Azok, akik évtizedes távlatban minden szembejövő probléma láttán az Európai Unió egységének fontosságáról papoltak, most aztán megkapják epekedve vágyott egységüket.
Az Európai Unió merőben más hely lesz Orbán Viktor távozásával. A miniszterelnök a vele igencsak megromlott viszonyban lévő uniós vezetők csípős megjegyzéseit is elkerülve nem vesz részt az uniós állam- és kormányfők április 23–24-ei, a hivatali idejére eső utolsó találkozóján Cipruson.
Orbán az Európai Tanácsban két szoros szövetségesét hagyja hátra: Robert Fico szlovák és Andrej Babiš cseh miniszterelnököt,
akik azt még nem bizonyították, hogy a leköszönő magyar miniszterelnök szélárnyékán kívül, önállóan is képesek lennének megvétózni a hazájukra nézve kedvezőtlen döntéseket. Olyan kritikus kérdésekben, mint például az egyhangú döntéshozatal felszámolása az uniós külpolitikában vagy éppen az EU alapszerződéseinek megváltoztatása, könnyen létrejöhet egy időablak, amelyben ezek az évtizedes tervek megvalósulhatnak – behatárolva a jelenlegi és leendő szuverenista kormányok mozgásterét.
Ám elképzelhető egy másik forgatókönyv is, talán épp a külpolitikai vétó vagy Ukrajna EU-csatlakozásának ügyében: a rejtőzködés és angolnázás vége.
Ha igaznak bizonyulnak Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter éveken át mesélt sztorijai a folyosón őt kemény fellépésre buzdító, majd a tanácsteremben elhallgató kollégáiról, akkor ideje lesz a többi tagállamnak előállnia a farbával. Az utóbbi tizenhat, de leginkább tíz évben az Európai Unióban gyakorolt vétók túlnyomó többsége egyetlen tagállamtól származott, s ez záros határidőn belül kiegyenlítettebbé válhat.
Orbán Viktor emellett ugyanaz volt az európai politikában, mint a Fidesz-kampányban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök:
mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Bizottságban, mind az utolsó időkben az Európai Tanácsban vért izzadtak sokan, hogy nehogy „ő nevessen a végén”. E kohéziós erő eltűnése megbonthatja az uralkodó brüsszeli koalíció egységét is: ha Orbán politikájának érvényesülése már nem fenyeget, tulajdonképpen miért is lépnének kompromisszumra saját belpolitikai érdekeik ellenében mondjuk a zöldek és a néppártiak?
Azok, akik évtizedes távlatban minden szembejövő probléma láttán az Európai Unió egységének fontosságáról papoltak, most aztán megkapják epekedve vágyott egységüket.
És rájönnek majd, hogy az egység mit sem ér megfelelő irányt kijelölő döntések nélkül, melyeket megtámaszthat.
S hogyha az egység magától értetődik, mert a nagy ellentmondó, a belső ellenzéki, Orbán Viktor az európai politikában nincs többé, akkor nevezett egység értéke politikai célként a nullához konvergál. Eddig mindig lehetett károgni a hiányzó egységen mint a sikertelenség okán. Egység birtokában viszont most már sikereket kell majd elérni.
A 2029-es európai parlamenti választásig fennmaradó három év az európai középpártok kegyelmi pillanata lesz:
cselekvésük legnagyobb akadályát elhárítva, érdemleges ellenerők nélkül tehetik az Európai Unióban és az Európai Unióval azt, amit nem szégyellnek. E három év eredményeivel azonban el kell majd számolniuk. S talán az elszámolás pillanatában nem is lesz majd jobb érv a brüsszeli fősodor leváltása mellett, mint akadálytalan egyeduralmuk három éve.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Bizonyítani kívánja, hogy iszonyodik az ÁVH-tól? Akkor talán ne telepítsen ki másokat a szép új házukból azért, hogy beköltöztesse helyükre az elvtársait. És pláne ne hallgassa le a szeretteit. Francesca Rivafinoli írása.
Nyitókép: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Ezt is ajánljuk a témában
Hosszan, alaposan és őszintén próbálom feltárni, miért váltották le a magyarok 16 év után Orbán Viktort és rendszerét. Kohán Mátyás írása.
***
Rumen Radev korábbi elnök alakulata nagyon simán nyert, de egy koalíciós társra szüksége lesz.
Az ukrán elnök elárulta, hova megy a gigantikus uniós segély.
A Fidesz eddig öt alkalommal nyert választást, ebből kétszer kevesebb szavazattal, mint amit most kapott.
Amerikában már Európa háborújaként tekintenek az orosz-ukrán konfliktusra.
Jerzy Kwaśniewski, az Ordo Iuris Intézet elnöke éles kritikával illette az Európai Unió 2026-ban kiteljesedő „Demokrácia Pajzs” elnevezésű szabályozási csomagját.
A leköszönő miniszterelnök döbbenten értesült a történtekről.
Elemzők szerint a konkrét büntetőügyekbe való politikai beleszólás alááshatja a jogbiztonságot, és veszélyes fegyverré teheti az állami hatalmat.
Az ukrán elnök elárulta, hova megy a gigantikus uniós segély.
Se tét, se dráma, se különösebb izgalmak: Antoine Fuqua rendezése a koncertjelenetekben erős ugyan, de minden másban csak a felszínt karistolja.
