Norvégiában nem látjuk, hogy a politikusok hosszútávú terveket készítenének az ország számára, hanem túl nagy a fókusz a választóktól távoli globális ügyeken.
Az idei nyaram egy fontos budapesti látogatással indult. Magyarország Norvégiával együtt NATO-tag és EU-tagállam, és akárcsak több ezer norvég, én is imádok a pezsgő fővárosába látogatni.
Természetesen volt még a turisztikai okokon kívül néhány más okom is arra, hogy a városba látogassak:
nagyapám a Kerepesi temetőben nyugszik, ezzel tüntették ki a hazájának tett szolgálatait az első és második világháború során.
Én sosem jártam még ott. Nagy megtiszteltetés és öröm volt látni, hogy a rokonom ilyen tiszteletnek örvend a sírkertben, amit a jelenlegi kormány tett lehetővé.
Politikai természetű látogatást is tettem, hiszen tanulni akartam a magyar kormánytól, és erősíteni annak kapcsolatait a norvéggal. A Norvég Munkáspárt Nemzetközi Bizottságának tagjaként őszintén hiszem, hogy manapság, az Oroszország és Ukrajna közötti háború kitörése után erősítenünk kell a kapcsolatokat Nyugat- és Közép-Kelet-Európa között.
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy találkozhattam Vécsey képviselő úrral az Országházban, és feltehettem minden kérdésemet Magyarország 2025-ös bel- és külpolitikájával kapcsolatban.
Nagyon élveztem a találkozókon tapasztalt szólásszabadságot és nyitottságot, hiszen szókimondó, közvetlen ember vagyok. Szeretem az őszinteséget és önazonosságot a magyarok modorában és kultúrájában. Én ebben a kultúrában és a kevésbé közvetlen norvég beszédmódban nőttem fel egyszerre Norvégiában – két kultúra között.
Kérdeztem Vécsey képviselő urat olyan témákban, mint az EU, az ukrajnai háború, a Nyugattal és Kelettel való nemzetközi együttműködés, a magyarországi kisebbségek kérdése, és így tovább. Kérdeztem a közelgő budapesti LMBTQ-felvonulásról is, és arról, hogy mi az álláspontja ezzel kapcsolatban a kormánynak.
Ez utóbbi kérdést csak azért tettem fel, mert mindenkinek meg akartam mutatni Norvégiában, hogy minden követ megmozgattam, minden kérdést érintettem a találkozókon.
Nem volt kitárgyalatlanul maradt téma, semmi rejtegetnivaló nem volt.
Vécsey képviselő úr válaszai kiegyensúlyozottak, nyitottak és transzparensek voltak. Ami nagy változás ahhoz a transzparenciahiányhoz képest, amit az elmúlt húsz évben sok nyugati országban látunk. A nyitottságot és őszinteséget sokan nagyon hiányolják Norvégiában.
Ahogy az életnek, úgy a politikának is van logikája, annak, ahogyan a dolgokat kőről kőre építjük fel ahelyett, hogy rövid távon gondolkoznánk. De úgy tűnik, hogy ettől az elvtől eltávolodtunk, mióta a nyugati politikát önérdekre és gyakran hataloméhségre játsszák, meg arra, hogy a politikus túlélje a maga négy évét.
Ez azt jelenti, hogy nincs hosszútávú politika, csak rövidtávú megoldások az emberek azonnali gyönyörködtetésére.
Minden héten azt mondják, amit a nagyközönség hallani akar anélkül, hogy átgondolnák, mi ennek a hatása az országra hosszú távon. Ennek pedig negatív következményei lehetnek.
Szerintem ezért látunk jelentős választói bizonytalanságot és sok megoldatlan problémát Norvégiában is. Nem látjuk, hogy a politikusok hosszútávú terveket készítenének az ország számára, fontos nemzeti prioritásokra fókuszálva – mint például az olaj, az energia, az adók, a növekvő egyenőtlenség, a biztonság, a jövedelem –, hanem túl nagy a fókusz a választóktól távoli globális ügyeken. A norvégok nem szeretik ezt a fajta politikát, főleg azok nem, akik a fővároson és a nagyobb városokon kívül élnek.
