Az ukránok azt próbálták kétségbe vonni, hogy Sebestyén Józsefet megverték; a németek, hogy Sebestyén Márta biztosan a nővére-e. Válaszoltunk.
Levelet fújt be vasárnap ebédidőben a szél a Mandiner szerkesztőségébe, a Deutsche Welle, vagyis a német közmédia egyik szerkesztője írta.
Az udvarias hangvételben megfogalmazott levélben kérdések sorakoztak, pontosabban kérdés formájában kifejtett állítások.
Ezek kapcsán, és általában az egész ügy tisztázása kapcsán álljon itt egy nyilvános, részletes leírása annak, hogyan s miként történt, hogy a Mandiner először számolt be Sebestyén József halálhíréről.
Nos, a helyzet úgy áll, hogy – határon túli ügyekkel foglalkozó újságíróként – egy kollégámtól kaptam a tragikus körülmények között elhunyt Sebestyén József haláláról szóló Facebook-posztot két posztolói változatban.
A két posztolót Messengeren is megkerestem. Közülük az Újvári Tibor néven futó profil nem válaszolt, nem is látta az üzenetem (sőt, mostanáig sem), egy másik viszont igen, és vele kapcsolatba is léptem – és fontos kiegészítő információkkal szolgált. Mivel vele léptem kapcsolatba érdemben, az ő személyazonosságáról külső forrásokból is meggyőződtem; ellenben kifejezetten kérte, hogy a neve ne jelenjen meg, ezt most sem fogom megtenni, amíg engedélyt nem ad rá, mindenesetre: az elhunyt egyik családtagja.
Időközben jelentkezett nálam még egy informátor, továbbá beregszászi ismerősök körében is igyekeztem körbekérdezni.
Beregszász egy kisváros, ahol kis túlzással mindenki ismer mindenkit – nem volt nehéz megismernem a körülményeket. Sőt, felhívtam Csókay András idegsebészt is, aki igazolta, hogy a család valóban megkereste őt akkor, amikor a verés feltételezhetően megtörtént.
Az etikus újságírói gyakorlatnak megfelelően megkerestem mindkét toborzóirodát, akit akkor érintettnek gondoltam – a beregszászit és az ungvárit –, egyik sem válaszolt a kérdéseimre, ahogy ezt a cikkben egyébként jeleztem is (akkor még nem tudtam róla, hogy a verés Munkácson történhetett).
Másik informátorom további részletekkel is ellátott (például a fentivel), ennek megfelelően kiegészítettem a cikket. Egy harmadik pedig szemtanúra hivatkozva jelezte: már elfogásánál bántalmazták Sebestyén Józsefet.
S mindezek mellett egy másik családtag részéről is kaptam közvetetten információkat.
Mindezt a fent nevezett informátorokra hivatkozva le is írtam, a cikk címe pedig az volt, hogy „Megrázó tragédia: ukrán toborzók megvertek egy magyar férfit, aki később meghalt”. A leadje pedig: A kényszersorozott magyar állampolgárt állítólag vasdoronggal ütötték. Hetekkel később a beregszászi kórházban váratlanul meghalt, noha a hozzátartozóinak azt mondták, minden rendben.
A tragikus történtek kapcsán írt cikkeimben és ennek kapcsán vállalt médiaszerepléseimben ugyanezt állítottam: a toborzótisztek megvertek egy férfit, aki később meghalt. A közvetlen ok-okozati összefüggés, bár a család mellett az azóta előkerült videók közül a hitelesítettek is egyre inkább erősítik, bárhogy szeretnék is a számba adni, nem hagyta el azt.
Mindezen túl azt hiszem, érdemes szót ejteni egy pillanatig arról a gyakorlatról, ami elkezdett elharapózni úgy a médiában, mint a közvéleményt befolyásoló egyéb platformokon.
Például beindult annak a hiteltelenítése, hogy Sebestyén Józsefet megverték volna.
Az ukrán hivatalos közleménybe sokan úgy kapaszkodnak, mint fuldokló az utolsó fűszálba, elvégre, az nem lehet, hogy az állítólag Európáért folytatott harcukban hősiesen helytálló ukránok ilyeneket csinálnának; lobogtatják, mint amit feltétlenül úgy és abban a formában kötelező elhinni, ahogy megfogalmazták.
