Attól, hogy valamit a szovjetek mondtak (és történetesen akkor, ott nem volt igaz), attól még mondhatja más is, és lehet igaza is benne.
Magyar Péter is mondta már, hogy nem fogyasztott drogot – mégis egy ilyen akkreditációval nem rendelkező bécsi nőgyógyász-laboratóriumában csináltatott drogtesztet. Ettől még számos más politikus is mondhatja, hogy nem fogyasztott drogot. És valódi drogteszttel igazolhatja is azt.
De ne higgyenek nekünk – vagy akár a saját szemüknek – az orbanofóbok, akik ragaszkodnak hozzá, hogy Nyugaton minden sokkal jobb, mint ebben a lábszagú posványban, itt, a Kárpát-medencében. Kérdezzék meg azt a nagy rakás hétköznapi európai embert, akiket nem hülyített meg a liberális média, vagy olyan közszereplőket, akiket nem vásároltak meg az EU-bürokraták vagy a globalista nagyvállalatok. Igen, tudom, őket is Putyin fizeti. De komolyan, figyeljünk már oda, mit mondanak azok, akik ott születtek, ott élnek, és a szemük előtt zajlott le a kultúrájuk, civilizációjuk lassú leépülése, szétesése.
Persze, nem jött még el a végső pusztulás pillanata. Recsegve-ropogva ugyan, de állnak még az intézmények. És most nem is a formális, politikai-bürokratikus intézményekről van szó, mint a kormányok, pártok, bíróságok stb. Hanem az olyan alapvető „intézményekről”, amelyek a nyugati típusú demokráciák legfontosabb vezérelvei. A szólás- és véleményszabadság, a szabad vallásgyakorlás, a törvény előtti egyenlőség stb. Formálisan léteznek még ugyan, de a gyakorlatban már jóval kevésbé; Nagy-Britanniában különösen.
A muszlim agitátorok bátran kiabálhatják egy megafonba az utcán, hogy „Allahu akbar”, de a velük szemben demonstratívan (de csendben) imádkozó, vagy az utcasarkon a járókelőket egy nyitott Bibliával megszólító keresztény hittérítőt a rendőrség letartóztatja.