Háborús dominóhatás: így rántaná magával Magyarországot az ukrajnai konfliktus

2026. február 19-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen rendezték meg „A háború folytatásának ára” című konferenciát, amely az orosz–ukrán konfliktus elhúzódásának gazdasági, munkaerőpiaci és energetikai következményeit vette górcső alá. A rendezvény két fő panelbeszélgetés keretében vizsgálta, hogyan érinti a háború Európát és különösen Magyarországot.

Az elhúzódó konfliktus gazdaságtana

A panelben Szalai Piroska, Miniszterelnöki főtanácsadó, Lentner Csaba a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára, Seremet Sándor a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója és Pásztor Szabolcs a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense vett részt, akik elsősorban a gazdasági hatásokat boncolgatták.

Szalai Piroska a magyar munkaerőpiac ellenálló képességét emelte ki: 

Bár az ukrán háború kitörése óta mintegy 10 ezer ukrán dolgozik hazánkban – ami kevesebb, mint a konfliktus előtt –, a közvetlen hatások a hivatalos statisztikákban még nem jelentősek. A fekete gazdaságban azonban nehezebb felmérni a folyamatokat. Az ukrán határhoz közeli régiókban kiemelkedő foglalkoztatás-növekedést mértek az elmúlt években, az EU 250 régiója közül ezek értek el a legnagyobb előrelépést. A reálbérek növekedése is kiemelkedő: 1960 óta az egyik legnagyobb, 2024-ben az EU-ban a második, az OECD ötéves átlagában szintén második helyen áll Magyarország (csak Törökország előzi meg).

Think tankek szerint 2025-ben is az EU második helyén voltunk, 2026-ra pedig a világ top 10 helyének egyikére várnak minket. Szalai szerint

Az ukrán minimálbér mindössze az ötöde a magyarnak (még a garantált bérminimumot és a béren kívüli juttatásokat – SZÉP-kártya, adókedvezmények – figyelembe véve is óriási a különbség. Ez munkaerő-dömpinget, és az illegális foglalkoztatás terjedését okozná, különösen az alacsonyabb képzettségű munkavállalók között. Ukrajna EU-csatlakozása „zuhanást” eredményezne a magyar munkaerőpiacon – összegezte.

Lentner Csaba az ukrán háború finanszírozhatatlanságát hangsúlyozta: „Dárius kincse is kevés lenne hozzá.”

Az EU már a háború előtt kimerült volt, azóta versenyképessége drasztikusan romlott, politikai instabilitása nőtt – tette hozzá. Lentner szerint az EU „feneketlen zsákba” önti a pénzét. Kiemelte:

Nyugat- és Közép-Ukrajna mezőgazdasági területei amerikai és offshore cégek kezében vannak, hatékonyabban termelnek – fél ukrán terület elegendő lenne az EU élelmiszerigényéhez, így feleslegessé válna az európai termelés, ezzel teljes mértékben kiiktathatná az európai mezőgazdaságot.

Seremet Sándor az orosz gazdasági modellt mutatta be: Oroszország 2025-ben kb. 6 százalékkal nőtt, minimális munkanélküliséggel. 2014 óta tudatosan készültek a szankciókra (jegybankszabályozás, jóléti alap). A háborúra a GDP 6 százalékát, a költségvetés 30 százalékát költik, a hadiipar munkahelyeket teremt, de civil szférában munkaerőhiány van, ami inflációt gerjeszt. A szankciók emelik a költségeket, a nyugati piacok nem teljesen helyettesíthetők, a covid-tartalékok 2028–2029 körül fogynak ki, hosszú távon ez nem fenntartható – jelentette ki.

Az európai gazdasági rendszerrel kapcsolatban azt emelte ki, hogy az európai szociális rendszer az autóiparra épül, annak összeomlása beláthatatlan következményekkel járna.

Lentner Csaba felidézte, hogy az európai növekedési modell a Lisszaboni Szerződés óta termelékenységre fókuszál, de kifulladt (Draghi-jelentés is ezt mutatja): magas energiaárak, adminisztratív terhek. 

 – mondta. Az EU pedig még nagyobb bajt idéz elő az olcsó orosz energiáról való lemondással és Ukrajna finanszírozásával.

Szalai Piroska szerint Magyarország előtt két út áll:

• vagy követi Németország lejtmenetét,
• vagy megpróbálja szinten tartani a gazdaságát. 

Pásztor Szabolcs kiemelte, az is jelzi, hogy az európai modell megbicsaklott, hogy az IMF szerint jövőre a világgazdaság 3 százalékkal, az EU viszont mindössze 1,2–1,5 százalékkal nő majd.

A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy a háború esetleges lezárása esetén mindenképpen meg kell tenni a következőket: 

• a kapcsolatok normalizálása Oroszországgal, új alapokra helyezése Ukrajnával,
• fogyasztásösztönzés tartalékokból,
• az ukrán munkaerő megjelenésére való felkészülés.  

A háború energetikai frontvonala

Gondola Csaba az Energiaügyi Minisztérium államtitkára, Liliana Smiech a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi főigazgatója és Ralph Schoelhammer a Webster Bécsi Magánegyetem adjunktusa, a háború energetikai következményeit értékelték.

Egyetértettek abban, hogy a korábbi modell, amely az olcsó orosz energiára és a nyugat-európai magas hozzáadott értékű iparra épült, megszűnt, és új alternatívát kell keresni. Ebben – Gondola Csaba szerint – Magyarország élen jár, hiszen semmilyen technológiát vagy forrást nem zár ki. Egyszerre fejleszti a megújuló energiaforrásokat, valamint támaszkodik az atomenergiára is, és dinamikusan igyekszik menedzselni a különböző függőségeket.

Ralph Schoelhammer arra hívta fel a figyelmet, hogy 

Liliana Smiech azt emelte ki, hogy az ukrajnai háború olyan problémákat hozott felszínre, amelyek korábban rejtve voltak. Szerinte jelenleg az Európai Unió vezetése egy hamis képzeletbe ringatja magát, például a zöldenergiával kapcsolatban, vagy azzal, hogy azt hiszi, elérhető a teljes függetlenség. Smiech szerint az energetika sajátosságai miatt egy bizonyos szintű függőség mindig lesz a rendszerben, éppen ezért a valódi feladat az, hogy ezeket az interdependenciákat hatékonyan kezeljük. A Magyarország és Ukrajna közötti legutóbbi konfliktusra is kitért:

Azonban hozzátette, Ukrajna jelenlegi viselkedése azért is nehezen érthető, hiszen az elektromos áram importjának jelentős részét, a földgáz jelentős részét is Magyarországtól szerzi be.

Hozzátette: a mostani helyzet is rávilágított arra, hogy milyen fontosak azok a politikák, mint például a konnektivitás, amelyek Magyarország földrajzi helyzetének ellenére igyekeznek minél több forrást bevonni az ország ellátásába.

Nyitókép forrása: Simon Wohlfahrt / AFP