„Lehetetlen állapot, hogy Tokaj-Hegyalján volt egy kor, amikor összegezve az előttük járók tudását, tapasztalását, osztályokba tudták sorolni a termőhelyeket, és mi erről nem veszünk tudomást. Különösen nagy kegy a sorstól, hogy akadt valaki, aki ezt leírta, papírra vetette, s erről a tudásról ma viszonylag pontos ismereteink vannak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az előttünk élők tudásukat csak azért, mert nem ismerjük azt elég jól. Nem tehetjük félre eleink ismereteit azért, mert nem akarjuk megismeri azt, mert hisszük, hogy többet, pontosabban tudunk náluk.
Tokaj-Hegyalján megadatott, hogy a dűlőklasszifikáció ne egy nemzedék röpke ítélete, hanem több száz év kiérlelt tudása legyen. Ehhez azonban fel kell venni a dűlőklasszifikáció azon állapotát, amit eleink ránk hagytak, hogy hozzá tehessük ahhoz saját tapasztalásunkat. Ezért van szükségünk a ZÉRÓ-pont felvételére. Annak az állapotnak a felvételére, amit leírtak, amit kimondtak előttünk, ami eszenciája volt a XVII-XVIII. század tudásának. Azért kell a ZÉRÓ-pontot felvenni, hogy a történethez, Hegyalja történetéhez, vagyis Tokaj-Hegyaljához hozzátehessük magunkat. A ZÉRÓ-pont a történelmi kiinduló pont, a folytatás lehetősége - az 1700-as évek elején született klasszifikáció rekonstrukciós kísérlete.”