Benedict Beckeld szerint nem elkerülhetetlen a nyugati civilizáció összeomlása, és ebben Magyarország mutat példát.
Az MCC Feszten interjút adott a Mandinernek Benedict Beckeld svéd filozófus, aki az ókori filozófia és a politikai filozófia szakértője, valamint a „Western Self-Contempt: Oikophobia in the Decline of Civilizations” című könyv szerzője. Az interjú során Beckeld a nyugati civilizáció hanyatlásának jeleiről, az oikofóbia fogalmáról és annak történelmi párhuzamairól beszélt, különös tekintettel az európai és amerikai kontextusra, valamint a magyar helyzetre.
Beckeld szerint a nyugati civilizáció hanyatlásának egyik legszembetűnőbb jele az oikofóbia, vagyis az önutálat, amely a saját kultúra és hagyományok elutasításában nyilvánul meg.
Nyugat- és Észak-Európában, ha valaki a nemzeti zászlót lengeti, gyakran rasszistának vagy xenofóbnak bélyegzik, kivéve legfeljebb, ha éppen egy focimeccs van”
– mondta Beckeld, példaként Németországot említve, ahol ez a jelenség különösen szembetűnő.
Az Egyesült Államokban még szélsőségesebb formákat ölt az oikofóbia: 2020 nyarán történelmi szobrok ledöntése, például az alapító atyák vagy Kolumbusz Kristóf szobrának eltávolítása, széles körben elterjedt. Ez a mozgalom később Európában is megjelent, például Angliában, ahol Winston Churchill szobrát akarták ledönteni. Az oikofóbia más formákban is megjelenik, például intézmények átnevezésében – például Thomas Jefferson nevét eltávolítják iskolák nevéből rabszolgatartó múltja miatt –, vagy a nemzeti identitás elutasításában.
Beckeld szerint az Egyesült Államokban ez a jelenség korábban kezdődött és ma már jóval szélsőségesebb, mint Európában, amely részben követi az amerikai példát.
Az interjú során Beckeld az ókori Görögország és Róma hanyatlásával vont párhuzamot.
Az oikofóbia minden civilizáció hanyatlásának része, de ma, a demokrácia, az egyenlőség és a jólét magasabb szintje miatt szélsőségesebb formát ölt”
– magyarázta. Az ókorban is megfigyelhető volt az androgünia, a nemek közötti határok elmosódása, amely ma a modern technológia és a közösségi média révén még erőteljesebb. Beckeld szerint a mai társadalmi körülmények – a jólét, a demokrácia és az egyenlőség előtérbe kerülése – kedveznek az oikofóbia terjedésének. Európában a gyarmatosítás történelmi öröksége további önkritikát és bűntudatot generál, még olyan országokban is, amelyek nem voltak gyarmattartók, mint Svédország vagy Írország.
Beckeld szerint ez a „filia”, vagyis a más kultúrák iránti túlzott csodálat is része az oikofóbiának: „Minél távolabbi egy kultúra, annál csodálatosabbnak tűnik. Egy skandináv számára az olasz kultúra szép, de az afrikai még csodálatosabb.”
A beszélgetés során szóba került Magyarország helyzete is. Beckeld megjegyezte, hogy Magyarország eddig viszonylag ellenállt az oikofóbiának, részben történelmi és kulturális okok miatt. A bezélgetés során az is felvetődött, miszerint egyes körökben Magyarotsázgon megfigyelhetőek az oikofóbiához hasonló tünetek, például az felfogáa, hogy „ami nyugatról jön, jobb, mint a hazai”.
Beckeld szerint a civilizációk több módon is védekezhetnek az oikofóbia ellen. „A magyar kormány családpolitikája, amely a gyermekvállalást ösztönzi, jó irány” – emelte ki, mivel a gyermeknevelés során az emberek hajlamosabbak a hagyományok átadására. Az oktatás reformja is kulcsfontosságú: „Nem arról van szó, hogy a történelmi hibákat el kell hallgatni, hanem arról, hogy a nemzeti történelmet hősi kontextusban kell bemutatni” – hangsúlyozta. Magyarországon szerinte ez részben sikeres, hiszen a konzervatív körökben a magyarok büszkén beszélnek történelmükről.
A vallás szerepe is jelentős. Beckeld szerint még azok számára is, akik nem vallásosak, a vallás esztétikai és közösségi értékei fontosak lehetnek, hogy ellensúlyozzák a modern társadalom materializmusát és hedonizmusát.
Az interjú végén Beckeld kitért a város és vidék közötti különbségekre.
A városok mindig progresszívebbek, a vidék pedig konzervatívabb”
– magyarázta, hozzátéve, hogy a vidéki emberek szorosabb kapcsolatban állnak a földdel és a hagyományokkal, míg a városokban a külső hatások és új ötletek gyorsabban terjednek. Ez a különbség már az ókori Rómában vagy az angol forradalom idején is megfigyelhető volt.
Beckeld gondolatai összességében megrázó képet festenek a nyugati civilizáció jelenlegi állapotáról, ugyanakkor reményt is kínálnak. Az öngyűlölet elleni küzdelemben a család, az oktatás és a hagyományok újrafelfedezése kulcsfontosságú.
Ezt is ajánljuk a témában
A Die Tageszeitung nevű német baloldali lap a Mandiner cikkei alapján számolt be az MCC Fesztről, s bár szörnyülködött a lap el kellett ismernie, hogy a nyugati jobboldal krémje vonult fel az eseményen.
***
Dömötör Csaba szerint a tiszások a Tranziton elmagyarázhatták volna, „hogy miért akarnak újra többkulcsos, magasabb jövedelemadó-kulcsokat. S ha egyszer akarnak, miért akarják letagadni?”
„A tiszás politikusok a Tranziton sem mernek kiállni vitázni” – mutatott rá a fideszes európai parlamenti képviselő.
Így megy ez. A tiszások addig szeretik a nyilvánosságot, amíg nem kell az alapvető kérdésekre sem válaszolni.
A National Review is tudósított az MCC Fesztről, ahol találkoztak Orbán Viktort támogató és ellenző fiatalokkal is. A cikk megállapítja, hogy akik ellenzik a Fideszt, azok sem kifejezetten lelkesednek az alternatíváért.
Bárcsak a két ország közötti tartós barátság inspirációt adna minden patriótának, hogy kiálljon a szabadság védelmében – fogalmazott Marco Rubio.
Óriási takarításra van szükség, szellemi-lelki fertőtlenítésre, másképpen soha nem szabadulunk meg ettől a pestistől…
Az orosz elnök nem zárta ki a párbeszéd lehetőségét.
Ismert, a Tisza Párt akár börtönbüntetéssel is fenyegetheti azokat a lapokat és újságíróit, amelyek bármilyen anyagot is publikáltak Tarr Zoltán és a Tisza-adó botrányának ügyében.
