Az Egyesült Királyság a legtöbb G7-országnál jobban függ a gáztól az otthonok fűtése és az áramellátás terén. A kereslet több mint felét importból fedezik, főként Norvégiából, és a norvég import nagy része egyetlen vezetéken keresztül érkezik, az 1150 kilométer hosszú Langeleden, amelyet a 2000-es években építettek, és amely továbbra is az ország egyik létfontosságú energetikai ütőere.
„A Langeled a leggyengébb pontunk”
– állapította meg Adam Bell, a Whitehall energiaügyi stratégiáért felelős korábbi vezetője, aki jelenleg a Stonehaven tanácsadó cég politikai igazgatója. – „Ez nem azt jelenti, hogy mind meghalnánk, vagy megállna az élet, ha felrobbantanák, de minden rohamosan megdrágulna, és akár hiány alakulhat ki.”
A szakértők attól tartanak, hogyha az Egyesült Királyság nem intézkedik sürgősen, az oroszok kihasználják ezt a gyenge pontot.
Sidharth Kaushal, a Royal United Services Institute agytröszt tengeri hatalommal foglalkozó vezető kutatója szerint Moszkva „meglehetősen sok erőforrást fektetett olyan létesítményekbe, amelyeket kritikus nemzeti infrastruktúrák szabotálására lehet használni”. Hangsúlyozta: amennyiben nyílt támadás éri a brit infrastruktúrát, az háborús cselekménynek minősül, ezért azt feltételezi, hogy Oroszország burkolt támadást fog intézni.