Milyen érveket fogalmazott meg a kommunista magyar kormány, mit reagált a Szovjetunió és a Nyugat? Idén 37 éve ismerte el hazánk Palesztinát, felkutattuk az archív cikkeket!
Napjainkban is gyakran előkerül a sajtóban, hogy Magyarország már régen elismerte Palesztinát, de kevesen tudják, hogy ez mikor, miért és milyen kontextusban történt.
A Palesztin Nemzeti Tanács 1988. november 12–14. között, Algériában megtartott ülésén kiáltotta ki a „független palesztin államot”, amelyet először Irak, Kuvait, majd Tunézia, Szaúd-Arábia, egy nappal később Malajzia, Törökország, Szingapúr, Madagaszkár ismert el. Később Jordánia is csatlakozott. Izrael azonnal elutasította a döntést, mondván, hogy az nem segíti „a közel-keleti békefolyamatot”. A „megszállt nyugati parton” – magyarul Júdeában és Szamáriában – zavargások törtek ki, ezért az izraeli hadsereg kijárási tilalmat hirdetett a területen.
Érdekes módon voltak kritikák az anticionista oldalról is, egyes palesztin frakciók elhamarkodottnak nevezték a lépést, és az iráni hivatalos rádió is kritizálta azt.
Persze érdemes megnézni miről szólt a kritika: mivel a kiáltvány elfogadta alapul az ENSZ BT 242. számú határozatát, mely „biztonságos határokat” ír elő Izraelnek, és így elismeri Izrael létét is, Irán kritizálta a döntést, hiszen a mullahok teljesen elutasították Izrael létét:
„Irán úgy értékelte, hogy a palesztin állam kikiáltásával a PFSZ feladat eddigi pozícióját, s ezzel súlyos csapást mért a palesztin felkelésre” – írja egy korabeli cikk.
A palesztin határozat egyébként teljességgel illuzórikus volt,
többek között azt is tartalmazta, hogy „a palesztin nép fővárosa Allah és a palesztin nép nevében Jeruzsálem”. A nyilatkozat leszögezte, hogy a palesztin nép „a békés egymás mellett élés” híve, nem elkötelezett nemzet, elutasítja a terrorizmust, és már be is lengette tagságát például az Arab Ligában és az ENSZ-ben is.
A nyugati országok általánosságban nem nyilvánítottak véleményt, de sajtóhírek szerint példának okáért
a francia Kommunista Párt felszólította a francia kormányt, hogy ők is fogadják el a palesztin államot: erre végül 2025-ig kellett várniuk.
Amerika viszont ekkor (is) egyértelműen elutasította a palesztin állam kikiáltását. A Szovjetunió néhány napos késéssel adott ki nyilatkozatot arról, hogy elismerik a palesztin nemzeti tanács kiáltványát. A legtöbb csatlós állam – Csehszlovákia, Kelet-Németország, Bulgária – először még csak „üdvözölte” a kiáltványt, majd a szovjet lépést követően a csehszlovákok és a keletnémetek is bejelentették, hogy ők is elismerik a palesztin államot.
A magyar reakció november 25-én jelent meg, Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes fogadta a külügyben Hikmat Abu Zaidot, a PFSZ (Palesztinai Felszabadítási Szervezet) budapesti irodavezetőjét, és közölte, hogy
„a Magyar Népköztársaság elvi politikája alapján (…) mindig elismerte a palesztin nép önrendelkezési jogát,
beleértve saját független állama megalapítását is. A Magyar Népköztársaság úgy ítéli meg, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács novemberi, algériai ülésének határozatai nagy jelentőségű előrelépést jelentenek a palesztinai arab nép törvényes jogainak érvényesítése felé, és a nemzetközi realitásokat figyelembe véve jól szolgálják a közel-keleti konfliktus minden érdekelt fél részvételével történő, átfogó és igazságos rendezésének ügyét.”
Ez persze csak a hivatalos álláspont volt, a kommunista sajtó adta meg a körítést, az interpretációt. Az egyik cikk így fogalmazott:
„Elmúltak az örömmámor és az ünneplés órái, s átadták helyüket a higgadtabb és józanabb értékelés meg elemzés napjainak: mi lesz a november derekán kikiáltott palesztin állam sorsa? A jogfosztott palesztin nép harcának egy fontos fejezete lezárult, kezdődik egy újabb küzdelem az idegen megszállás alatt lévő Palesztina nemzetközi, diplomáciai elismeréséért, amelynek eredményes kimenetele az ENSZ-be való felvételt is jelentheti, ha a tagországok kétharmada elismeri ezt a különös, föld és határ nélküli új államot.”
Az írás következetesen „megszállóknak” nevezte Izraelt, és közölte, hogy az elismerés „bátor, történelmi lépés”, „a legnagyobb pofon a Tel Aviv-i kormány számára”.
Rövidesen meghirdették a Palesztin Néppel Vállalt Szolidaritás Nemzetközi Napját is, amit egységesen megtartott a szovjet blokk, Magyarországtól Románián át a Szovjetunióig. A kommunista sajtó Amerika ellenállását is megfejtette, ugyanis az szerinte „bizonyítja Washingtonnak a palesztinok iránti gyűlöletét”.
Érdemes egyébként megadni az a történelmi kontextust, hogy az állam elismerése éppen az első intifádának nevezett terrorhullám idején történt (1987-1993 között), melynek során kommunista és iszlamista arab terrorszervezetek közel 180 izraelit gyilkoltak meg (többségükben civileket), és körülbelül 3000 izraelit megsebesítettek. A terroristák a sajátjaikat sem kímélték, több mint 800 palesztin arabot végeztek ki azzal a váddal, hogy együttműködtek Izraellel. Az izraeliek ez alatt az idő alatt 1600 terroristával végeztek.
A történelmi párhuzamokat tehát érdemes látni:
akkor is a palesztinai terrorizmust „jutalmazta” a világ szovjetbarát fele egy önálló állammal, és ez semmit sem segített a közel-keleti konfliktus rendezésében.
Érdekfeszítő viszont figyelni az ellentmondásokra is. Abban az időben például Csehszlovákia és Magyarország az elsők között sietett elismerni a „palesztin államot”, ma Csehország és Magyarország az utolsók között tartanak ki Európában Izrael mellett.
A nyugati világ sajtójának és politikájának nyelvezete viszont radikálisan közeledett a szélsőbaloldali álláspont felé – melyet 1988-ban a szovjet blokk képviselt –, sőt túl is tesz rajta, gondoljunk a spanyol kormányfő nemrég előadott kesergésére, hogy sajnos nincsen Spanyolországnak atomfegyvere, és így nem tudja „megakadályozni” Izraelt. Ilyesmit 1988-ban még a legvadabb kommunista diktatúrákban sem nyilatkoztak.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
A rendőrség tüntetésektől fél.
Spanyolországban a szakszervezetek általános sztrájkot hirdettek Palesztina mellett.
A tüntetők és a rendőrség között dulakodás alakult ki.
Egyre erősödik a nemzetközi kampány Palesztina mellett és a zsidó állam ellen, Izrael pedig nagy dilemmával találja szemben magát Gáza jövőjével kapcsolatban.
Soós Eszter Petronella szerint a közel-keleti konfliktus importálódott a francia belpolitikába.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
Maja Trux szabadon engedéséért szerveznek tüntetést több német nagyvárosban.
