„A polgáriasodás csak a kultúrán keresztül képzelhető el.” Kiss Imrével, az ötéves MÜPA vezérigazgatójával a Heti Válasz beszélgetett.
2010. április 08. 09:43
p
0
0
5
Mentés
Azt is szerencseként élte meg, hogy felkérték a Művészetek Palotája vezetésére, vagy ez azért okozott némi fejtörést?
Okozott elég fejtörést, de szerencsém volt, mert a legfőbb feltételemet, hogy ebből a házból ki kell zárni a politikát, Hiller István kulturális miniszterként mindig támogatta.
A többi politikus is elfogadta?
Kénytelenek voltak. Sokat szenvedtem a pártoktól, de ha megpróbáltak megfúrni a miniszternél, ő mindig kiállt mellettem. Egy ilyen hatalmas, a világnak is szóló létesítményt csak úgy lehet vezetni, ha valaki áll az ember háta mögött. Ezt a palotát Orbán Viktor kormánya álmodta meg, az ő elszántsága kellett, hogy belekezdjenek, és Gyurcsány Ferencé fejezte be. Példaértékű, ahogy parlamenti ciklusokon átívelve létrejött, ám a működésébe már nem szabad a politikának beleszólnia. Persze, hogy a Müpa megépülhetett, abban a legnagyobb szerepe Demján Sándornak volt, aki, amikor látta, hogy a kormány nem tudja vállalni a szerződésben foglalt fizetési kötelezettségeit, azt mondta: hajlandó újraírni és bérletivé alakítani.
Csak a pontosság kedvéért: ez 2004-ben történt, a Medgyessy-kormány idején.
Igen, az állam azóta bérli a Müpát. De Demján Sándor üzleti nagyvonalúsága mellett sokkal fontosabb, hogy megérezte: szükség van erre az intézményre ahhoz, hogy a magyar polgárság visszaerősödhessen. A polgáriasodás csak a kultúrán keresztül képzelhető el.
A gazdasági válságot mennyire sínylették meg?
Nehéz volt a tavalyi év, de az idei sem lesz könnyebb. Bénítóan hatott például, hogy 2005-höz viszonyítva elvettek 360 millió forintot, és ezt csak az év kezdete után két hónappal tudtuk meg, miközben nekünk évekre előre kell tervezni, szerződni a művészekkel. Sokan mondják, hogy a Művészetek Palotájának könnyű, mert van pénze, pedig nincs. Csakhogy én nem engedem a kollégákat panaszkodni, mert nem ez a lényeg, hanem hogy az adott helyzetből próbáljuk kihozni a legtöbbet. Persze jó lenne, ha a mindenkori kulturális kormányzat sem feledkezne meg arról, hogy ez az épület nem magtárnak készült, hanem kulturális intézménynek, és mindig megteremtené a feltételeit, hogy biztosíthassuk azt, amiért a ház megszületett: a minőségi kultúra közvetítését. Az a baj a politikusokkal, hogy a legtöbbjük azt hiszi: kultúrára költeni pénzkidobás. Azokkal pedig, akik nem értik meg, milyen óriási jelentősége van annak, hogy a gyerekek milyen kulturális-művészeti közegben nőnek fel, szintén nehéz szót érteni.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.