A nemzetközi helyzet fokozódik a Duna két ága közötti portengerben. Az uralmat egyértelműen átvették a hollandok: a nagyszínpad tömegétől a roma sátor közönségén át a távoli sátortáborokig mindenütt ott vannak a hörgő óriások.
2010. augusztus 13. 11:53
p
0
0
0
Mentés
Biztosra akart menni a Sziget, amikor újra (ki tudja, hányadszorra) a Faithlesst szerződtette le nagyszínpados fő fellépőnek a második napra. Nem nyúltak mellé: szellős napok után elképesztő tömeg és teltház várta az egyszeri house projektből évtizedes múltú élő zenekarrá nőtt brit együttest. A Sziget második napjának egyértelműen a Faithless volt a szíve: az este óráiban mindenhol máshol alig lézengtek az emberek.
Sajátos lélegzése volt a koncertnek: egy house-himnusz, egy chillout szám váltogatta egymást másfél óráig. Az alapvetően elektronikus lemezfelvételeket ütős koncertzenekar adta elő élőben, így jóval teltebben, organikusabban szólaltak meg olyan alapvetések, mint az Insomnia és a God Is A DJ. A nyugalmasabb számokra kevésbé volt vevő a közönség: a többség ilyenkor kifújta magát, vagy elment sört venni, esetleg telefonálni, pedig ezekben a dalokban, mint például a szomorkás Bombs-ban sokkal több rejtőzik. Az energikus zenekart jól egészítette ki a hatalmas és kreatívan felhasznált led-fal és lézershow a színpad körül. Az elvadult dán hippiktől a munkahelyről a Szigetre kiesett magyar popperekig terjedő, sokszínű közönség végül együtt örült a zenekar ixedik Sziget-showjának.
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Von der Leyennek ez nagyon fájhat: mintha Orbán írta volna az amerikai mestertervet
Akik viszont csak a Faithlessre mentek ki, lemaradtak számos más, a szépségestől a kínosig terjedő előadásról is. Az MR2 színpadon a sajnálatosan nagy népszerűségnek örvendő Vad Fruttik modoroskodott. Renata Rosa, a brazil népzenész két tucat világzene-rajongónak énekelt és hegedült a kies Amfiteátrum színpadon. A portugál kántálás és hegedűszó amazonasi őserdők hangulatát csempészte be a fák között álló kis színpadra.
Nem messze onnét, a metál sátorban a finn The 69 Eyes olvasztotta a goth csajok szívét. A popmetál HIM-től csak egy fokkal keményebb banda véres koponyás képekkel és egyéb, a műfajban kötelező közhelyekkel körítette rockshow-ját. A sátor feketébe öltözött közönsége hálásan fogadta a dark kívánságlista teljesítését.
Teljesen más közönséget szolgált ki egyszemélyes show-jával Nagy Kriszta Tereskova, a polgárpukkasztó képzőművész-énekesnő. A káromkodásokat és testnedveket előszeretettel emlegető kisasszony csörömpölős dalai között melleit mutogatta, vagy éppen lába közé vette egy fotós fejét. A kicsi, de annál lelkesebb közönség ünnepelte a művésznőt. A Blues Kocsmában a szokásos relaxált hangulat uralkodott, ezúttal a Palermo Boogie Ganggel.
A Sziget felső végében,a Faithless-szel egy időben Tony Allen, az afrobeat ősatyja zenélt a világzene szerelmeseinek. Éjfél felé közeledve még üresen pangott a közeli Party Aréna, pedig egy ismeretlen DJ-páros szikár, hatásos, pumpálós breakbeattel kísérletezett a közönség becsalogatására. Az Arénán túl halkult a zaj, és kezdődött a hatalmas sátortábor, jellemzően itt is holland túlhatalommal. A sziget hátsó fertálya egy koszvadt holland sátortábor, olyan furcsa arcokkal, amilyeneket majd 2110-ben fognak látni unokáink, amikor Németalföldet elönti a tenger, és a hörgő népség megindul szent hazánk felé. Hogy mi van a Sziget legvégében? Ott egy igen sötét és sáros ártéri liget van, ahol a Duna partján egy csapat biztonsági ember üldögél töksötétben. Elég para hely, csak józanul ajánljuk!
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A zongoraművész-zeneszerzővel Szent Filoména vértanúságáról, a tökéletes isteni tervről és az eddigi legnagyobb csatáját vívó emberiségről is beszélgettünk.
A Recirquel Társulat új, Walk My World című produkciója két és fél óra intenzív utazás, amelynek során nem csak Aeneas és Dido kel új életre. Farkas Anita írása.