Az előadás ismertetője szerint a projekt kiindulópontja egy kérdés: miért nem tud az ember olyan társadalmi formát létrehozni, amelyben a többség boldogan tudna élni? Az előadásnak nem célja, hogy választ adjon erre a kérdésre, csupán a problémakört akarja vizsgálni. Felhívni a figyelmet arra, hogy nem mennek rendben a dolgok és hogy valamit tennünk kell közösen és külön-külön egyaránt.
Az előadás címe kettős, ez a benne rejlő két témára utal. A történet szerint a színészek mind játékosok, akik lehetséges szereplői egy valóságshow-nak. Az utolsó fordulóban dől el, hogy ki kerül be a Nagy Játékba és végül ki nyeri meg az Utolsó ember Budapesten (vagy az adott városban) címet. Az „Utolsó ember ...-ban” utalás Orwell 1984 című regényére, amelynek eredeti címe az Utolsó ember Európában lett volna. Az előadás ennek a regénynek bizonyos elemeit használja fel.
A produkció formailag egy „társadalmi túlélőshow” amely egyszerre használja fel egy valóságshow, egy társasjáték és egy szociálpszichológiai kísérlet elemeit. Forgatókönyve tulajdonképpen akciósorrendeket és játékszabályokat tartalmaz, az előadás fele improvizáció kötött játékszabályokkal és meghatározott idővel, a másik fele pontosan rögzített, bepróbált kész jelenet.