Ördögiek

„Az a helyzet, hogy Magyarország a tegnap bejelentett nemzeti petícióval újfent leckét ad demokráciából a brüsszeli sóhivatalnak (a faroknak) s az őt csóváló mélyállamnak (az ebnek). Az Orbán-kormány újra – sokadjára – kikéri az emberek véleményét egy sorsfordító ügyben. Ezúttal arról, mit szólnak hozzá, hogy Brüsszel az uniós adófizetők vérrel-verejtékkel megkeresett pénzét az Ukrajna nevű banderista bábállam feneketlen aranyfajanszába szivattyúzná.

Ha kevesen írják alá, az is egyfajta jelzés lesz: hogy a magyarok mindenüket szeretnék föláldozni a szovjet kommunista pártfőtitkárok által íróasztalon megrajzolt állam érdekében. Ha meg sokan, az fityisz lesz Ursulának, Webernek és a pénzhatalom többi ágensének, akik épp az unokáink jövőjét zálogosítják el.

Elhiszem, hogy zavaró lehet – globalista szemüvegen át – ez a folytonos népszavazósdi, konzultációsdi, most meg petíciósdi. Tudniillik ez még látványosabbá teszi a különbséget a szuverenisták és az Európa nyakát fojtóhurokkal szorító internáci bürokraták között. Még világosabbá válik, hogy Brüsszel – meg úgy általában: a túlzott jólétbe belehülyült nyugat-európai államok vezetői – milyen magasról és mennyire sugarasan tesznek a démosz, a saját választóik véleményére. Noha a demokrácia a démosz uralma – volt valamikor. Mi maradt ebből a Lajtán túl? Az árulás. Az ottani politikai vezetők megrendelésre, tervszerűen, szisztematikusan elárulják a saját állampolgáraikat.”

Nyitókép forrása: JOHN THYS / AFP