„Két óra a Balatonig”, „harminc óra a megszálláshoz” – évek óta fenyegetik Magyarországot a hadseregükkel az ukránok

Miközben Magyarország az elsők között nyitotta meg határait és nyújtott humanitárius segítséget a háború elől menekülő ukránoknak, miközben továbbra is biztosítja a tranzitot az európai energiaellátás szempontjából kulcsfontosságú elektromos áram és gázszállítmányoknak, Kijevből egyre durvább, nyíltan agresszív fenyegetések érkeznek hazánk felé.

A magyar kormány szuverén döntései – a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak következetes védelme, valamint az, hogy nem engedjük a magyar adófizetők pénzét a végtelen háborúba pumpálni – láthatóan teljesen kibillentik egyensúlyából az ukrán vezetést.

Az államközi kapcsolatok legújabb mélypontját Volodimir Zelenszkij davosi beszéde jelentette a Világgazdasági Fórumon. Az ukrán elnök tartalmilag semmi újat nem mondott a szokásos narratívájához képest, ám a hangnem ezúttal szokatlanul durvára és személyeskedőre sikeredett. 

A fenyegetések azonban messze nem korlátozódnak az államfőre. Katonai vezetők, parlamenti képviselők, neonáci hátterű csoportok vezetői és Zelenszkij-közeli politológusok egyaránt nyíltan vizionálnak inváziót, likvidálást, rezsimváltást és Magyarország megszállását.

„Két óra a Balatonig” – a visszatérő fenyegetés

Szerhij Melnicsuk, parlamenti képviselő és az Ajdar félkatonai alakulat egykori parancsnoka már 2019-ben is keménykedett: egy betelefonálós műsorban kijelentette, hogy Ukrajna kész fegyveres beavatkozásra Magyarország ellen, és „a 128-as dandárnak két óra elegendő, hogy a Balatonig hatoljon”. Ehhez hasonló kijelentések azóta rendszeresen elhangzanak – csak a dandárok száma és a becsült idő változott az évek során, a cél és a hangnem nem.

Ugyanezt a 128-as dandárt emlegette Jevhen Karasz, az ukrán hadsereg Volodimir Zelenszkij elnök által kitüntetett őrnagya, a neonáci szellemiségű C14 csoport vezetője is. Egy kerekasztal-beszélgetésen azt fejtegette, hogy „a 128-as dandár két óra alatt lerohanná Magyarországot”. Később még durvábban fogalmazott: „órák alatt szétkapná” hazánkat. Korábbi szavait nem fenyegetésnek, hanem egyszerű „tényközlésnek” nevezte

 „Harminc óra a megszálláshoz” – terv a vereség esetére

Az egyik legvérforralóbb megszólalást Jevhen Dikij, az Ajdar félkatonai szervezet volt zászlóaljparancsnoka tette 2024 márciusában az Espreso YouTube-csatornáján. A már civilként nyilatkozó Dikij így fogalmazott:

Ebben az esetben szerinte nem rossz terv, ha megszállják Magyarországot „Nekünk a megszálláshoz harminc óra elegendő. Ezért Orbán helyében átgondolnám, hogy jó-e az neki, ha mi elveszítjük a háborút?” – fogalmazott. 

Politikai nyomás és nyílt beavatkozás

Dmitro Mikisa parlamenti képviselő egy videóban élesen bírálta Orbán Viktort, amiért nem támogatja Ukrajna uniós csatlakozását. A felvételen relativizálta Magyarország európai státuszát, sértő kifejezésekkel illette a magyar vezetést, és egyenesen azt vetítette előre, hogy Magyar Péter lesz a következő miniszterelnök, aki „megváltoztatja az ország működési modelljét”. Szerinte ezek az intézkedések népszerűtlenek lesznek, ezért „szükség lesz arra, hogy a lakosságnak elmagyarázzák, mi a helyes irány”.

Az ukrán állami média és Zelenszkij-közeli elemzők sem titkolják már reményeiket. Petro Olescsuk politológus közvetlenül Zelenszkij Freedom-On csatornáján mondta:

Hasonlóan fogalmazott Ljudmilla Pokrovcsuk, Zelenszkij másik lelkes támogatója is, aki „reménykedik” az Orbán-kormány bukásában, és azt várja, hogy „Magyarország népe a szíve szavára hallgatva szavaz majd, és nem a moszkvai kottát követi”.

Anatolij Sarij korábbi leleplezővideójában pedig azt állította: Zelenszkij közvetlenül beavatkozik a magyar választásokba Magyar Péter oldalán, és ezt Brüsszel jóváhagyta. A vlogger szerint Tseber Roland ukrán ügynök Magyar Péter szoros szövetségeseként, Zelenszkij utasítására dolgozik azon, hogy Magyarország belépjen a háborúba és a magyar adófizetők pénze Ukrajnába áramoljon.

Nemrég Hartyányi Jaroszlava, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület elnöke egy interjúban egyenesen azt mondta: „látni akarja az arcukat a magyar döntéshozóknak, amikor Ukrajna győz”, és reméli, hogy az áprilisi parlamenti választás után „megszűnik az Ukrajna-ellenes retorika Magyarországon”.

Szerhij Szidorenko, a Jevropejszka pravda főszerkesztője pedig egy adásban alátámasztotta, hogy a brüsszeli elit érdekelt Ukrajna uniós tagságában, és a Tisza Pártot vezető Magyar Pétert – akit Volodimir Zelenszkijhez hasonlított – még ebben a kérdésben is kompromisszumra lehet jutni.

Cinkos hallgatás

Dornfeld László, az Alapjogokért Központ vezető elemzője szerint önmagában már az is beszédes, hogy a fent felsorolt kijelentésekre nem érkezett egyértelmű, hivatalos ukrán reakció vagy elhatárolódás.

– fogalmazott. Szerinte a kormányzati csend legalább annyira problémás, mint maga a fenyegető hangnem, mert azt az érzetet kelti, hogy a radikális retorika „belefér”, „megúszható”. Különösen aggasztó, hogy miközben Ukrajna uniós és NATO-tagságra pályázik, Brüsszelből és a NATO-ból sem érkezik semmilyen reakció ezekre az agresszív megszólalásokra.

Dornfeld szerint ez a hallgatás hozzájárul ahhoz, hogy a szélsőséges mondatok „kockázat nélküliek” maradjanak, és hosszabb távon még durvább kommunikációt eredményezzenek. A térségben jelenleg Ukrajna hadereje a legnagyobb, a legjobban felszerelt és a legtöbb harci tapasztalattal bíró. Ezzel a haderővel fenyegetőzni egy olyan országgal szemben, amely humanitárius segítséget nyújtott és biztosítja az energia-tranzitot, olyan könnyelműség, amelyet az ukrán vezetésnek nem lenne szabad megengednie magának – hangsúlyozta Dornfeld.

Mindezek ellenére Magyarország továbbra is a nemzeti szuverenitás és az érdekei alapján dönt. A kárpátaljai magyarok védelme, az adófizetők pénzének megóvása és a béke melletti kiállás nem ellenségeskedés, csupán önvédelem. Kijev azonban úgy tűnik, ezt nem hajlandó elfogadni.

Nyitókép forrása: Leonardo MUNOZ / AFP

***