Menekültek tengere ömölhet Európára: így vált ez az ország a világ legnagyobb humanitárius poklává

Szudán gyakorlatilag kettészakadt, miután a felkelő Gyorsreagálású Erők (RSF) másfél éves ostrom után, novemberben elfoglalták Észak-Dárfúr fővárosát, al-Fasírt. A város bevétele nem egyszerű katonai fordulat volt, hanem brutális vérengzés kezdete: 

A kommunikációs lehetőségeket azonnal elvágták, így a külvilág csak napokkal később, a túlélők beszámolóiból értesülhetett a történtekről.

Egyetlen kórházban, a Szaúdi Szülészeten közel ötszáz nem arab civilt ölhettek meg az RSF fegyveresei és szövetséges arab milíciák. A vérengzések nyomai szó szerint az űrből is látszanak: műholdfelvételeken vöröses elszíneződés utalhat arra, hogy holttestek feküdtek az utcákon, más képeken pedig egy kórház udvarán összezsúfolt hullazsákokra emlékeztető fehér tárgyak, majd később füstfelhő látható. Elemzők szerint a paramilitáris erők a holttestek elégetésével próbálhatták eltüntetni a bizonyítékokat.

Az RSF vezetése tagadja a vádakat, a beszámolókat túlzásnak minősíti, és vizsgálatot ígér a jogsértések kivizsgálására – nem először. A nemzetközi közösség azonban egyre kevésbé hisz ezeknek az ígéreteknek: november elején a Nemzetközi Büntetőbíróság bejelentette, hogy vizsgálja, történtek-e háborús vagy emberiesség elleni bűncselekmények. 

A háttérben ugyanazok a szereplők és mintázatok rajzolódnak ki, mint két évtizeddel ezelőtt. Az RSF vezetője, Mohamed Hamdán Dagalo – ismertebb nevén Hemedti – a hírhedt dzsandzsavíd milíciák egykori parancsnoka, amelyek a korábbi dárfúri népirtás szimbólumává váltak. 

Elemzők szerint ez a de facto megosztottság erős alkupozíciót ad az RSF-nek a jövőbeni tárgyalásokon, miközben a civil lakosság fizeti meg az árát.

Ez ma a világ legsúlyosabb humanitárius válsága. Bár nemzetközi közvetítéssel egy három hónapos humanitárius tűzszünet körvonalazódik, megfigyelők szerint semmi nem garantálja, hogy Szudán nem válik egy újabb, hosszú évekre befagyott, Líbia-szerű konfliktuszónává – ahol a vérontás időről időre újra fellángol.

Szudán messze van, de a válság hatása Európáig érhet

„Fontos látni, hogy Szudán nem önmagában áll: a Száheli-övezethez kapcsolódó biztonsági rendszer része, és ha Szudánban baj van, akkor az egész Száhelben (14 ország Afrikában a Szahara déli peremén. A sivatag és szavanna között átmeneti övezet) baj van” – fogalmazott Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója. 

A következmények messze túlmutatnak Szudán határain: Csádba több mint 1,2 millió menekült érkezett, ami jól jelzi, mekkora nyomás nehezedik az egész térségre. „A Száhel Európa egyik kapuja – nem tehetünk úgy, mintha mindez nem befolyásolná az európai biztonságot” – hangsúlyozta Marsai.

A humanitárius válság geopolitikai háttere legalább ennyire aggasztó. A Száhel-övezetben éles hatalmi versengés zajlik, ahol a hagyományos globális szereplők – Oroszország, Kína, az Európai Unió és az Egyesült Államok – mellett egyre aktívabbak a regionális középhatalmak is. „Megjelentek olyan szereplők, mint Egyiptom, Irán vagy Törökország, akik a saját agendájukat próbálják érvényesíteni, gyakran szemben a nyugati érdekekkel” – mondta az igazgató. A konfliktus egyik kulcseleme, hogy a Gyorsreagálású Erők (RSF) mögött külső támogatók is állnak: „A regionális szereplők közül az Egyesült Arab Emírségek az RSF legfontosabb támogatója” – emelte ki Marsai, ami tovább bonyolítja a válság rendezésének esélyeit.

Felmerül a kérdés: mit tud ebben a helyzetben tenni Magyarország? A válasz egyértelmű. „Sem a Magyar Honvédség, sem a Hungary Helps, sem más magyar segélyszervezet nincs jelen Szudánban” – mondta Marsai, hozzátéve: ennek oka a rendkívül rossz biztonsági helyzet. A központi kormány nem nézi jó szemmel a külföldiek tevékenységét, az RSF által ellenőrzött területekről pedig még a legnagyobb nemzetközi szervezetek is kivonultak.

A magyar segítség ezért a határokon túl jelenik meg. „Ahol Magyarország ténylegesen segít, az a Csádba érkezett szudáni menekültek támogatása” – hangsúlyozta Marsai. Ez összhangban van a nemzetközi gyakorlattal: Egyiptomban közel kétmillió, Líbiában több százezer szudáni menekült torlódott fel. A Hungary Helps programon keresztül Budapest a humanitárius enyhítésre és a migrációs nyomás csökkentésére koncentrál. „Magyarország a válság politikai rendezésében érdemben nem tud többet tenni – a mozgásterünk a humanitárius segítségre korlátozódik” – véli a szakértő.

A konfliktus lezárása egyelőre illúziónak tűnik. „A tárgyalásos rendezésre jelenleg nem sok esély látszik” – fogalmazott Marsai, emlékeztetve arra, hogy mind Abdel Fattah al-Burhan, Szudán Átmeneti Szuverén Tanácsának elnöke, mind Mohamed Hamdan Dagalo, az RSF vezetője, „az utolsó emberig tartó harcról beszél”. Egyre több szakértő szerint reális forgatókönyv lehet Szudán de facto kettészakadása: „Egy Líbia-szerű modell körvonalazódik: kelet az olajjal a kormányé, nyugat Dárfúrral, az aranybányákkal és csempészútvonalakkal az RSF-é.”

„A szudáni menekültek világosan látják: nincs hova hazamenniük – nincs víz, kolera van, az infrastruktúra romokban” – mondta Marsai egy terepkutatás tapasztalataira utalva. Az arab országok nem fogadják be őket, így „szinte magától adódik az Európa felé vezető útvonal”. Bár az EU-ban egyelőre „csak” néhány tízezer szudáni jelenik meg a statisztikákban, a térségben felgyülemlett tömegek miatt hosszabb távon ez a nyomás Magyarországot sem kerülheti el.

Nyitókép: Ebrahim Hamid / AFP