Nemzetközi össztűz zúdult Izraelre – már az Európai Bizottság is fenyegetőzik

Idén szeptember 22-én este köszöntött be a zsidó újév, és

Lapzártánk előtt az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és Portugália is elismerte Palesztinát államként. 

Lassan két éve történt a Hamasz Izrael elleni terrortámadása, és mostanra a nemzetközi színtéren az Egyesült Államok kivételével minden nagyhatalom Izrael gázai hadművelete ellen fordult. Az ENSZ szervezetei és európai politikusok egyre gyakrabban vádolják Izraelt népirtással, számos el­ismert nemzetközi jogász szerint viszont erre nincs bizonyíték. 

A zsidó állam politikusai többször hangot adtak abbéli álláspontjuknak, hogy a palesztin állam elismerése a jelenlegi konfliktus kontextusában megjutalmazza a Hamaszt a terrortámadásáért. Miután Emmanuel Macron júliusban nyilvánosságra hozta a palesztin állam elismerésének tervét, Marco Rubio amerikai külügyminiszter azt mondta: a francia elnök bejelentésének napján azonnal félbeszakadtak a túsztárgyalások a Hamasszal. Franciaország ezt követően Szaúd-Arábiával közösen szervezett egy konferenciát az ENSZ-ben, amelynek gyümölcse a kétállami megoldás békés előmozdítását szorgalmazó New York-i deklaráció lett. A dokumentumot szeptember 12-én 142 igen szavazattal, 12 tartózkodás mellett, 10 nem szavazat ellenében (köztük az Egyesült Államokéval és Magyarországéval) fogadták el az ENSZ Közgyűlésében. A nyilatkozat nem kötelező jellegű. 

A deklaráció 42 pontot tartalmaz, és olyan álláspontok is vannak benne, amelyeket egyes országok, mint Ausztrália, Németország vagy Kanada, korábban jellemzően nem támogattak. A szöveg szerint a palesztin államnak az 1967-es határok mentén kell létrejönnie. Izrael az 1967-es hatnapos háborúban Jordániától foglalta el Ciszjordániát, valamint Kelet-Jeruzsálemet. Az ENSZ 1947-ben arab és zsidó államra osztotta fel a Brit Palesztin Mandátum területét, ám az arabok ezt hátrányosnak tartották és visszautasították. A brit kivonulással a palesztin–zsidó konfliktus polgárháborúvá szélesedett, majd négy arab állam megtámadta az 1948-ban kikiáltott Izraelt. A háború során Jordánia annektálta Ciszjordániát, Egyiptom pedig megszállta a Gázai övezetet. Izrael jogosan birtokolt területnek nevezi az 1967-ben megszerzett részeket, a nemzetközi közösség viszont megszállt területként tekint rájuk. Ciszjordániában és az Izrael által 1980-ban megszállt, a nemzetközi jog szerint Palesztinához tartozó Kelet-Jeruzsálemben ma már több mint 700 ezer izraeli él. 

Egy másik fontos pont mélyen el van rejtve a deklarációban: a palesztin menekültek kérdése. Ellentétben minden más menekültstátussal, a palesztinok esetében öröklődik a státus, vagyis azokat is menekültnek tekintik, akiknek például a dédszüleit űzték el az izraeliek. A deklaráció alapján minden egyes leszármazottnak joga van visszatérni. Ez több millió embert jelent, aki nagyrészt a környező országokban él, ám ezek az országok soha nem adtak nekik állampolgárságot. A visszatérés jogát az izraeli politika elutasítja. 

Újabb fontos pont, hogy a felhívás a Ciszjordánia nem megszállt részeit vezető 

Csakhogy a szervezet számos szempontból autoriter módon működik, ráadásul a bebörtönzöttek és áldozatok megsegítésére létre­hozott mártíralapjából bűnözők és terroristák családtagjai is részesültek, ezt a kritikusok a zsidókat gyilkoló személyek jutalmazásának tekintik. 

Miközben erősödik a nemzetközi kampány a kétállami megoldás megvalósulásáért, egyre nagyobb a nyomás az izraeli kormányon, hogy zárja le a gázai háborút. Nemrég az Európai Bizottság terveket mutatott be, amelyek alapján korlátoznák az Izraellel folytatott kereskedelmet, és szankciókat vezetnének be a kormánya szélsőségesnek minősített miniszterei ellen. A tagállamok minősített többségi támogatását igénylő kereskedelmi korlátozások azt jelentenék, hogy az izraeli áruk elveszítenék privilegizált hozzáférésüket az európai piacokhoz, és vám terhelne több milliárd euró értékű exportot, főleg olyan mezőgazdasági termékeket, mint a datolya és a citrusfélék. Gideon Szaár izraeli külügyminiszter erkölcsileg és politikailag torznak minősítette a bizottság javaslatait, és úgy vélekedett, hogy a kormányával szemben hozott intézkedések Európa érdekeivel is ellentétesek. 

Mindeközben az izraeli hadsereg 

A Hamasz által elrabolt túszok családjai közül sokan ellenzik a hadműveletet, mert attól tartanak, hogy az akció veszélyezteti  legyengült hozzátartozóikat. Izrael a Hamasz gázai megsemmisítését nevezte meg célként. A Gedeon szekerei II. nevű hadműveletben két hadosztály vesz részt, de számuk várhatóan növekedni fog. Becslések szerint 2000-3000 Hamasz-fegyveres lehet a városban. Az előző hetekben Izrael utasította a lakosokat, hogy a kijelölt útvonalakon távozzanak a városból, de csak az ott élők kevesebb mint fele tett így. Egyesek megtagadták, hogy ismét elhagyják az otthonukat, de vannak olyanok is, akik azért nem mernek elmenni, mert a Hamasz megfenyegette őket. 

Michael Doren amerikai biztonságpolitikai szakértő úgy véli: az izraeli kormányon belül ma arról folyik a leghevesebb vita, hogy a hadsereg megszállja-e ideiglenesen Gázát, ami szerinte rendkívül hálátlan feladat lenne. Alex Traiman, a Jewish News Syndicate főszerkesztője egy cikkében nemrég arról írt, hogy miközben Izrael győzelmeket ér el a csatatéren – szinte felszámolta a Hamaszt, legyengítette a libanoni Hezbollahot, csapást mért az iráni rezsimre –, aközben ezen akciók semmiféle csodálatot nem váltottak ki külföldön, és az ország ellen fordították a nemzetközi közösséget.

Nyitókép: Gázai lakosok karavánja halad ki a városból dél felé
Fotó: AFP/Eyad Baba