Az észt „biztonsági adót” is ideiglenesnek hazudták, de a mai napig nyögi a lakosság és a gazdaság.
A Tisza Párt titkos tervében kiszivárgott, úgynevezett „energiafüggetlenségi adó” nem példa nélküli, légből kapott ötlet Európában: Észtország már 2025-ben bevezetett egy hasonló, konstrukción alapuló, ideiglenesnek hirdetett plusz sarcot, amely rövid idő alatt általános és tartós adóemelésekké és nyomasztó gazdasági terhekké alakult, figyelmeztető példát kínálva Magyarország számára.
Ezt is ajánljuk a témában
Amennyiben hatalomra kerül, döbbenetes megszorításokra készül a Tisza Párt. Terveiket most is titkolnák, ám nyilvánosságra került Kapitányék „Energiaellátási terve”.
Észtországban a kormány tavaly vezette be az úgynevezett „biztonsági adót”, amelynek célja az Észt Kereskedelmi és Iparkamara (Koda) szakmai anyagai szerint
az állami bevételek növelése a biztonsági kiadások fedezésére”,
ugyanakkor az intézkedések összességében azt eredményezték, hogy
az adóterhelés széles körben növekedett mind a vállalkozások, mind a háztartások számára”.
A hivatalos kommunikáció szerint az új adónem egy célzott, átmeneti intézkedésként jelent meg, ám a gyakorlatban ennél jóval szélesebb körű hatásai voltak. A változtatások lényege, hogy nemcsak egy különadó jelent meg, hanem ezzel párhuzamosan
A rendszer tehát nem egyetlen célzott eszköz maradt, hanem dominóhatást elindítva, több csatornán keresztül növelte az adóterheket.
Az észt gazdasági szereplők számára különösen érzékeny pont volt, hogy az adóemelések több irányból, egyszerre hatottak. A dokumentumok egyértelműen rögzítik:
Az adóváltozások növelték a vállalkozások költségeit és csökkentették a versenyképességet.”
Ez nemcsak a cégeket érinti, hanem közvetve a munkavállalókat is. A magasabb költségek ugyanis:
A lakosság oldalán szintén egyértelmű a hatás:
Az áfa emelése közvetlenül növeli a fogyasztói árakat”, vagyis a mindennapi megélhetés válik drágábbá.
Az észt modell egyik legfontosabb tanulsága, hogy az ilyen típusú adók a valóságban gyakorlatilag sosem maradnak átmenetiek. Emellett az államok nem szeretnek lemondani a többletbevételekről, amelyeket már csak azért sem könnyű eltörölni, mert rövid időn belül könnyen költségvetési célok egész sora támaszkodhat rájuk – akár olyan kiadások is, amelyek eredetileg nem tartoztak a finanszírozási tervbe.
A hivatalos észt indoklás is jó példa az utóbbira, hiszen a szerint „az intézkedések célja a költségvetési stabilitás biztosítása” volt, ami azonban gyakorlatilag azt jelenti, hogy
a bevezetett adóelemek hosszabb távon is fennmaradhatnak, és a költségvetés tetszőleges toldozására-foltozására fordíthatók.
Ez a mechanizmus különösen fontos a magyar helyzet szempontjából: egy új adónem bevezetése ritkán marad elszigetelt lépés, sokkal inkább egy szélesebb adóemelési folyamat kezdete, ami a Tisza Párt eddig kiszivárgott pénzügyi terveit elnézve minden további nélkül elképzelhető.
A Tisza Párt által felvetett energiafüggetlenségi adó logikája szorosan illeszkedik az észt modellhez: egy konkrét politikai cél – az energiaátállás – finanszírozására vezetnének be új terhet.
Az észt tapasztalatok alapján azonban jól látszik, hogy ez a gyakorlatban:
Magyarország esetében ez különösen kockázatos lenne, hiszen a gazdaság szerkezete érzékenyebb az energiaárakra és az adóterhelés változására. Egy ilyen intézkedés könnyen a versenyképesség romlását és a beruházások visszaesését idézhetné elő. Pláne azokkal a paraméterekkel kalkulálva, amelyekkel a Kapitány István környezetéből kikerült program számol:
A koncepció hátrányos voltára nem az észt szisztéma az egyetlen európai példa: ahogy azt korábban bemutattuk, a német energiapolitikai fordulat is megmutatta, hogy az ideológiai alapon gyorsított átállás komoly negatív gazdasági következményekkel járhat.
Ezt is ajánljuk a témában
Mikor az oroszok bevonultak Ukrajnába Németország jelentős döntést hozott: teljesen leállnak az orosz energiáról, és alternatívákat keresnek. Ez eleinte áremelkedéshez vezetett, most pedig nagyon úgy tűnik egy újabb energiaválságba vezeti Európát.
Az észt biztonsági adó példája világosan mutatja, hogy egy ilyen intézkedés nem pusztán elszigetelt, egy jól körülhatárolható társadalmi csoportra ráhúzható, légüres térben létező technikai részlet, hanem a gazdaság egészét érintő döntés.
A legfontosabb tanulság talán az, hogy az ilyen típusú adók bevezetése után „az adóterhelés széles körben növekszik”, és ennek költségeit végső soron mindig a gazdasági szereplők és a lakosság viselik.
Ez alapján a Tisza Párt energiafüggetlenségi adója nem egyszerű szakpolitikai javaslatként, hanem komoly gazdasági kockázatként értelmezhető.
***
Fotó: Timo Anis / AFP
Rumen Radev korábbi elnök alakulata nagyon simán nyert, de egy koalíciós társra szüksége lesz.
A Hotel Lentulai választás utáni első adásában Kötter Tamás volt a vendég, és nem köntörfalazott: szerinte a jobboldal nem csupán vereséget szenvedett, hanem egy mélyebb folyamat eredményével szembesült.
Segítség, a szakmai és a családi életükben egyaránt válaszokat találó középosztálybeli értelmiségieket akarnának faragni a XXI. századi lányokból! Francesca Rivafinoli írása.
A felelősséget egyedül viselő első ember nem hagyhatja magára ezt a közösséget.
Ha nem mellébeszélni óhajtunk, hanem szembesülni akarunk ezzel, az bizony kényelmetlen, sőt, mi több, fájdalmas processzus lesz. Győrffy Ákos írása.
A német statisztikai hivatal friss adatai lesújtó demográfiai összképet rajzolna ki.
Elképesztő rangadó volt!
