Vadvirágok Blues Band: szólóra bírták Jamie Winchestert

Hogyan jutott el odáig a VVBB, hogy ilyen hatást gyakoroljon a vendégzenészekre?

A dobossal, Vértes Péterrel a gimnáziumból ismerjük egymást. Én korábban kórusokba énekeltem, és nagy Hobo-rajongó voltam, sok Hendrixet és Muddy Waterst hallgattam akkoriban. Gondoltuk, csináljunk poénból egy bluesbandát, csak a haveroknak, komoly szándék nélkül. Aztán egy véletlen folytán sikerült elcsábítani a zenekarba Krómer Mártont, a basszusgitárost és Mátray Csanádot, a gitárost. Eredetileg Csanád öccse, Botond jött volna gitározni, de Csanádéknak épp akkor oszlott fel az akkori zenekara, a Regnum közösség keretei közt létrejött Sebaj Tóbiás, így csatlakoztak. Az első találkozás február 14-én, Valentin-napon volt, de erre csak másfél évvel később jöttem rá. Az első fellépésünk 2007-ben volt, a Fringe Fesztiválon, a Millenárison. Majd ha világhíresek leszünk, jó pénzért kiadjuk azt a felvételt. Ezután sokfelé játszottunk nem csak Pesten, hanem vidéken is. Frissítettük a repertoárt, bevettünk olyan számokat, amelyek kihívást jelentettek a számunkra, például Dire Straits-et. Akkoriban még egyedül Csanád, a gitáros tudott játszani, de felzárkóztunk hozzá szép lassan. Szerettem volna egy szájharmonikást is, hogy csinálhassunk egy blues triót. Egy ismerős szájharmonikás ajánlotta az ősellenségét, Medve Balázst, akit a trió után behívtunk a zenekarba is. Nagyon különböző személyiségek a zenekar tagjai, de már összeértünk.

Sokfelé játszotok külföldön is.

Az első meghívásunk Szófiába szólt, a Szófiai Nemzeti Csarnokba, ahol a Sugar Blue előtt játszhattunk. Eljutottunk a Spirit of Burgasra, amit Európa egyik legjobb nyári fesztiváljának kiáltottak ki. Ezekre úgy kaptunk lehetőséget, hogy játszottunk Ősagárdon, a szlovák határtól öt kilométerre, ahol nemzetközi agárfesztivál volt. Itt hallott meg minket a dunakeszi bolgár önkormányzat elnöke, aki egymaga alkotja az önkormányzatot. Ő elmondta, hogy jön a „bolgár Hobo”, Földes László jó barátja, Vasko, aki fellépett Hobo harminc éves jubileumi koncertjén. Egy nappal hamarabb rendezett a dunakeszi művházban is egy fellépést, ahova meghívott minket. Ő akkor ajánlotta fel, hogy játszunk a Sugar Blue előtt. Vasko jó barátunk lett, aki a zenekar mellett áll. De van egy bolgár menedzserünk is, Boris, most ő segít nekünk nyugat-európai turnét szervezni nyárra. A tervek szerint Németországba megyünk, majd Belgium jön, Antwerpen, majd Hollandia. De elküldtük az anyagunkat Norvégiába, a Notodden blues fesztiválra, ami a legrangosabb ilyen esemény Európában.

És itthon?

Szerintem jelenleg külföldön valamivel ismertebbek vagyunk. A hazai klubrendszer, zenei infrastuktúra eléggé rossz. Egy este csak a pesti belvárosban ötven koncertre el tudsz menni. A szórakozóhelyek nem válogatják meg, hogy kiket léptetnek fel. Megértem, hogy csak a fogyasztás a vágyuk, de durva, amikor a zenekaroknak kell fizetni, hogy felléphessenek. Nyugaton máshogy működik, ott a klubok többsége specializálta magát – ilyen itthon is van, de nem sok. Egy blues- vagy metálklubban nem engedheti meg a főnök, hogy bármilyen banda játsszon, csak nívós zenekarokat hívhat. Plusz vannak underground klubok a kezdőknek, ahonnan kiválasztódhatnak a kezdők. Ez a két lépcső itthon hiányzik. A klubrendszer pedig még Erdélyben is jól működik. Tavasszal megyünk is erdélyi turnéra, Marosvásárhely és Kolozsvár környékére. Ott eléggé szép gázsikat fizetnek, de a színvonalat is elvárják.  Havi négy-öt bulink egyébként mindig van, tavasszal pedig besűrűsödik a naptár, évente 40-50 koncertünk van, kb. 270 koncerten vagyunk túl. Az is érdekes egyébként, hogy itthon sok koncertért nem kell fizetni. Holott akár moziba, akár színházba mész vagy kiállításra, a kultúráért fizetni kell. Csak a zene kivétel, legalább egy minimális 500 forintot elkérne minden klub, akkor már nem lenne ilyen mostoha a helyzet.

