A jövő háborúja

„Európa imád terveket szövögetni. Hatalmas víziókat tesz le az asztalra, százak és ezrek érkeznek majd az ismeretlen és lesajnált Ázsiából és Afrikából, fogorvosok és humánerőforrás-menedzserek, azokat majd szépen felosztjuk hajszín és vércsoport alapján, kap mindenki egy adaggal, és akkor boldogan élünk és fejlődünk egy erős és dinamikus kontinensként.

A baj ezzel az, hogy a vágyvezérelt gondolkodás tipikus példája. Mert annyi változó van rosszul megadva az egyenletben, hogy a végeredmény mindenképp hibás lesz. A migránsok csak a médiában elit szakemberek, valójában teljesen ismeretlen hátterűek, és sokan bármire készek ideológiai vagy anyagi okokból.

A szétosztás krumpli esetén működik, az emberek viszont képesek helyet változtatni, és annyira nem buták, ahogy azt Brüsszelben gondolják a társadalommérnökösködő elit tagjai. Amikor fény derül a hibákra, az EU azonnal elkezd tüzet oltani, másra mutogat, s elindul a lejtőn lefelé, hiszen csak hazugsággal tudja elfedni a régi bűnöket. Vagyis most a háborúra kell készülnünk. Mindenkinek, hiszen Oroszország itt fenyeget minket a gyanúsan hirtelen megszeretett Ukrajnánk lerohanásával. Eddig Ukrajnával senki se foglalkozott, ma már az a világ közepe, ha hihetünk a sajtónak. Európa pedig látja a jövőt, hogy Ukrajna után jövünk mi, a gazdag és elit kontinens, nekünk pedig védekeznünk kell. Mondjuk 2030-ban lesz a háború. Addigra kell állig fegyverben lennünk, és akkor lesz esélyünk harcolni. Ez nagyjából egy választási ciklus, amelynek során minden uniós tagállam hadigazdaságra tér át, s megveszi a fegyvereket azoktól, akik ebből élnek. Mint Franciaország vagy a lehetőséget azonnal megragadó Németország. Utóbbi egészen mostanáig nemigen hirdette, hogy milyen jó fegyvereket gyárt és mennyire ügyesen harcol a gyászos emlékek okán, mára eltűnt az aggodalom, Berlin alapvetően megváltozott, ma már nem kell tőle félni. Mert ez üzlet, nem politika.”

Nyitókép forrása: Facebook