Tisza-botrány: Pedig olyan szépen indult minden – aztán elszabadult a pokol a Válasz Online szerkesztőségében

A leleplezés után egy névtelen válaszcikkben estek neki a Mandinernek.

A Tisza adatbotrányát magyarázta volna, de közben önszorgalomból, kéretlenül igazolta a „kormánypropaganda” legsúlyosabb állítását.

Tíz plusz egy pontban fejtette ki véleményét Rácz András biztonságpolitikai szakértő a Tisza adatszivárgási botrányáról, amivel önként igazolta a Magyar Péter-féle párttal kapcsolatos legfőbb kritikát, amit eddig hevesen tagadni illett, jelesül: hogy Ukrajnának nagyon is megfelelne, ha egy kormányváltás esetén a vele szemben igencsak barátságos Tisza kerülne kormányra.
Ezt is ajánljuk a témában

A leleplezés után egy névtelen válaszcikkben estek neki a Mandinernek.

A tíz (plusz egy) pont lényege kábé az, hogy:
Akkor is, ha a fejlesztők között szerepelnek ukránok, orosz meg a láthatáron sincs.
De lássuk az érdekes részeket!
Szerinte ugyanis „a kormánymédia azonnali ukránozása viszont felvet egy logikai bukfencet. Ha egyáltalán igaz az, hogy van ukrán állami érintettség a Tisza Világ applikáció fejlesztése mögött, akkor igen nehezen érthető, hogy ugyanennek
az ukrán államnak miért lenne érdeke, hogy kárt okozzon annak a TISZA pártnak, aminek a rendszerét éppen fejleszti.”
(miközben szó sem volt arról, hogy ukrán állami szereplő lenne az ügy mögött, elvégre az ukránok nem egy négyfős család, ahol azért, hogy ne tolj ki apukával, nem hekkeled meg az adatbázisát – ezt később el is ismeri, vagyis a logikai bukfencet ő maga végezte).
S aztán a beismerés:
„az ukrán vezetés számára az Orbán-kormány nagyon problémás és kifejezetten megbízhatatlan partner, bilaterális és EU-s ügyekben egyaránt. (…)
A Fidesz vs. TISZA párosból Kijev érdekeinek egyértelműen inkább a TISZA-kormány felelne meg”.
Igen, ezt, így, szemtől szembe.
De folytatja tovább az orosz szálat: mivel az orosz hekkerek jók hekkelésben, jobbak, mint az ukránok, akik szintén jók (nem a hekkelésben persze, az csúnya dolog, ilyet nem ír le), ezért „elég biztosra vehető, hogy ezt a hekkelést nem amatőrök csinálták, nem pár unatkozó tinédzser püfölte a billentyűzetet, vagy szivárgott be olyan mélyen a fejlesztők közé, hogy hozzáfért az egész adatbázishoz, hanem valami jóval komolyabb szereplő – és, mint fentebb láttuk, nem magyar, hanem külföldi”.
Ráadásul a fentiek miatt az oroszok érdeke volt a támadás, jut megint saját következtetésére a szakértő, aki azért egy picit sejtet is: „Nyilván nem tudom, hogy oroszok álltak-e a támadás mögött, akár valamelyik saját hekkercsoportjukkal, akár valamelyik, esetileg nekik dolgozó kiberbűnözői csoporttal. (Ha tudnám, akkor pedig nem mondhatnám el nyilvánosan.)”
Persze más is lehetett, de példaként „a magyar kormány két közeli szövetségesét” említi, Izraelt és Belaruszt. Vagy lehetett egy elkóborolt tiszás is.
De van még egy pont, ahol az oroszok és a magyar kormány(„média”) együttműködését leleplezi a szakértő, mégpedig az, hogy minderről biztosan előre tudtak a jobboldali újságírók, különben nem tudtak volna ilyen gyorsan reagálni.
„Hogyan lehettek ennyire gyorsan ilyen biztosak az anyagban, ha igaz az, hogy az adatbázis csak múlt pénteken jutott el hozzájuk”, és abban, hogy a neten talált fájl biztonságos – teszi fel a kérdést Rácz.
Ő ugyanis, ha kiszivárgott adatbázishoz jutott volna, előbb a kibervédelmi szakértő barátaival nézette volna meg, hogy biztonságos-e, az ilyen szakértő barátai viszont hétvégén meg ünnepnapon nem dolgoznak, TEHÁT a média biztosan előre tudott az egészről, HISZEN egy pénteki adatbázis alapján írtak vasárnap délután (vagyis 48 órával, médiában kegkevesebb 32-34 munkaórával később) cikkeket. vagyis ez nem más, mint a
Segítünk egy kicsit: ha meglepő is Rácz barátainak, de az a helyzet, hogy a médiában hétvégén sem áll meg a munka, és minden valamirevaló portálnak van kiberbiztonsági szolgáltatása, szóval – ha és amennyiben – befújna az ablakon a szél egy ismeretlen fájlt, nem okozna gondot ennek gyors biztonsági átfutása. Ahogy az sem okozna gondot, hogy – ha és amennyiben az adatbázis egyes részeiről egy médium informátorok révén értesülne – összevesse az állítólagos neveket az állítólagos telefonszámokkal és a saját adatbázisaiban meglévő számokkal.
Néhányat pedig szúrópróbaszerűen ellenőrizzen, például egy telefonhívással és rákérdezéssel (amit az érintettek igencsak nehezményeztek, mint ez utóbb kiderült, bár tagadni szinte egyikük sem tagadta).
Ezt is ajánljuk a témában

A Tisza Világ adatbotránya után nem magyarázkodás jött, hanem dühkitörés.

Nyitókép forrása: Facebook