„Illés Sándor világítótorony, égő fáklya volt” - mondta a vajdasági Temerinben született szerzőről a Magyar Írószövetség képviseletében Pósa Zoltán, aki szerint néhai kollegája írásban és szóban is olyan filmszerűen tudta megjeleníteni gyermek- és felnőttkori élményeit, hogy aki olvasta, hallgatta őt, a történet szereplőjének érezhette magát.
Guszton András, a temerini önkormányzat képviselő-testületének elnöke beszédében Illés Sándor „hiteles és őszinte” munkásságát méltatta, valamint hangsúlyozta, hogy tavasszal tervezik felavatni az író temerini emlékszobáját.
Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet igazgató-főszerkesztője személyes történetekkel elevenítette fel egykori kollégája emlékét: „Illés Sándor nemcsak végigélte, hanem végig is írta életének csaknem száz évét. Még ma sincs olyan ember a szerkesztőségben akinek sikerült megdöntenie a 17 perc alatt elkészült vezércikk rekordját és senki, akinek írását szerkesztés nélkül lehetne elküldeni a nyomdába.”
Illés Sándor 1914. február 12-én született Temerinben. A világháború idején a keleti fronton volt haditudósító és a Honvéd című lap szerkesztője. Dolgozott a zombori Új Híreknél, majd a Délvidéknél volt szerkesztő, később a Szabad Szó munkatársaként, parlamenti tudósítóként és a Friss Újság szerkesztőjeként is tevékenykedett, a veszprémi Új Híreknek pedig főszerkesztője volt. 1950-ben a Magyar Nemzet főmunkatársa lett, pályája jelentős részét a lapnál töltötte. 1992-től a Magyar-Horvát Társaság elnöke volt.
Első verseskötete, a Csillaghullás 1932-ben Újvidéken jelent meg, ezt regények, riportok, tanulmányok követték több mint húsz kötetben. Utolsó műve – a Magyar Nemzetben kiadott tárcáinak gyűjteménye – 2006-ban jelent meg Búcsúzik a kapitány címmel. Ismertek műfordításai is: szerb, horvát, szlovén és bolgár írók, köztük Miroslav Krleza és Ivo Andric műveit ültette át magyarra.
Munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Aranytoll kitüntetését, a Magyar Újságírók Közösségének (MÚK) Petőfi Sándor Sajtószabadság Díját, a Vajdasági Irodalmi Díjat, a Táncsics Mihály-díjat, a Magyar Örökség Díjat, 2005-ben a Prima Díjat és a Mikszáth Kálmán-díjat. 2009-ben hunyt el.