Ez a megközelítés éppen abban erős, amiben a dekriminalizációs modellek gyengék: világos normát
közvetít, nem relativizál, és nem alkalmazkodik a káros szenvedélyekhez, hanem azok felszámolására
törekszik.
A magyar stratégia alapelve, hogy nem elég enyhíteni a droghasználat következményeit. Meg kell
előzni annak kialakulását. Ezért kap kiemelt hangsúlyt a kínálat felszámolása, a népszerűsítés tiltása, a
fogyasztókkal való együttműködés a kereskedelem felderítésében, a következetes büntetés és a
szigorú jogi keretrendszer. A terjesztők elleni szigorú fellépés és a fiatalokat célzó iskolai programok
egyaránt azt szolgálják, hogy a droghasználat ne válhasson társadalmilag elfogadott gyakorlattá. Ez
nem elnyomás, hanem felelősségteljes kiállás a magyar társadalom mellett.
A dekriminalizáció hívei gyakran úgy állítják be a szigorú szabályozást, mintha az megbélyegezne vagy
kirekesztene. Csakhogy éppen az a társadalom igazságtalan, amely nem védi meg a gyermekeit a
függőség kialakulásától, és nem nyújt egyértelmű eligazítást a helyes és helytelen között.
Ha a jog, az oktatás, a kultúra és az egészségügy nem közvetíti a zéró tolerancia üzenetét, akkor a
fiatalok számára a droghasználat egy lehetséges, „elfogadott” életforma lesz. Az USA korábbi opioid-
válsága is tanulsággal szolgálhat, mert ott, ahol a megengedő és elfogadó hang vált dominánssá, és a
használatot már nem kriminalizálják, súlyos függőségi hullám, szociális összeomlás és évi tízezrek
halála következett be.
Valóban ezt az utat akarjuk követni? A válaszunk egyértelmű: nem. A magyar zéró tolerancia
modellje, szemben a nyugati dekriminalizációs kísérletekkel, valódi alternatívát kínál. Nem csak tilt,
de támogat. Nem csak szankcionál, de megelőz. És mindenekelőtt világosan üzen a társadalom felé,
hogy a drogok nem a szabadság, hanem a pusztulás útját jelentik.