Részletes kritika látott napvilágot a lengyel liberális autokráciáról.
Részletes anyagban szedi ízekre az Európai Bizottság Lengyelországról szóló jogállamisági jelentését az Alapjogokért Központ Magyar-Lengyel Szabadság Intézete. Az intézetet Marcin Romanowski vezeti, aki a Jog és Igazságosság (PiS) kormányai alatt igazságügyiminiszter-helyettes volt, majd Donald Tusk kormánya jogellenesen tartóztatta le. Ezt követően politikai menedékjogot kapott Magyarországon.
A MLSZI anyagában leírja:
„Brüsszel a legsúlyosabb jogsértések esetén félrenéz Lengyelországban akkor, amikor a globalista Tusk-kormány éppen olyan eszközökkel »állítja helyre a jogállamot«, amelyek a legsötétebb kommunista időket idézik.”
Az intézet szerint beszédes, hogy „éppen akkor, amikor Lengyelország alkotmányos szerveit – így az elnöki hivatalt és a szólásszabadság védelméért felelős Nemzeti Műsorszolgáltatási Tanácsot is – újabb súlyos támadások és fenyegetések érik, az Európai Bizottság egy olyan jogállamisági jelentést hozott nyilvánosságra, amely gyakorlatilag szentesíti a globalista erők által 2023. december 13-a óta végrehajtott jogsértéseket, és amely egyfajta nyugtalanító dicshimnusza a liberális autokráciának”.
Az anyag idézi Donald Tusk lengyel miniszterelnök 2024. szeptemberi nyilatkozatát is a lengyel Szenátusban.
Ekkor mondta ki Tusk, hogy „olyan lépéseket fogunk tenni, amelyek bizonyos jogértelmezések szerint ellentmondásosak – vagy legalábbis nem teljesen egyeztethetők össze a jogszabályokkal –, de ez nem mentesít minket a cselekvés kötelessége alól”,
s „mindennap olyan döntéseket kell hoznom, amelyek jogi szempontból könnyen támadhatók vagy kifogásolhatók, de ha ezeket a döntéseket nem hoznám meg, akkor semmi értelme nem lenne vállalnom a kormányzás felelősségét.” Intézkedéseink „nem mindig felelnek majd meg a jog és a törvényesség elvárásainak” – erősített rá az elmondottakra a lengyel miniszterelnök.
Ezt az ígéretét a lengyel miniszterelnök azóta valóra is váltotta. Az MLSZI anyagából kiderül: miután az elnöki vétó felülírásához szükséges háromötödös többséggel a kormánykoalíció nem rendelkezik, gyakori, hogy „a Szejm vagy a kormány olyan határozatokat fogad el, amelyek közvetlenül sértik a törvényi és alkotmányos normákat, ezzel aláásva a jogforrási hierarchiát is”: pusztán deklaratív kormány- és parlamenti határozatok, amelyek jogi kötőerővel nem bírnak,
a gyakorlatban mégis sui generis jogalapként szolgálnak az állami szervek törvénytelen intézkedéseihez”.
Ennek első példája az a 2023. december 20-án elfogadott határozat volt, amely – jogi kötőerő nélkül, politikai nyilatkozatként – „kimondta, hogy az Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács (KRS) bírói tagjainak korábbi kinevezése súlyos jogsértésekkel történt, ami szerintük a testület alkotmányellenes megalakulását eredményezte, egyúttal megsértve az Európai Unióról szóló szerződést és az Emberi Jogok Európai Egyezményét is”, ebből következően pedig „a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács elveszítette képességét arra, hogy ellássa alkotmányos feladatait, különösen a bírói függetlenség és a bíróságok autonómiájának védelmét”.
A következő ilyen jogi kötőerővel nem rendelkező, mégis jogforrásként használt határozat 2024 márciusában került elfogadásra az Alkotmánybíróság ellen. A határozat „minden jogalapot nélkülözve azt állította, hogy több alkotmánybíró kinevezése súlyosan megsértette az alkotmányt és az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Ezt követően a kinevezéseket tartalmazó határozatokat semmisnek nyilvánította, arra hivatkozva, hogy azoknak hatálytalanok, és ezért három alkotmánybíró nem tölthette be jogszerűen tisztségét.” Erre való hivatkozással
„a Szejm megtagadta azon határozatok elismerését, amelyeket az említett bírák részvételével hozott meg a testület”.
Ezután következett 2024 decemberében egy olyan határozatot fogadott el a Szejm, amelyet az anyag szerint „csak alkotmányos államcsíny tervezeteként lehet értelmezni”, hiszen „ebben a határozatban a kormány önkényesen kijelentette, hogy az Alkotmánybíróság képtelenné vált alkotmányos feladatai ellátására, ezért megszünteti a testület határozatainak hivatalos közzétételét”, azaz innentől kezdve az alktománybírósági határozatokat a lengyel kormány figyelmen kívül hagyja.
Az MLSZI megállapítja továbbá, hogy az Európai Bizottság a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács reformját eleddig következetesen elutasította, ám „az Európai Bizottság néhány hónappal ezelőtt döbbenetes fordulatot hajtott végre”, ugyanis „a C-719/24. számú, az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő ügyben a Bizottság 2025. március 25-én kijelentette: az uniós jog nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely előírná egy nemzeti testület – például a KRS – bírói tagjainak megválasztására vonatkozó konkrét eljárást”, és „az Alapjogi Charta 47. cikkével összhangban az is jogszerű, ha a Tanács bírói tagjait a nemzeti parlament választja meg”. „Ez a fordulat világossá tette azt, ami Lengyelországban és Európa-szerte egyre nyilvánvalóbb: az európai elit képmutatását.
Azokat a reformokat, amelyeket a Jog és Igazságosság kormánya alatt éveken át heves támadások értek, most maga a Bizottság is elismeri, hogy nem sértették az uniós jogot, és teljes mértékben belefértek a demokratikus és alkotmányos keretekbe”
– emeli ki az anyagban az MLSZI.
Nyitókép: AFP/ WOJTEK RADWANSKI
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
Résen kellett lenniük az ukránoknak.
Hosszabb interjút adott Lengyelországban a magyar labdarúgó-válogatott védője. Szalai Attila a sztárcsapatok érdeklődéséről is vallott.
A techmilliárdos az X-en posztolta újra a bizonyító erejű posztot.
A bizottság bevonná a képviselőket – csak épp dönteni nem hagyná őket.
Felháborító módon nyert időt az Európai Bizottság elnöke.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
