sándor világítótorony, égő fáklya volt” - mondta a vajdasági Temerinben született szerzőről a Magyar Írószövetség képviseletében Pósa Zoltán, aki szerint néhai kollegája írásban és szóban is olyan filmszerűen tudta megjeleníteni gyermek- és felnőttkori élményeit, hogy aki olvasta, hallgatta őt, a történet szereplőjének érezhette magát.

Guszton András, a temerini önkormányzat képviselő-testületének elnöke beszédében Illés Sándor „hiteles és őszinte” munkásságát méltatta, valamint hangsúlyozta, hogy tavasszal tervezik felavatni az író temerini emlékszobáját.

Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet igazgató-főszerkesztője személyes történetekkel elevenítette fel egykori kollégája emlékét: „Illés Sándor nemcsak végigélte, hanem végig is írta életének csaknem száz évét. Még ma sincs olyan ember a szerkesztőségben akinek sikerült megdöntenie a 17 perc alatt elkészült vezércikk rekordját és senki, akinek írását szerkesztés nélkül lehetne elküldeni a nyomdába.”
 
Illés Sándor 1914. február 12-én született Temerinben. A világháború idején a keleti fronton volt haditudósító és a Honvéd című lap szerkesztője. Dolgozott a zombori Új Híreknél, majd a Délvidéknél volt szerkesztő, később a Szabad Szó munkatársaként, parlamenti tudósítóként és a Friss Újság szerkesztőjeként is tevékenykedett, a veszprémi Új Híreknek pedig főszerkesztője volt. 1950-ben a Magyar Nemzet főmunkatársa lett, pályája jelentős részét a lapnál töltötte. 1992-től a Magyar-Horvát Társaság elnöke volt.
 
Első verseskötete, a Csillaghullás 1932-ben Újvidéken jelent meg, ezt regények, riportok, tanulmányok követték több mint húsz kötetben. Utolsó műve – a Magyar Nemzetben kiadott tárcáinak gyűjteménye – 2006-ban jelent meg Búcsúzik a kapitány címmel. Ismertek műfordításai is: szerb, horvát, szlovén és bolgár írók, köztük Miroslav Krleza és Ivo Andric műveit ültette át magyarra.
 
Munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Aranytoll kitüntetését, a Magyar Újságírók Közösségének (MÚK) Petőfi Sándor Sajtószabadság Díját, a Vajdasági Irodalmi Díjat, a Táncsics Mihály-díjat, a Magyar Örökség Díjat, 2005-ben a Prima Díjat és a Mikszáth Kálmán-díjat. 2009-ben hunyt el.
 

Összesen 23 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
csenge
2014. február 12. 18:43
Kitűnő író és újságíró volt. Írástudásával a semmiből is atmoszférát, költészetet volt képes teremteni. A Magyar Nemzet szombati számait majd mindig az ő tárcáinál nyitottam ki elsőként.
Válasz erre
4
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!