Repülő hollandik - a Sziget második napja

Biztosra akart menni a Sziget, amikor újra (ki tudja, hányadszorra) a Faithlesst szerződtette le nagyszínpados fő fellépőnek a második napra. Nem nyúltak mellé: szellős napok után elképesztő tömeg és teltház várta az egyszeri house projektből évtizedes múltú élő zenekarrá nőtt brit együttest. A Sziget második napjának egyértelműen a Faithless volt a szíve: az este óráiban mindenhol máshol alig lézengtek az emberek.

Sajátos lélegzése volt a koncertnek: egy house-himnusz, egy chillout szám váltogatta egymást másfél óráig. Az alapvetően elektronikus lemezfelvételeket ütős koncertzenekar adta elő élőben, így jóval teltebben, organikusabban szólaltak meg olyan alapvetések, mint az Insomnia és a God Is A DJ. A nyugalmasabb számokra kevésbé volt vevő a közönség: a többség ilyenkor kifújta magát, vagy elment sört venni, esetleg telefonálni, pedig ezekben a dalokban, mint például a szomorkás Bombs-ban sokkal több rejtőzik. Az energikus zenekart jól egészítette ki a hatalmas és kreatívan felhasznált led-fal és lézershow a színpad körül. Az elvadult dán hippiktől a munkahelyről a Szigetre kiesett magyar popperekig terjedő, sokszínű közönség végül együtt örült a zenekar ixedik Sziget-showjának.

Akik viszont csak a Faithlessre mentek ki, lemaradtak számos más, a szépségestől a kínosig terjedő előadásról is. Az MR2 színpadon a sajnálatosan nagy népszerűségnek örvendő Vad Fruttik modoroskodott. Renata Rosa, a brazil népzenész két tucat világzene-rajongónak énekelt és hegedült a kies Amfiteátrum színpadon. A portugál kántálás és hegedűszó amazonasi őserdők hangulatát csempészte be a fák között álló kis színpadra.

Nem messze onnét, a metál sátorban a finn The 69 Eyes olvasztotta a goth csajok szívét. A popmetál HIM-től csak egy fokkal keményebb banda véres koponyás képekkel és egyéb, a műfajban kötelező közhelyekkel körítette rockshow-ját. A sátor feketébe öltözött közönsége hálásan fogadta a dark kívánságlista teljesítését.

Teljesen más közönséget szolgált ki egyszemélyes show-jával Nagy Kriszta Tereskova, a polgárpukkasztó képzőművész-énekesnő. A káromkodásokat és testnedveket előszeretettel emlegető kisasszony csörömpölős dalai között melleit mutogatta, vagy éppen lába közé vette egy fotós fejét. A kicsi, de annál lelkesebb közönség ünnepelte a művésznőt. A Blues Kocsmában a szokásos relaxált hangulat uralkodott, ezúttal a Palermo Boogie Ganggel.

A Sziget felső végében,a  Faithless-szel egy időben Tony Allen, az afrobeat ősatyja zenélt a világzene szerelmeseinek. Éjfél felé közeledve még üresen pangott a közeli Party Aréna, pedig egy ismeretlen DJ-páros szikár, hatásos, pumpálós breakbeattel kísérletezett a közönség becsalogatására. Az Arénán túl halkult a zaj, és kezdődött a hatalmas sátortábor, jellemzően itt is holland túlhatalommal. A sziget hátsó fertálya egy koszvadt holland sátortábor, olyan furcsa arcokkal, amilyeneket majd 2110-ben fognak látni unokáink, amikor Németalföldet elönti a tenger, és a hörgő népség megindul szent hazánk felé. Hogy mi van a Sziget legvégében? Ott egy igen sötét és sáros ártéri liget van, ahol a Duna partján egy csapat biztonsági ember üldögél töksötétben. Elég para hely, csak józanul ajánljuk!