Óriási botrány Angliában: az állam elárulta a saját polgárait, és évtizedekig asszisztált a pakisztáni migránsok rémtetteihez

Évtizedekig tartó hallgatás, intézményi mulasztás és politikai korrektség árnyékában zajlott Nagy-Britannia egyik legsúlyosabb társadalmi botránya: a „grooming gang-botrány”, vagyis a szervezett módon kiskorú lányokat kihasználó bandák tevékenysége. Pakisztáni származású migráns csoportok ezrei erőszakolták meg több tízezer, főként fehér, szegény sorsú kislányt posztindusztriális városokban, miközben a rendőrség, az igazságszolgáltatás és a politika szisztematikusan ignorálta a jelzéseket.

A probléma gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza, amikor a Brit Nemzetközösségből szabadon érkeztek bevándorlók, de a botrány csak 2023-ban robbant ki igazán, hála Charlie Peters a GB News-újságíró dokumentumfilmjének. Ez a film nem csupán tényfeltáró riport, hanem egyfajta ébresztő – amely végül arra késztette Keir Starmer miniszterelnököt, hogy 2025-ben országos vizsgálatot indítson. De vajon miért kellett ehhez évtizedeknek eltelnie? Erről szólt a legutóbbi pódiumbeszélgetés a Mathias Corvinus Collegiumban, Boris Kálnoky vezetésével, amelyben Peters személyesen mesélt a megdöbbentő részletekről.

A grooming gang-botrány gyökerei: Szegregáció, kihasználás és elhallgatás

A grooming gangs jelensége nem elszigetelt bűncselekmények sorozata, hanem szervezett hálózat, amely főként Yorkshire és más északi angol városokban – mint Rotherham, Rochdale vagy Oldham – virágzott. Az áldozatok túlnyomó többsége 12-15 éves fehér lány, gyakran munkásosztálybeli családokból, akik rossz gazdasági helyzetű, posztindusztriális településeken nőttek fel. Az elkövetők pedig szinte kizárólag dél-ázsiai, főként pakisztáni származású férfiak: becslések szerint 50 városban működtek ilyen bandák, és a nem fehér elkövetők aránya a csoportos nemi erőszakos ügyekben folyamatosan nő.

A módszer kegyetlen és kiszámított:

Ez nem csupán szexuális bántalmazás, hanem szisztematikus terror, amely életeket roncsol örökre.

De miért nem léptek a hatóságok?

A válasz rémisztő: a politikai korrektség és a rasszofóbia félelme miatt. Nagy-Britannia, mint „nagyon multikulturalista ország”, nem merte megérinteni a faji dimenziót. Aki szóvá tette a problémát – például a pakisztáni elkövetők túlreprezentáltságát –, azt azonnal rasszistának bélyegezték. A rendőrség, az ügyészek, sőt még a bírók és helyi politikusok is gyakran muszlim vagy pakisztáni származásúak voltak, akik védték a „sajátjaikat”. Az áldozatok származása miatt pedig nem vették komolyan őket: „hazudnak”, „ő maguk tehetnek róla” – ezek voltak a tipikus válaszok.

Egy manchesteri detektív példája talán a legbeszédesebb: öt hónapon át figyelte egy gyerekotthonból éjszaka eltűnő kislányokat, akik pakisztáni férfiakhoz kerültek. Amikor jelentette, megfenyegették, hogy feljelentik, és hagyja abba. Hasonlóan járt egy pap is, akit rasszizmus-ellenes „érzékenyítő” képzésre küldtek, miután jelezte a problémát.

A társadalmi osztály is szerepet játszott: a munkásosztálybeli áldozatokat lenézte a rendőrség és a szociális munkások. „Utálják a szegény fehér embereket” – foglalta össze Peters.

A klánok zárt világa tovább nehezítette a dolgot: a legtöbben a családtagjaikat védik, és mindent megtettek tagjaik megóvásáért. Még a rendőrségen belül is voltak belső kapcsolataik, akik szivárogtattak információkat, megfélemlítve az áldozatokat.

A hallgatás megtörése 

2023 februárjában mutatta be a GB News a Grooming Gangs: NagyBritannia szégyene című dokumentumfilmet. Ez volt a csatorna első nagy nyomozó munkája, amely exkluzív interjúkat, bírósági iratokat és túlélők tanúvallomásait hozta nyilvánosságra. Peters öt évig kutatta a témát, és a film összekötötte a pontokat: kiderült, hogy nem elszigetelt esetekről van szó, hanem országos hálózatról, amely Észak-Angliát érinti leginkább. A túlélők történetei sokkolták a közönséget: lányok meséltek, hogyan adták tovább őket bandától bandára, hogyan kínozták őket. Peters munkája hozzájárult, hogy valami talán elinduljon: Suella Braverman akkori belügyminiszter 2023-ban Grooming Gangs Taskforce-t indított. Ám a probléma ma is fennáll.

A film óta Peters élete fenyegetésekkel telt: halálos üzeneteket kap, mivel „belerángatta” a faji kérdést. „Minden nap eszembe jutnak a történetek, de ez kis ár ahhoz képest, amit az áldozatok viselnek” – mondta a pódiumbeszélgetésen.

Miért csak most jön a vizsgálat?

A fő kérdés egyértelmű volt: hogyan fordulhatott elő, hogy sem a politika, sem az igazságszolgáltatás, sem a rendőrség nem védte meg az áldozatokat? Peters szerint a baloldal reakciója a leginkább elszomorító: ha egyáltalán reagálnak, akkor rasszistának bélyegzik a felvetőket, miközben ignorálják a tényeket. 

– fogalmazott. A jobboldal kezdte el feszegetni a témát elsőként, de ők lettek a támadások célpontjai – például Tommy Robinsont bíróság elé állították. Sokan féltették a karrierjüket, családjukat, ezért hallgattak. 

Évtizedekkel a botrány kitörése után, 2025 júniusában Keir Starmer bejelentette az országos statutory inquiry-t, Baroness Louise Casey auditja alapján. Casey kezdetben ellenkezett, de az új adatok – etnikai demográfia, kulturális tényezők – meggyőzték: részletes, kötelező erejű vizsgálatra van szükség. A bizottság a héten ült össze, és hamarosan elindul Starmer döntése fordulópontot jelenthet, de kritikusok szerint későn jött, és Elon Musk is támadta a kormányt a közösségi médiában.

Peters felidézte, hogy egy korábbi állami jelentés még mindig „összeesküvés-elméletnek” bélyegzi a témát, a belügyminisztérium pedig „szélsőségesnek”. Pedig a rendőrségi ombudsman is elismerte nemrég: Rotherham vezető rendőr tisztjei elmulasztották a gyermekvédelmi kötelezettségeiket.

A grooming gang-botránya Nagy-Britannia szégyene – egy rendszer, amely áldozatokat hibáztatott, elkövetőket védett, és félelmeit a rasszizmus vádja mögé rejtette. Ez nem csak szexuális erőszak, hanem kulturális és intézményi kudarc is. Amíg a politikai korrektség félrevezeti a diskurzust, a problémára nem lesz megoldás. 

Nyitókép forrása: Sameer Al-DOUMY / AFP

***