A Deutsche Welle szerint az ukrán közlés cáfolat. Nem, ez nem cáfolat, hanem tagadás. Annak a tagadása, hogy Sebestyén Józsefet megverték volna, mielőtt meghalt. Ami a lapunkhoz került eddigi információk alapján tény. Azt, hogy a halála és a megverése között milyen közvetlen vagy közvetett ok-okozati összefüggések vannak, jelenleg nem tudjuk, legfeljebb sejteni lehet: például abból kiindulva, hogy az elmúlt időszakban jópár hasonló eset történt, ami halállal végződött, a belső vizsgálat gyakran nem tárt fel problémákat. Vagy abból, hogy az ukrán parlament emberi jogi biztosához beérkezett 1600 panasz, többek között ebben a kategóriában; vagy, hogy 17 alkalommal indult hasonló ügyben büntetőeljárás,
vagyis: a gyakorlat elterjedt, a család részéről felmerült feltételezést pedig egészen egyszerűen nem vethetjük el nyugodt szívvel. Sem emberként, sem magyarként.
Akkor sem, ha az orvosi papírokba más került bele, ahogy egyes helyeken Ukrajnában 8000-15000 dollárért beleírhatják például azt is, hogy rokkant valaki, és nem alkalmas a katonai szolgálatra.
Én sem állítottam mást, nagyon szépen kérném az ukrán, a német, és az ügyet kikezdeni igyekvő magyar médiát is arra, hogy ne konfabuláljon mást ezen túl. Zárójel: senki más semmilyen más közlése kapcsán nem óhajtok állást foglalni, ahogyan eddig sem tettem, amíg nem a személyes értesüléseim kapcsán merült fel kérdés. És a német közszolgálati médiumnak is azt javasolnám, előbb söprögessen kicsit a saját háza táján, mielőtt tendenciózus hírtálalást kutatna a magyar párjánál, akár a politikai inszinuáció és egyoldalú tájékoztatás, akár szimpatikus politikusok narratívájának kritika nélküli leközléséről van szó.
Vagyis összefoglalva: az ukránok azt igyekeztek kétségbe vonni, hogy Sebestyén Józsefet – aki egyébként ügyvédjének tett vallomásában is ezt állította – a hadsereg részéről bántalmazás érte, és igyekeztek elbagatellizálni az ügynek ezt a tragikus részét (vizsgálatot ígértek, persze, de természetesen belügynek tekintve csak saját maguk részvételével); ahogy arra is utaltak, hogy „Joszip” valójában nem is magyar volt.
A Deutsche Welle viszont kérdésében már azt is feszegeti:
van-e bizonyítékunk arra, hogy Sebestyén Márta egyáltalán Sebestyén József nővére-e,
és tényleg fent voltak-e az idézett Facebook-posztok. Nos, a válaszom igen és igen.
Azt hiszem, ez az a pont, amihez nem fűznék további kommentárt.
És csak remélem, hogy nem jön el az a médium, amely már azt is kétségbe vonja, hogy Sebestyén József egyáltalán létezett.
Nyitókép: Facebook
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Kijev hajlandó lehet kompromisszumot kötni a Donbasz régió területének kérdésében, amelyet Moszkva teljes ellenőrzés alá szeretne vonni.
Moszkva tárgyalási alapnak tekinti az amerikai béketervet, de kulcsfontosságú garanciák hiányára hivatkozva jelentős változtatásokat követel.
„Moszkva és Washington álláspontja az ukrajnai konfliktus rendezését illetően jelentős hasonlóságot mutat” – állapította meg az orosz külügyminiszter-helyettes.
Időközben az is egyértelművé vált, hogy a magyarok nem gyűlölik Oroszországot, ami egyedülálló Európában. Mutatjuk július hónap legolvasottabb Mandiner-cikkeit.
Hónapokig tartó titkolózás után lehullt a lepel: az ukrán elnök bemutatta a dokumentumot, ami lezárhatja a háborút.
Steinmeier elmondta, bár az emberek karácsonykor leginkább családi kötelékeiket és barátságaikat ápolják, a támogatás és a szolidaritás, „nem csupán a földrajzilag közel lévőknek jár”.
Akkor nem az jutott eszébe, „hogy pusztuljanak az oroszok” – fogalmazott a művész, aki szerint a rendszerváltás előtt a színészeket jobban megbecsülte a magyar társadalom.
Az ETO és a Ferencváros is posztolt.
