A Sziget nulladik napja egyáltalán nem okozott meglepetéseket, ám tökéletes felvezetést adott a szerdán induló kemény fesztiválhoz. A reggae örömünnep nem volt a legélvezetesebb, viszont alakul a Sziget-érzés.
A fesztiválok minuszixedik, nulladik napjai általában a sátrak felállításával, gyengébb programokkal, első ivászatokkal telik. Ezt a hagyományt írta felül hétfőn a Kispál-koncert, mely kétségkívül poptörténeti esemény. Kedd viszont a neves (bár szebb napokat is megélt) fellépők ellenére az igazi vihar előtti érzést hozta el.
A Mandiner különítménye csak a Wailers koncert kezdetére érkezett meg a nagyszínpadhoz, akik passzentos reggae-t mutattak fel. A zenészek mindent a terv szerint végeztek, gond egy szál se, viszont az emberben azért ott motoszkált: nekik talán még '81-ben fel kellett volna oszlaniuk. Semmi pluszt, semmi érzést nem adott át a performansz. Az angol UB40 borzalmas lötyögéssel vette át Jamaikától a stafétát. A birminghami multikulti dubformáció a reggae legidegesítőbb fajtáját tárta a kedves közönség elé. Egyszerű, nyújtott dallamok, dúdolgatás, énekelgetés, de a karakter – az hiányzik. A közönség egyébként egészen élvezte a produkciót, az angol fiatalok a nagy bulik előtt szoftolnak kicsit apáik zenéjére.
Az idei fesztiválszezon slágere a két palackba töltött neszmélyi rozé, fröccsként. Ez a Szigeten sincs másképp, sőt: ebben a porban elképzelni sem lehet bölcsebb választást. Az úrias műanyagpalackból szürcsölgetett nedűvel már biztonságosan lehet felfedezni a Sziget idei rejtelmeit. Minden olyan és ugyanott van, mint tavaly: az elrendezést a jelek szerint még a tiszteletre méltó Dr. NOL sem tudta megzavarni. A legígéretesebb koncert előtti-utáni helyszínnek idén a Magyarország falu számít ahol jóféle bor és Lipóti Pékség is van. A Szigeten soha nem szabad megfeledkezni a Soproni sörkertről, ahol meglepő módon Sopronit osztanak. Ráadásul olcsón, bár idén még sajnos nem próbáltuk.
A tahó nyugati turistákról beszélni a Sziget kapcsán 2010-ben már borzalmasan közhelyes, ám megjegyeznénk: a klasszikus ordibáló olasz és toi toi tetejéről szaltót ugráló francia a nulladik napon még nincs jelen. Laza és jókedélyű Sarah-kal, Jamesekkel, Mathieukkel találkoztunk, a belgák a legjobbak: Aki ismeri a Pope of Dope című modern vallon eposzt, az osztatlan sikerre számíthat. Az est végül egy nulladik naphoz méltó szelíd iszogatással végződött. Szolid hippikkel.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Immár nincs olyan hónapja az évnek, amikor kihalt lenne a Palotanegyed vagy a Várkert Bazár. Rövidesen pedig teljesen megújult formában várja majd a látogatókat a Citadella is. Vassné Bojta Aminával és Sikota Krisztinával, a Várkapitányság vezérigazgatójával és vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk.
A zongoraművész-zeneszerzővel Szent Filoména vértanúságáról, a tökéletes isteni tervről és az eddigi legnagyobb csatáját vívó emberiségről is beszélgettünk.
Éppen azon a napon, amikor két iszlamista terrorista több mint egy tucat embert megölt Ausztráliában. Üdv a szép új világban.
Vérfagyasztó jelenetek játszódtak le New York egyik legnépszerűbb áruházában. A pszichiátriáról aznap szabadult támadó hangokat hallott, és úgy érezte, ölnie kell.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
Feltámadt a baloldali panoptikum, Wellor zseniális dalban mondta el a véleményét.
A szervezet ma már egyre inkább a mélyülő nemzetközi törésvonalak tükre.
