Erre a születésnapi ajándékra senki sem számított: a németek óriási többsége elzavarná a Merz-kabinetet

Egyéves az CDU-CSU-SPD-koalíció! Mutatjuk a berlini kormány mérlegét.

Több választást is tartottak az Egyesült Királyságban a múlt héten, és az eredmények messze túlmutatnak az ország partjain.

Az organikus hagyományok és az íratlan alkotmányok földjén, a briteknél semmi nem olyan egyszerű, mint ahogy azt a kontinens országaiban általában megoldják. Igaz ez a parlamentáris és az önkormányzati rendszerre egyaránt. Bár Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának – ahogy az ország teljes hivatalos neve szól – parlamentje Londonban székel,
ma már jelentős regionális hatalma van az Edinburgh-ban működő skót és a Cardiffban honos walesi parlamentnek.
A skót és a walesi intézményt Tony Blair munkáspárti miniszterelnök nagy ívű alkotmányos reformjai hozták létre 1999-ben: a birodalmi központ London parlamentáris hatalmát megbontva Skócia, Wales és Észak-Írország is visszakapta önkormányzatiságának egy jelentős részét. De ettől még a londoni parlamentben is ott ülnek az Anglián kívüli országrészek megválasztott képviselői.

Május 7-én Skócia és Wales törvényhozásáról, valamint számos angliai önkormányzatról voksoltak a szavazók. Gondolhatná az ember, hogy ez amolyan brit belügy, de a választások eredménye drámai fordulatot hozott, ami kihat az Egyesült Királyság országos és nemzetközi politikájára is.
Nigel Farage ugyanis jött – visszajött –, látott és győzött.
Egy kerek évtizede ellenzéki, de hangos és népszerű politikusként a brexitnépszavazással keresztülvitte régi politikai meggyőződését, az EU-ból való kilépés melletti össznépi döntést.
Ezt követően a 2019-es európai parlamenti választáson – amelyet a csigalassúságú brexitfolyamat miatt még az Egyesült Királyságban is megtartottak – Nigel Farage Brexit Pártja győzött a szavazatok 30 százalékával.