Meglepő helyről kapták meg a végső ítéletet az európai nagyhatalmak: gyengék valójában

Kijev európai szövetségesei próbálják kitalálni, hogyan lehetne megvédeni Ukrajnát egy újabb orosz támadástól egy esetleges békeszerződéssel, de még messze vannak a megoldástól – olvasható a Politico elemző cikkében. Ismert, Donald Trump nyomása ellenére Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egyértelműen kijelentette, hogy 

Trump személyesen közölte Zelenszkijjel és az európai vezetőkkel hétfői találkozójukon, hogy Ukrajna „5. cikkelyhez hasonló” NATO-védelmet kap, de a részleteket nem árulta el.

Kedden Kijev szövetségeseinek „koalíciója” foglalkozott a kérdéssel, míg Marco Rubio amerikai külügyminiszter egy ukrán és európai tisztviselőkből álló bizottságot vezet, amelynek feladata a biztonsági garanciák kidolgozása.

Az USA határozottan kizárta a NATO-csatlakozást

A tervezőcsapatok „a következő napokban találkoznak, hogy tovább erősítsék a szilárd biztonsági garanciák biztosítására irányuló terveket, és felkészüljenek egy megnyugtató erő bevetésére, ha a harcok véget érnek” – áll a brit miniszterelnök, Keir Starmer keddi nyilatkozatában. Az elemzés szerint ez egy hatalmas probléma, amelyet Kijev szövetségesei az elmúlt három évben számos alkalommal felvetettek, 

A legkézenfekvőbb megoldás – és az, amit Kijev igazán szeretne – az lenne, ha Ukrajna csatlakozhatna a NATO-hoz, ahol az szövetség 5. cikkelyében foglalt közös védelmi paktum védelme alatt állna. De az Egyesült Államok (néhány európai ország csendes támogatásával) ezt kizárta.

Sok beszéd, kevés cselekvés

Ám a nagy szavak mögött zavaros valóság rejlik a cikk szerint. Annak ellenére, hogy sokat beszélnek a „katonai beavatkozásról”, Ukrajna biztonsági garanciáinak pontos formája továbbra is meghatározatlan – és ez a tisztázatlanság zavart kelt Kijev szövetségesei körében. Egy európai biztonsági tisztviselő figyelmeztetett, hogy bármely erőnek legalább „harci mandátumra” lenne szüksége, hogy megvédhesse magát, ha Oroszország megtámadná – de hangsúlyozta, hogy 

Ez, a tisztviselő szerint, továbbra is az ukrán hadsereg feladata maradna. A francia tisztviselők szintén óva intenek attól, hogy „elméleti dolgokat vásároljanak”.

Az európai központok túl gyengék

A meghatározás hiánya egyúttal feltárja azok gyengeségeit is, akik leginkább vezetni szeretnének. Macron és Starmer – mindketten nukleáris hatalmak vezetői, akiknek országai az ENSZ Biztonsági Tanácsában is helyet foglalnak – szívesen mutatják meg, hogy továbbra is fontos szerepet játszanak a globális színtéren. Mindketten azonban politikai és gazdasági nehézségekkel küzdenek, amelyek szkepticizmust táplálnak azzal kapcsolatban, hogy országuk képes-e csapatokat küldeni Ukrajnába.

„Ha figyelembe vesszük, hogy Macron és Starmer politikailag milyen gyengék, nem könnyű elképzelni, hogy ez a terv hogyan fog megvalósulni. Gazdasági szempontból nem könnyű időszak ez” – mondta egy uniós diplomata. 

Németország továbbra is kivár. Andreas Schwarz szociáldemokrata képviselő, aki a parlamentben a védelmi költségvetés felügyeletéért felelős, hangsúlyozta a korlátokat. „Ez a parlament döntése” – mondta a Politiconak, hangsúlyozva, hogy a katonai bevetés nem végrehajtói döntés.

Ezen túlmenően a német hadsereg túl kicsi, és a védelmi kiadásokba történő újbóli pénzbefektetés túl friss ahhoz, hogy nagy létszámú csapatokat küldhessenek keletre. Még 5000 katona állandó misszióba küldése Litvániába is megterheli a Bundeswehrt.

Nyitókép: X / Emmanuel Macron