Hajnali sodródás - a Crystal Castles második lemeze
2010. június 15. 12:01
A kanadai páros első LP-jével meghódította a világot. A második lemez hű elődjéhez, de sok tekintetben meg is haladja azt. Igazi minőségi és modern diszkóval van dolgunk.
Mindig nehéz helyzetben vannak azok a zenekarok, akik már felbukkanásukkor olyan emlékezetes produkciót raknak le az asztalra, ami után nehéz érdemben továbblépni. Épp ezért a korán befutó fiatal zenészek második-harmadik albumai gyakran alulmúlják a szakma és/vagy a rajongók várakozásait. A Crystal Castles idei második sorlemezével profin lépett át ezen a feladaton.
A duó 2008-as első lemeze egy harsány, de igényes indie-electro móka lett, a hangzás legjellegzetesebb elemét a 8-bites computerekből kipréselt hangok adták. Ez a poén elsőre minden igény kielégítően sikerült. Hogyan lehet innen továbblépni? Két év alatt meghalt az igazából nem is létező nu-rave, a Nintendo és a neonfény már nem elegendő a mennybemenetelhez. Már a techno tengerét sem bajszos franciák háborgatják igazán.
Ha plasztikusan akarunk fogalmazni, akkor ez a korong a hajnali sejtelmességet, álomszerűséget, sodródást képviseli az előd érdekes, de egyszerűbb bulis éjszakai lendületével szemben. A kanadai páros szokatlan, viszont igen kalandos irányba vitte tovább művészetét.
A hangzásvilág a feszültebb, maró, bántó dallamok, és az ezt felszabadító sikamlósabb részek kölcsönhatásából áll. A lemezen nagyrészt letisztult, kifinomult diszkózenével találkozhatunk. Az alapjában véve folyékony, lágy sodrást a zajos, feszültségkeltő számok polarizálják. Érdekes szám a feszültebbek közül a Baptism, mely rideg, de mégsem kellemetlen, egy elég férfias szám.
A lemez csúcspontját számomra nem az agyonméltatott Celestica, hanem inkább az álomszerű Suffocation hozza el magával ragadó, nagy adag boldogsághormont felszabadító sodrásával. Talán pontosan ez az a sodrás, ami az állandóságot képviseli a lemezen, ez adja meg a feszült és feszültségoldó dallamok izgalmas játékának koherenciáját. Crystal Castles - 07 - Suffocation by TILTLA
Egészében nézve az új Crystal Castles album komplexebb és kiforrottabb világot képvisel, mint a hírnevet egyébként méltán megalapozó első album. Akinek ez bejön, annak melegen ajánlom Lindstrom és Christabelle új albumát is. 2010-ben mindkettő kötelezően választható, és Mandiner-playlistként azonnal hallgatható! Ja, és megbízható füles szerint még idén nyáron lesz kristályos-kastélyos koncert a Dürer Kertben, úgyhogy lehet készülni.
Volt, aki röviden, tömören csak annyit írt: „kicsit óvodás stílus ez, amit most tol”. Az ellenzéki fórumon azonban a nem nyomdaképes jelzők is záporoztak.
Litográfus és mérnök, az 1848-as forradalom idején megjelenő Charivari (Dongó) című humoros lap egyik alapítója és rajzolója – százötven éve halt meg egy színes magyar reneszánsz ember, Szerelmey Miklós.
Minden egyes Kapu Tiborról szóló hír alá nyugodtan kommenteljétek oda „az én adomból” szöveg után, hogy ennyi pénzért embert is küldhettünk volna az űrbe!
p
5
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Irina
2010. június 15. 22:41
A legnagyobb zenekar, a második lemez sokkal lágyabb, érettebb. Úgy néz ki, sikerült megszelídíteni ezt a Alice Glass nevű nőstényördögöt, vagy csak már szétszedálta magát a második albumra.