Karsai László és a történelmi tények

„Megszólalt a Szombat folyóirat hasábjain Karsai László történész, Gábor György filozófusnak írt válaszával. A szöveg alapvetően azért kritizálja Gábort, mert szót merészelt emelni a »háromszázak petíciójával« szemben. Az alábbiakban szeretném történészként, a cionizmus történetének kutatójaként korrigálni legnagyobb tévedéseit írásában.

Kezdjük azzal, hogy Karsai írásában egészen odáig alacsonyodik, hogy egy hamis idézettel érvel. Az idézet, miszerint cionista küldöttek meglátogatták Palesztinát a mozgalom korai éveiben, és azt táviratozták haza, hogy »A menyasszony gyönyörű, de sajnos már eljegyezte egy másik férfi«, a szakirodalom szerint nemes egyszerűséggel koholmány, hamisítvány. Az egyik legsúlyosabb gond, hogy Karsai írásában nem ír az arab-muszlim antiszemitizmusról, az 1920-as, az 1921-es, az 1929-es, 1936o-s és az 1938-as pogromokról; nem ír az 1947-es jeruzsálemi zavargásról és az 1947 decemberi haifai tömeggyilkosságról, ahol 39 zsidó civilt öltek meg az arabok; nem ír a kfar-ecioni mészárlásról és nem ír a Scopus hegyen történt tömegmészárlásról sem. Így Karsai úgy mutatja be Izraelt, mint »bűnben fogant országot«.

Elevenítsük fel röviden ezeket az eseményeket! 1920. április 4-7-e között Jeruzsálemben 5 zsidót öltek meg a zavargó arabok és 200-nál több zsidót sebesítettek vagy erőszakoltak meg. A tömeg azt ordította, hogy »Mohamed vallása a kard vallása!«. 1921. május 1-7-e között Jaffában tört ki pogrom, 47 zsidót öltek meg az arabok. 48 arab is meghalt, ők főleg támadók voltak, akikkel a brit biztonsági erők végeztek. A visszaemlékezők szerint a kisgyerekek fejét baltával vágták szét. Ekkor ölték meg a neves héber költőt, Joszéf Cháim Brennert. 1929. augusztus 24-én Hebronban 64 zsidót öltek meg az arab pogromisták, több tucat ember megsérült, nemi erőszak is előfordult. Idézzük egy brit rendőr vallomását: »Amint sikoltozást hallottam egy szobából, felmentem egyfajta alagútszerű folyosón, és megláttam egy arabot, amint éppen egy gyermek fejét vágta le egy karddal.« 1936. április 19-21 között Jaffában új pogrom tört ki, ahol 9 zsidót öltek meg, majd 1938. október 2-án Tibériásban öltek meg az arab pogromisták 19 zsidót, köztük 11 gyereket. 1947. december 2-án Jeruzsálemben 8 zsidót öltek meg pogromisták, 28 nappal később Haifában 39 zsidót mészároltak le egy gyárban arab »kollégáik«, 1948. április 13-án 79 zsidó civilt (köztük orvosokat, betegeket) mészároltak le a Scopus-hegyen lévő Hadassza orvosi konvojnál, Kfar Ecionban pedig 127 zsidó katonát, köztük 15-öt, aki már megadta magát. A fentieken kívül még egy sor más támadást, pogromot és pogrom-kísérletet idézhetnék a brit Mandátum időszakából.

Karsai legtöbb tévedését az alábbi bekezdésébe sűríti bele:

»Nem kellett volna esetleg kioktatásunkat az arab-palesztin-zsidó-izraeli konfliktus legalább 19. századi történetének vázolásával kezdeni? Mondjuk jó lett volna szólni néhány szót arról, hogy Ben Gurion utasítására már 1937-ben kidolgozták az Avnir-tervet, amely Palesztina teljes elfoglalását, katonai megszállását, »felszabadítását«, araboktól való »megtisztítását« irányozta elő. A Dalef-terv 1943 márciusában már több hadműveletben az arab lakosság elűzéséről szólt. Stratégiai fekvésük miatt 1948 áprilisában Deir Yassin faluban, majd 1948 júliusában pedig Lydda és Ramla falvakban cionista fegyveresek mintegy 300-500 embert legyilkoltak, 50-70.000 embert − arabot, palesztint – elűztek. Az arab államok az ENSZ Izrael létét elismerő határozata, és főleg az elmenekült palesztinok otthonainak szisztematikus lerombolása után avatkoztak be, indították meg hadseregeiket. Miután »mi«, zsidók győztünk, kb. 750.000 palesztin menekült el, űzték el őket addigi lakóhelyükről.«”

Nyitókép: AFP