Alapítók ideje – Orbán Viktor szerepe a formálódó új világrendben

TL;DR 

• A világrendek intézményeken keresztül születnek meg, amelyek jelentősége gyakran csak évtizedekkel később válik nyilvánvalóvá 
• A Béketanács egy új intézményi kísérlet a liberális világrend válságára adott konzervatív-realista válaszként 
• Történelmileg rendkívül ritka, hogy egy nem nagy ország miniszterelnöke alapító szerephez jusson egy potenciálisan globális intézményben 
• Orbán Viktor alapítói státusza nem napi politikai, hanem világrend-történeti távlatban értékelhető 

A világrendek nem egyik napról a másikra születnek meg, és nem is deklarációkban öltenek végső formát. A történelem tanulsága szerint a világrendek intézményeken keresztül szilárdulnak meg, és ezek az intézmények gyakran jóval azelőtt jönnek létre, hogy valódi jelentőségük nyilvánvalóvá válna.  

A bécsi kongresszus utáni Európa nem csak egy békeszerződést kötött, hanem új diplomáciai mechanizmusokat épített fel. Bretton Woods nem globális kormányzást hirdetett, hanem pénzügyi szabályrendszert alkotott. Az ENSZ sem egy kész világrend volt 1945-ben, hanem egy nyitott intézményi kísérlet. 

A történelemben különösen ritkák azok a pillanatok, amikor új intézmények alapításakor nemcsak nagyhatalmak, hanem kisebb vagy közepes államok vezetői is alapítói pozícióba kerülnek. Ezek a pillanatok jellemzően világrend-váltásokhoz kötődnek. 

A liberális világrend válsága 

A hidegháború utáni liberális világrend mára strukturális kihívásokkal néz szembe. Nem elsősorban ideológiai okokból, hanem mert intézményei egyre kevésbé képesek kezelni a visszatérő nagyhatalmi politikát, a regionális konfliktusokat és a szuverenitás reneszánszát.  

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának bénultsága, a globális pénzügyi intézmények legitimitási problémái és a multilaterális konszenzusok eróziója intézményi vákuumot hoztak létre. A történelem logikája szerint ilyen helyzetekben új intézményi formák jelennek meg. Ezek többsége elhal, néhány azonban később alapintézménnyé válik. 

Történelmi párhuzamok 

A ma ikonikus nemzetközi intézmények alapításakor gyakran meglepően szűk körű és személyhez kötött kezdeményezések voltak. 

Az ENSZ esetében a kezdeményezés kulcsfigurái között volt Franklin D. Roosevelt, aki már 1942-ben a „United Nations” fogalmát használta a szövetségesek együttműködésére, valamint Winston Churchill, aki a háború alatti nagyhatalmi egyeztetések egyik meghatározó alakja volt. 

A Népszövetség létrejötte szinte teljes mértékben személyekhez kötődött. Például Woodrow Wilson amerikai elnök politikai víziójához, és Lord Robert Cecil brit államférfi intézményi tervezőmunkájához. 

Közös bennük, hogy alapítóik köre rendkívül szűk volt, és hogy az intézmények globális jelentősége csak évtizedekkel később vált nyilvánvalóvá. 

A Béketanács mint új intézményi kísérlet 

A jelen történelmi keretben értelmezhető a Béketanács mint új intézményi kísérlet. A konzervatív-realista olvasat szerint nem univerzális normarendszer megalkotásáról van szó, hanem egy elit, korlátozott döntéshozatali fórumról, amely a meglévő intézmények működési zavaraira reagál. 

A Béketanács alapítói:  

• Donald J. Trump, az Egyesült Államok elnöke 
• Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere 
• Steve Witkoff, közel-keleti különmegbízott 
• Tony Blair, volt brit miniszterelnök 
• Marc Rowan, az Apollo Global Management vezetője 
• Ajay Banga, a Világbank elnöke 
• Robert Gabriel Jr., amerikai politikai tanácsadó 
• Nickolay Mladenov, gázai különmegbízott 
• Jared Kushner, tanácsadó 
• Orbán Viktor, Magyarország képviseletében 
• Alekszandr Lukasenka, Belarusz képviseletében 
• VI. Mohamed király, Marokkó képviseletében 
• Benjamin Netanjahu, Izrael képviseletében 

Ez a névsor önmagában jelzi, hogy a Béketanács nem technokrata mellékintézményként, hanem geopolitikai súllyal bíró kezdeményezésként értelmezhető. 

Közepes állam nagy szerepben 

A világtörténelemben rendkívül ritka, hogy egy nem nagyhatalom miniszterelnöke alapító tagként jelenjen meg egy potenciálisan globális jelentőségű intézményben. A kisebb államok rendszerint alkalmazkodók, csatlakozók vagy késői résztvevők. Az alapítói körbe kerülés azonban minőségi különbség. 

Orbán Viktor részvétele ebben az értelemben nem csak személyes elismerés, hanem strukturális jelenség is egyben. Annak a jele, hogy egy szuverenista politikát követő, közepes méretű állam vezetője releváns szereplővé vált egy formálódó világrend intézményi szintjén. 

Az ilyen alapítói körök történelmi szerepet játszanak. Azok kerülnek ide, akik egy átmeneti korszakban felismerik az intézményesülés lehetőségét, és vállalják annak kockázatát. 

Ha húsz–harminc év múlva a Béketanács valóban tartós nemzetközi intézménnyé válik, a történészek figyelme az alapítókra fog irányulni. Ebben az olvasatban Orbán Viktor szerepe ritka történelmi esettanulmányként értelmezhető. Annak példázataként, hogy egy nem globális nagyhatalom miniszterelnöke hogyan kaphat fontos szerepet a történelem formálásában.  

A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.

Nyitókép: Fabrice COFFRINI / AFP