Van ma kereslet a bluesra? Ti is egy vagytok a tízezer budapesti zenekar közül, miért éppen titeket választanának?

A blues-színtér elég kicsi. Szerintem a blues nagyon jó buli, sokan mondják koncertek után, hogy még sosem hallottak bluest, de nagyon bejött nekik. Sokan azt gondolják, hogy ez valami szomorkás izé. Pedig a blues vidám, élettel teli zene – persze van szomorú blues is. A bluesban, rock and rollban, funkyban, jazzben élet van.

Te kezdted el szervezni a Gödörbe a Blues Junior Breakdown koncertsorozatot.

Igen, 2010 februárjában volt az első: egy keddi napon ötszázan voltak, azaz teltház volt a fiatal blueszenekarok koncertjén. Ezután kéthavonta rendeztük meg a fesztivált. Mindig három fiatal zenekar lép fel, és mindegyik hív magának egy sztárvendéget, az interjú elején említett zenészekkel is így kerültünk kapcsolatba. A fellépő zenekarok közt volt rajtunk kívül a Magic Mosquitoz, a Tenderfoot Blues Unit, a Fat Cat Band, a Breaking Blues és még néhányan – amúgy nincs sok fiatal blueszenekar. A következő Blues Junior Breakdown májusban lesz, ahol majd fellép egy felvidéki zenekar is. Nyáron pedig tervben van egy teljes napos blues junior fesztivál gitárkiállítással, zenetörténeti előadásokkal.

Most a West-Bahnhofba léptek fel a születésnapi koncerten, a Nyugati téri aluljáróban. Hogyan lett az egykori talponálló krimóból zenés hely?

Igen, ez az az üvegablakos hely az aluljáróban. Nemrég teljesen átalakították, és jó kis helyet raktak össze, nagyon jó hangtechnikával. A koncerten egyébként be fog mutatkozni a Vadvirágok Supergroup, azaz kibővülünk egy zongorával és egy szaxofonnal. Több mint kétórás koncertet tervezünk.

Van egy Dorka nevű buszotok.

Dorka egy majd’ harminc éves, narancssárga hölgyemény, egy Volkswagen Transporter, a basszusgitáros és unokatesója, állandó roadunk, Matyi tulajdonában, tele virágokkal meg hippijelekkel. Kicsit zörög, de karban van tartva, és mindenhova azzal megyünk. Nem gyors, de simán lenyom háromezer kilométeres túrákat.

Lemez mikor lesz?

Már az elején voltak saját dalaink, de nem akartuk elkapkodni. Jelenleg összesen 10-12 saját dalunk van, plusz van pár olyan feldolgozásunk, amelyekben teljesen átdolgoztuk az eredeti nótákat: akkordokat cseréltünk ki, tettünk bele. Egy Muddy Waters-nótába is erősen belenyúltunk, hiszen úgy mégsem tudjuk eljátszani, ahogy az öreg. Mostanában azon vitatkozunk, mennyire lehet elszállni, elhúzni egy nótát. Mennyire élvezi ezt a közönség? Volt olyan is, hogy koncert alatt kitaláltunk egy dalt. A lemeznek viszont még nem tudtunk nekiállni, mert sok a dolgunk és mert sokba kerül. A Vadvirágok című nótát viszont felvesszük, bár ez nem éppen blues. Ha majd tudunk lemezt is felvenni, akkor úgy szeretném, mint a hetvenes években a Doors, hogy nem külön játszották fel, hanem mindenki egyszerre.