Trump kemény nyomást helyez a perzsákra, lezárta a kikötőiket, Teherán tiltakozik

Az Donald Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok hadserege tengeri blokádot vezetett be Irán ellen, amely az ország teljes partvidékét és kikötői infrastruktúráját érinti. Az Euronews beszámolója szerint a lépés célja, hogy Teheránt rákényszerítsék a stratégiai jelentőségű Hormuzi-szoros újranyitására, valamint arra, hogy elfogadja Washington feltételeit a február végén kirobbant konfliktus lezárásához.

Irán az elmúlt hetekben gyakorlatilag lezárta ezt az útvonalat, ami világszerte megemelte az energiaárakat, és közvetetten az élelmiszerek, valamint az alapvető fogyasztási cikkek árát is. Trump a Fehér Házban egyértelműen indokolta döntését: 

Ugyanakkor jelezte azt is, hogy az Egyesült Államok nem zárkózik el a tárgyalásoktól, és állítása szerint az iráni fél már megkereste Washingtont, mert meg akarnak állapodni. A blokád gyakorlati hatásai gyorsan megmutatkoztak. A hajóforgalom jelentősen visszaesett, a korábbi napi több mint száz áthaladó hajó helyett csupán néhány tucat közlekedik a térségben. Az Euronews szerint legalább két tanker visszafordult a szoros közelében, miután az amerikai haditengerészet megkezdte műveleteit.

Iráni válasz Trump lépéseire

A Trump által elrendelt blokád nemcsak gazdasági nyomásgyakorlás, hanem komoly katonai kockázatokat is rejt. A brit tengeri hatóságok szerint az intézkedés az iráni partvidék teljes hosszát érinti, beleértve a kikötőket és az energiahálózatot is, miközben a térségben közlekedő hajók katonai jelenléttel találkozhatnak.

Irán élesen reagált a fejleményekre. A Deutsche Welle tudósítása szerint Teherán az ENSZ-hez fordult, ahol az iráni nagykövet súlyos szuverenitássértésnek nevezte az amerikai lépést, amely szerintük komoly fenyegetést jelent a nemzetközi békére. Emellett a blokádot a tengeri jog alapelveinek megsértéseként is értékelte. Az iráni vezetés nemcsak diplomáciai tiltakozással élt, hanem katonai jellegű fenyegetéseket is megfogalmazott.Az állami média azt hangsúlyozta, hogy a Perzsa-öböl és az Ománi-tenger biztonsága nem lehet szelektív, annak minden szereplő számára egyformán biztosítottnak kell lennie, különben senki sem számíthat stabilitásra a térségben. Egy katonai nyilatkozat pedig egyértelművé tette: 

A fenyegetések különösen súlyosak, mivel nemcsak az amerikai erőkre, hanem a térségben található, az Egyesült Államokkal szövetséges országok kikötőire is vonatkoznak. A feszültség ellenére diplomáciai csatornák továbbra is működnek. Több ország – köztük Pakisztán, Törökország és Egyiptom – közvetítőként próbálja újraindítani a tárgyalásokat Washington és Teherán között. 

Az amerikai álláspontot J. D. Vance alelnök is megerősítette, aki szerint az Egyesült Államok világosan meghatározta feltételeit, és most Iránon múlik a továbblépés. Mint fogalmazott: 

Washington különösen az iráni nukleáris program korlátozását tartja kulcskérdésnek, és ellenőrzési mechanizmusok bevezetését sürgeti. Irán ezzel szemben továbbra is ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál, és nem hajlandó teljes mértékben lemondani az urándúsításról. A közelmúltban Pakisztánban tartott tárgyalások nem hoztak áttörést, az iráni elnök pedig Washington túlzó követeléseit és „a politikai akarat hiányát” tette felelőssé a kudarcért.

Tűzszünet árnyékában növekvő kockázatok

A jelenlegi helyzetet különösen veszélyessé teszi, hogy a két fél között még érvényben van egy kéthetes tűzszünet, amelynek célja éppen a hajóforgalom helyreállítása és az olajárak stabilizálása volt. Ez a megállapodás azonban könnyen összeomolhat a blokád és az arra adott iráni válaszlépések miatt.

A katonai eszkaláció lehetősége mellett a gazdasági következmények is egyre súlyosabbak. A Brent típusú kőolaj ára ismét emelkedésnek indult, miután korábban a tűzszünet hatására csökkenni kezdett. A piaci bizonytalanság tovább növeli a globális inflációs nyomást. A Hormuzi-szoros körüli helyzet nemcsak regionális, hanem globális jelentőségű. Az itt áthaladó energiaszállítások akadozása világszerte hatással van a gazdaságokra, különösen az energiaimporttól függő országokra.

Elemzők ugyanakkor megosztottak abban, hogy az amerikai blokád elérheti-e célját. Nem világos, hogy a katonai nyomás önmagában elegendő lesz-e a hajózás helyreállításához, különösen úgy, hogy a konfliktus bármikor fegyveres összecsapássá fajulhat. A jelenlegi helyzet így egy rendkívül törékeny egyensúlyt tükröz: miközben mindkét fél nyitva hagyja a diplomáciai megoldás lehetőségét, a katonai és gazdasági lépések egyre inkább a konfliktus eszkalációja felé mutatnak.

Nyitókép: Kent Nishimura / AFP