Álmok és realitás – ezért lenne végzetes csapás az Uniónak Ukrajna felvétele

Marco Rubio amerikai külügyminiszter februári európai látogatása – amely a Müncheni Biztonsági Konferenciát követően kizárólag Szlovákiába és Magyarországra korlátozódott – nem csupán diplomáciai gesztus volt, hanem a Trump-adminisztráció stratégiai prioritásait tükrözte. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Danube Institute közös konferenciáján vezető szakértők és véleményformálók elemezték a béketárgyalások aktuális helyzetét, a transzatlanti szövetségek szerepét a többpólusú világrendben, valamint Magyarország geopolitikai mozgásterét.

Valódi béke egy átalakuló világrendben 

Az első panel moderátora Pálfalvi Noémi, a Danube Institute vezető tanácsadója volt, résztvevői pedig Ugrósdy Márton (a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkára), Kiss István (a Danube Institute ügyvezető igazgatója) és Schenk Richárd (az MCC Brussels kutatója) voltak.

Kiss István kiemelte, hogy bár kevés idő telt el a legutóbbi találkozók óta, máris konkrét eredmények születtek: Magyarország mentességet kapott az orosz energia elleni szankciók alól, megállapodás született az LNG-vásárlás és a nukleáris együttműködés területén. Nagyobb kontextusban rámutatott, hogy 2025-ben az USA az egyik legnagyobb befektetővé vált Magyarországon (17 amerikai beruházás 16 némettel szemben), ami a gazdasági együttműködés robbanásszerű növekedését jelzi. Emellett szimbolikus döntések is történtek, mint a vízumprogram visszaállítása.

Ugrósdy Márton hangsúlyozta Magyarország érdekeit: „Mindig az a célunk, hogy lehető legjobb áron és megfelelő forrásból szerezzünk energiát. Az USA-val való jó kapcsolat megnyitotta ezt a lehetőséget.” Szerinte a versenyképesség alapja az olcsó energia, amit az európai – különösen a német vegyipari – hanyatlás is bizonyít. Ugrósdy felidézte az Európai Unió kétszínű hozzáállását Magyarország energetikai diverzifikációjához: amikor Magyarország először egyezett meg Azerbajdzsánnal vagy éppen Katarral energiaszállításról, az Európai Unió amiatt kritizálta Magyarországot, hogy „diktatúrákkal barátkozik”, a háború kezdete óta viszont uniós vezetők ugyanúgy elutaznak ezekbe az országokba hasonló megállapodások reményében, a korábbi demokrácia-kritikáknak viszont nyoma sincs.

A béketárgyalásokról Kiss István úgy vélekedett: „Nem sikerült fontos kérdésekben megállapodni, de ez nem meglepő. Most már legalább az oroszok is ott vannak a béketárgyaláson. Az, hogy a felek beszélnek és megosztják a véleményüket, már önmagában előrelépés.”

Ugrósdy szerint csak az Egyesült Államok akarja lezárni a háborút: „Mind az ukránok, mind az oroszok azt gondolják, hogy nyerésre állnak. Az idő Oroszországnak kedvez, Ukrajnánál elfogy az ember, a fegyver és a pénz, a demográfiai helyzet katasztrofális, és ez idővel még rosszabb lesz. Hozzátette, az EU és Ukrajna időt akar nyerni, hogy a közelgő félidős választások miatt Donald Trump ne tudjon a béketárgyalásokra koncentrálni, ugyanakkor kiemelte: semmi sem garantálja, hogy a félidős választások olyan eredményt hoznak, amire az EU számít.

A nemzetközi szervezetekkel kapcsolatban Schenk Richárd elmondta, hogy jelenleg a nemzetközi kapcsolatok átalakulását látjuk, és véleménye szerint a mostani világrend alternatívája nem a káosz, hanem egy erőegyensúly alapján működő világrend lesz. A résztvevők abban is egyetértettek, hogy a szervezetek helyébe sok esetben a személyes kapcsolatok fognak lépni.

Kiss István a nemzetközi intézményekről elmondta: „Azért működtek az elmúlt évtizedekben, mert az USA érdeke volt.”

Hozzátette: Magyarország már 2010 óta figyelmeztet a civilizációs hanyatlásra, ami most az USA stratégiájában is megjelenik, és ez szintén olyan kapocs a két ország között, amely hozzájárul az együttműködés elmélyítéséhez. Az amerikai nemzetbiztonsági stratégiáról elmondta, hogy annak van egy civilizációs és egy „önző” oldala is, hiszen az Egyesült Államok is tudja, hogy az előtte álló kihívás nem Európa, hanem Ázsia, de ahhoz, hogy utóbbira tudjon koncentrálni, stabilitásra van szüksége Európában. Az amerikai–magyar kapcsolatokban azonban vannak még megoldásra váró kérdések, ilyen a Biden-adminisztráció által felmondott kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény.