Sokkoló volt az az országos vita, amit a magyarországi látogatásom kirobbantott, és a cikk, amit egy itteni újságba írtam. A cikkben mindössze annyit tettem, hogy elmagyaráztam Magyarország 2025-ös politikáját, és azt mondtam, hogy tanulhatnánk Magyarországtól, ahogy sok másik országtól és azok politikájától is – hiszen végtére is egy kis nemzet vagyunk csekély nemzetközi jelentőséggel.
De az előkerült új felismerések iránti kíváncsiság és érdeklődés helyett inkább valamiféle quislingnek bélyegeztek azon önjelölt nemzeti doktrínával szemben, ahogyan nekünk, norvégoknak a dolgokat látnunk kellene.
A beszélő fejek, politikusok és újságírók azt mondták, hogy antidemokratikus elveket védek, és szembemegyek 2025 emberi jogaival és liberális gondolkodásával. Hogy az én gondolkodásom semmiképpen nem reprezentálhatja a 2025-ös norvég politikai gondolkodást. Óriási harag és már-már gyűlölet övezte a cikkemet, mert felkínáltam egy harmadik utat, egy harmadik perspektívát arra nézve, hogy hogyan kerülhetnénk el egy háborút a kontinensünkön, és nyithatnánk a nagyobb nemzetközi együttműködés felé a konfliktus helyett.
Igen, a retorikámat a minden nemzetközi ügyre kiterjedő úgynevezett konszenzussal szembeni fenyegetésnek látták – amely önjelölt konszenzus, melyet a legtöbb norvég nem érez magáénak. A másik oldalon viszont igen sokan köszönték meg nekem, hogy kiálltam az önkifejezés joga mellett a demokráciában a fősodortól eltérő perspektívákkal. Igen sokan léptek velem kapcsolatba, hogy kimutassák támogatásukat, és végső soron két egyértelmű ellentétet láttunk a közbeszédben: azokat, akik teljesen egyetértettek velem és azon jogommal, hogy nüanszokat vessek fel, és azokat, akik ezt teljesen elutasították.
Úgy vélem, magyarországi látogatásom és a magyar kormánnyal való találkozásaim messze több következményt és lehetőséget hoztak, mint azt valaha képzelhettem volna:
kis lépés ez nekem, de nagy lépés az önkifejezés szabadságának Norvégiában.
Hiszen Norvégia olyan ország, amely teljesen liberálisnak és nyitottnak tételezi magát, de a társadalmi nyomás lehetetlenné teszi, hogy olyat gondoljanak, ami eltér a helyesnek mondottaktól. Ez fojtogató csapás az állampolgári jogainkra nézve, amit nem fogadhatunk el.
Köszönöm a magyar kormánynak, hogy lehetőséget biztosított nekem találkozni, kérdéseket feltenni, és szabadon tanulni arról, hogy hogyan csinálnak dolgokat máshogyan, és megosztani ezeket a tapasztalatokat Norvégiában.
Mindig az volt az ambícióm, hogy áthidaljam a Nyugat és Kelet közötti szakadékot e háborús időkben, és azt hiszem, hogy bár ellenszélben zajlott, a látogatásomnak jelentősége volt.
Legyen több határokon átívelő együttműködés és tapasztalatcsere!
Nyitókép: MARCUS BRANDT / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP
„A béke irányába tett erőfeszítéseket, és a Trump elnök által kezdeményezett tárgyalási folyamatot folytatni kell” – hangsúlyozta a kormányülésről szóló beszámolójában a miniszterelnök.
A Bodö/Glimt ismét bebizonyította, hogy hazai pályán bárkit képes megverni.
A kormány idén is gondoskodott arról, hogy azok se maradjanak ki az augusztus 20-ai ünnepi tűzijáték élményéből, akik nem tudtak személyesen a rakpartokra ellátogatni.
A könnyűzene mindig „ellenzéki” volt, értsük jól. Amióta világ a világ. Ez ebben az esetben praktikusan úgy hetven év.
Ha minden menetrendszerűen halad, 2035-re a világ minden országa közül Magyarországnak lesz a legjobb a közúti infrastruktúrája.
Magyar Péter szövetségese interjút adott a Magyar Narancsnak, melyben többek között kijelentette, hogy a kémügy miatt növekedett a népszerűsége Magyarországon.
A bíróság bűnösnek találta őt húga halálos megfenyegetésében.
Ezt a két embert mennyi minden köti össze, például a feltűnő megértés a háborús agresszor oroszokkal, valamint a Pride megvetése.
