Egyre nagyobb az aggodalom Európában: semmi sem úgy alakul Magyarországon, mint ahogyan tervezték

Egyértelmű, miben reménykedik Brüsszel – mutatott rá az elemző.

Donald Trump Grönland amerikai megszerzéséről szőtt álmai a kormányzó dán baloldalnak segítettek a mostani választási kampányban.

Az utóbbi évek legizgalmasabb politikai filmsorozatát nem Hollywood, nem az amerikaiak készítették a nagyvilágban – hanem az apró, csendes, jóléti Dánia. A Borgen című sorozat nagy siker lett az országon belül és kívül is, különösen a politikai ínyencek számára, mert egész realista betekintést nyújt egy kortárs nyugati ország közéletének boszorkánykonyháiba. A fő karakter dán politikus asszony miniszterelnökké válik, játszmák és machinációk követik egymást, miközben idealizmusa a pragmatizmus, majd a cinizmus felé mozdul el;
egy későbbi évad nagy története pedig Grönland lesz, hogy a globális nagyhatalmak hogyan köröznek a kis Dánia által uralt, stratégiai jelentőségű jégsziget körül.
Ez év elején éppen Grönland miatt került a nemzetközi politika és nyilvánosság reflektorfényébe Dánia: Donald Trump amerikai elnök nyíltan és sokszor kifejtette abbéli nézeteit, hogy az értékes és igen tekintélyes méretű földdarabnak nem Dániához, hanem Amerikához kellene tartoznia. Ebben végül, mindenki szerencséjére, nem történt nem kívánt változás – a játszma viszont megerősítette a Dániát kormányzó szociáldemokratákat és a kormányfőt, Mette Frederiksent. Február végén be is jelentette, hogy március 24-én megtartják az idei őszre előirányzott választást.

A Grönland-vita a legjobbkor jött a kormányzó baloldalnak: támogatottsága e ciklusban épp az év végére került a legmélyebbre. A Grönland és a nyugati világrend védelme mellett felszólaló, a hatalmas Amerika által kóstolgatott kis ország kormányfőjének szerepe kapóra jött Frederiksennek, és azóta vissza is erősödött a népszerűsége.
Szinte mindenki másnak viszont csökkent.
A sokpárti, ámde két nagy blokkra – vörös blokk (baloldal, zöldek), valamint kék blokk (jobboldal és jobbos liberálisok) – tagolódó dán politikában most a kormányzó Frederiksen, illetve jobboldali kihívója, a konzervatív-liberális Venstre párt elnöke, Troels Lund Poulsen zászlói alá tömörölnek a pártok és szavazóik. A közvélemény-kutatások szerint a pártversenyben magasan az élen állnak a visszaerősödött szocdemek Frederiksen vezetésével, ebben már valószínűleg nem is lesz változás. A két nagy blokk versenyében a kék az előző év végén már vezetett, majd jött a Trump-féle Grönland-vita, és a vörös újra visszaelőzte őket. Igaz, a legutóbbi mérések szerint a kékek ismét erősödni kezdtek.
A dán választókat és a pártjaikat tehát ezen a választáson főleg a geopolitika érdekli
– és a sertések. A kicsi Dánia hatalmas sertéstermelő ország – annak húsát is imádják a dánok –; a baloldal egy része pedig az állatállomány jobb életkörülményei mellett kardoskodik, s ez a vita most és már régóta megosztja a közéletet. Talán még jobban, mint a migráció: a kormányzó szocdemek sok európai jobboldalinál is szigorúbban kezelik ezt a kérdést, és nemzeti egyetértés van az érkező bevándorlók dán értékekre és identitásra való ránevelésének fontosságában.
A Grönland miatt geopolitikailag sértett nemzeti önérzet és az örök sertésjóléti kérdések mellett e gazdag országban a választási viták az amúgy is magas adók további emeléséről, a meglehetősen egyenlő társadalomban a további egyenlősítésről, a jóléti kiadások, a zöldpolitikai törekvések és az Oroszországgal kapcsolatos veszélyérzet miatti védelmi kiadások fokozásáról szólnak. A jól élő dánok tehát arról dönthetnek március 24-én, hogy a magas adóikból finanszírozott állam milyen célra költsön még többet rájuk. Valószínűleg továbbra is a szocdem Mette Frederiksen vezetésével.
A képen Mette Frederiksen kormányfő egy dán katonanővel Grönlandon
Fotó: AFP / LUDOVIC MARIN