Ugrósdy azt is elmondta, miért nehéz ennek a kérdésnek a megoldása: nem arról van szó, hogy azt egyszerűen újra lehetne kötni, mivel a korábbi egyezmény még a 70-es években született. Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok abban érdekelt, hogy egy teljesen új egyezmény szülessen, ennek a megtárgyalása azonban hosszú időt vesz igénybe, ráadásul végső soron a Kongresszusnak kell azt elfogadnia – ez a kérdés azonban nincs a fontossági sorrend elején. Kiss István szerint rengeteg kiaknázatlan lehetőség van még a kétoldalú kapcsolatokban, egyrészt a modern technológiák területén – amerikai segítséggel Magyarország ezen a téren is vezető szerephez juthat –, másrészt a kulturális kapcsolatok fontosságát emelte ki, amelyek a Biden-elnökség alatt szintén mélypontra kerültek. Ugyanakkor az Egyesült Államok alapításának 250. évfordulója jó alkalmat biztosít ezek újraépítéséhez is. 

Ugrósdy ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy amikor a közép-európai bővítésre került a sor, a nyugat-európai gazdák támogatását ugyanúgy megnyirbálták, csak ezt az újonnan csatlakozók persze nem érezték – ugyanez történne Ukrajna csatlakozásakor is, csak most már Magyarország is tagállami helyzetben van.

Schenk szerint a háború csak tetézi a problémákat, felidézte, hogy Ciprust is úgy vették fel a közösségbe, hogy területi konfliktusa volt Törökországgal, ezt a konfliktust pedig már több mint 50 éve képtelen megoldani az EU. Egyetlen szerencse, hogy Ciprus jóval kisebb tagállam, így konfliktusának nincsenek igazán nagy hatásai a közösségre.

Ukrajna EU-s álma – Ki fizeti a számlát?

A második panel moderátora László Krisztián volt, résztvevői pedig Ralph Schoellhammer (az Alkalmazott Történelem és IR Elméleti Központ vezetője), Sean Nottoli (a Danube Institute vendégkutatója), Szitás Péter (a Danube Institute kutatási igazgatóhelyettese) és Philipp Siegert (az MCC Brussels kutatási igazgatóhelyettese) voltak.

Nottoli szerint az amerikai–magyar kapcsolatok alapját az jelenti, hogy Trump elnökségével az amerikai politika az ideológia helyett az érdekekre helyezte a hangsúlyt. Magyarország szemüvegén keresztül látja Közép-Európát – egyrészt a személyes kapcsolatok miatt, másrészt mert az Egyesült Államok és Magyarország politikájának alapja a realizmus. Hozzátette: „Az USA–Magyarország kapcsolatok aranykora nagyon fontos, mert Magyarország kb. az egyetlen olyan ország, amely ennyire szorosan együttműködik az USA-val.” Magyarország volt a józan hang Trump hatalomra jutásakor az EU-ban és a NATO-ban, ez az Egyesült Államok számára is hasznos – mondta. 

Ukrajna EU-tagságával kapcsolatban a résztvevők egyetértettek abban, hogy az gyakorlatilag lehetetlen. Siegert szerint az EU már most is diszfunkcionális, Ukrajna csatlakozásával ez csak még rosszabb lenne. Szitás az Európai Unió cinikus hozzáállását emelte ki: Ukrajna tagjelölt státuszát a kérvényezést követően 2 hónap alatt megadták, míg Magyarország és a közép-európai országok esetében évek teltek el. Sőt, vannak olyan országok, amelyek politikai okokból hiába teljesítik a feltételeket, nem kapnak tagjelölti státuszt – Ukrajnával ellentétben.

Schoelhammer ezzel kapcsolatban elmondta:

A beszélgetés során arra is felhívták a figyelmet, hogy hiába tűnik lehetetlennek Ukrajna EU-s csatlakozása, ez nem jelenti azt, hogy nem jelent veszélyt az EU-ra.

Szitás felidézte, hogy

Hozzátette: nagyon helyes, hogy ebből Magyarország, Csehország és Szlovákia kimarad, hiszen Ukrajna sohasem fogja visszafizetni ezt a hitelt – azt majd a résztvevő országok polgárainak, még az ő unokáiknak is fizetniük kell.

Ukrajna felvétele katasztrófát jelentene a biztonság szempontjából: szervezett bűnözés, fegyvercsempészet, bevándorlás, példaként hozta fel, hogy Csehországban 200 ezer ukrán dolgozik, mi lesz akkor, ha családegyesítésre kerül a sor?  „Senki nem beszél az ilyen és ehhez hasonló kérdésekről” – fogalmazott.

A konferencia egyértelműen rávilágított arra, hogy a jelenlegi geopolitikai átalakulásban Magyarország és az Egyesült Államok érdekei egyre inkább párhuzamosan mozognak. A realizmus, a nemzeti érdekek előtérbe helyezése és a stabilitás iránti közös igény erős alapot teremthet a kétoldalú kapcsolatok további elmélyítéséhez. 

Ukrajna EU-tagsága kapcsán a résztvevők különösen hangsúlyozták a csatlakozás negatív következményeit az Unióra nézve: katasztrofális hatással járnának az Unió gazdasági stabilitására, belső kohéziójára és biztonságára. 

Nyitókép forrása: Nicholas Tucat / AFP