Washington készen áll: így bukhat meg Venezuela rettegett elnöke

Donald Trump amerikai elnök a nemrég bejelentette Venezuela légterének teljes lezárását. A döntésről a Truth Social felületén közzétett rövid üzenetben számolt be, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok minden Venezuela feletti és körüli légi forgalmat blokkol.

A légtérzár bejelentése nem előzmény nélküli: 

A műveleti feszültség növekedése azt jelzi, hogy Washington hamarosan újabb lépéseket tehet Venezuela irányába.

A venezuelai válság új szintre lépett: 

A térségben hónapok óta nő a feszültség, de az elmúlt hetek fejleményei arra utalnak, hogy a konfliktus immár közvetlenül is az amerikai külpolitika fókuszába került. A The Wall Street Journal több névtelen forrásra hivatkozva arról számolt be: a Trump-adminisztráció részletes listát készített olyan venezuelai katonai repülőterekről és kikötőkről, amelyek – Washington állítása szerint – a drogkereskedelem kiszolgálásában játszanak szerepet. 

A vádakra Nicolás Maduro elnök élesen reagált: szerinte az Egyesült Államok „új háborút fabrikál”, és tudatosan provokálja ki a fegyveres konfliktust. A venezuelai vezetés mindeközben lázas diplomáciai háttérmozgásba kezdett: Maduro a Washington Post értesülései szerint az elmúlt hetekben Kínával, Oroszországgal és Iránnal is tárgyalt katonai és technológiai támogatásról arra az esetre, ha az Egyesült Államok valóban lépne. A belpolitikai fronton is fokozódik a mozgósítás: 

A helyzetet bonyolítja, hogy Caracas időnként mégis békülékeny gesztusokat tesz. Maduro titokban azt is felajánlotta az Egyesült Államoknak, hogy részesedést adna Venezuela olaj- és ásványkincseiből, ha Washington visszafogja a nyomásgyakorlást — az ajánlat azonban nem hozott áttörést. A mély bizalmi válság ugyanis hosszú évek óta meghatározza a két ország viszonyát: 

Most azonban mindkét fél új terepre lépett. Az Egyesült Államok a „Southern Spear” (Déli Lándzsa) nevű hadművelet keretében hatalmas katonai erőt vont össze a Karib-térségben, vadászgépekkel, Tomahawk rakétákkal és a világ legnagyobb repülőgép-hordozójával. 

Az említett hadművelet részeként az amerikai hadsereg egyre gyakrabban hajt végre halálos csapásokat drogot szállító hajók ellen — szeptember óta legalább 83 „narkó-terrorista” életét követelte a kampány.

Az amerikai elnök erre úgy reagált: „egy bizonyos ponton beszélni fogok vele”, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy „semmit sem zár ki”, még a csapatküldést sem. A diplomáciai csatornák megnyílása így egy olyan pillanatban történhet meg, amikor Washington épp terroristaszervezet vezetőjének minősítette a venezuelai elnököt – ami még nehezebbé teszi a párbeszédet, de szélesebb jogi mozgásteret biztosít az Egyesült Államoknak.

A háttérben álló amerikai tisztviselők szerint Caracas rendszerváltása továbbra is reális opció, bár a katonai beavatkozás kockázatos és beláthatatlan következményekkel járna. A Trump–Maduro kapcsolatfelvétel lehetősége még nyitott, de nincs kitűzött időpontja; a felek egyelőre egymást figyelik, miközben a térségben egyre több jel mutat fegyverkezésre, provokációkra és stratégiai pozícióharcra.

Nicolás Maduro ma Latin-Amerika egyik legellentmondásosabb vezetője, akinek sorsáról már nemcsak Caracas utcáin, hanem Washington kabinettermeiben és a kontinens sajtójában is találgatnak. 

a CIA nyíltan jelen van az országban, amerikai hadihajók sorakoznak fel a Karib-térségben – és mindeközben egyre több politikus beszél arról, hogy közeledhet a rendszer vége. Mások szerint viszont Maduro meglepően stabil, és köre soha nem engedné, hogy békésen távozzon a hatalomból.

Washingtonban már nyíltan vitatkoznak a lehetséges forgatókönyvekről. A Foreign Affairsben azt írják, itt az ideje „Saddam Husszein- vagy Noriega-stílusban” félresöpörni a venezuelai vezetőt, és erővel újrarendezni a térséget. A kolumbiai külügyminiszter nemrég még azt is megpendítette, hogy Maduro számára a békés távozás lehetne „a legegészségesebb megoldás”, bár Bogotá azonnal visszavonta a kijelentést, jelezve: nem támogat semmilyen külső beavatkozást.

Maduro azonban ma már jóval nehezebb helyzetben van, mint akár néhány évvel ezelőtt. A 2024-es választást a venezuelai ellenzék és a nyugati országok többsége egyaránt illegitimnek minősítette. Eközben Washington drogkartell-vezérként kezeli őt, noha a „Cartel de los Soles” létezését a szakértők vitatják. A Trump-adminisztráció ennek ellenére terrorszervezetként bélyegezte meg a csoportot, ami ürügyet adhat egy esetleges katonai akcióra. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az ellenzék ikonikus alakja, María Corina Machado – immár Nobel-békedíjasként – minden nyilatkozatában arról beszél: közeledik a Maduro utáni korszak.

A szakértők ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a venezuelai elnök és köre nem fogja önként átadni a hatalmat. Maduro pontosan tudja: amennyiben garanciák nélkül távozna, amerikai bíróság vagy kiadatási kérelem várhat rá. A rendszer azonban nem pusztán félelemből tartja magát. David Smilde, a Tulane Egyetem professzora szerint sokan alábecsülik, milyen mély ideológiai meggyőződés vezeti a chavista elitet. 

Maduro környezetében sokan valódi „forradalmároknak” tartják magukat, akik az amerikai nyomásnak dacolva építettek fel egy alternatív politikai projektet, és nem hajlandók azt átadni azoknak, akiket „az imperializmus kiszolgálóinak” tartanak. 

A külföldi száműzetés lehetőségét egyes elemzők reális „menekülőútnak” tartják, de sokan ebben sem hisznek. A rezsim vezetői nem szeretnének Oroszországba vagy Kubába emigrálni – ők továbbra is Venezuelában akarnak maradni mint az ország gazdasági és katonai elitje. Ehhez pedig egy olyan utódra van szükségük, akiben megbízhatnak.

A chavizmus negyedszázad alatt olyannyira beépült az államapparátusba, a hadseregbe és a gazdaságba, hogy egyetlen vezető távozása aligha rengetné meg. Smilde emlékeztet: amikor Hugo Chávez 2013-ban meghalt, sok venezuelai azt hitte, vele együtt az egész rendszer összeomlik. „Pezsgőt bontottak. Azt mondták, vége. Aztán megkapták Madurót – még keményebb formában.”

Venezuela jövője ma is ezen a logikán működik: Maduro bukása még nem jelentené Venezuela felszabadulását, de maradása minden nappal egyre nagyobb kockázatot jelent a térség stabilitására – és a világpolitikai erőviszonyokra is.

Nyitókép: Federico PARRA / AFP