Kristersson szerint Magyarország rossz döntéseket hoz. Szerintem meg Svédország hoz nagyon rossz döntéseket

Nagy Krisztián írása Svédországból.

Ulf Kristersson véleménye szerint Magyarország manapság rossz döntéseket hoz. Jellegtelen állítás ez Svédország eddigi legjellegtelenebb miniszterelnökétől. Nem a híres skandináv letisztultság és elegancia jellemzi őt – csupán semmilyen. Tapasztalataim szerint svéd sajátosság önmagunkat magas erkölcsi piedesztálra emelve prédikálni, ám svéd adófizetőként és európai polgárként szeretném tisztázni: a pszeudoszakértők és kommenthuszárok által fűtött felsőbbrendűség alaptalan.

Jelenleg Magyarország az európai politika néhány aspektusában szuverén álláspontot képvisel ugyan, ám ez nem jelenti azt, hogy törvényszerűen téved. Lássuk be a progresszió túlpörgetett kereke leszakadt a politikai mainstream tengelyéről, és az amerikai választásokat követően az útszéli árokban találta magát. A MAGA meg felgyújtotta. Borítékolható volt ez a sorozatos tévedések nyomán. Kristersson mindeközben pedig hajlamos elfelejteni,

„Nyissuk ki szívünket” – mondta volt Fredrik Reinfeldt, svéd miniszterelnök és Kristersson párttársa 2014-ben, a migrációs válság idején, Angela Merkelt balról előzve. Dicsőség is lehetne ez, amennyiben a hangzatos lózungok helyett, a kritikus hangokat meghallva konstruktív szakpolitikai döntések születtek volna, kihasználandó a migráció pozitív hatásait. Ez persze utópia. Ehelyett kaptunk közel 1 millió bevándorlót, akiknek jelentős része integrációra képtelen, némelyikük személyazonossága pedig a mai napig tisztázatlan. Nem csoda, hogy ennek következtében valós szegregátumok jöttek létre a nagyvárosok elővárosaiban, melyek a bűnözés melegágyává váltak.

Bandaháború, robbantások, véres kivégzések, az interneten keringő publikus halállisták, mindez a svéd adófizetők finanszírozásával. Talán hagyományosabb módon is lehetett volna cirkuszt szolgáltatni a nép számára. Na de legyünk progresszívek, ne álljunk a fejlődés útjába.

Svédország a szólásszabadság terén is etalon ugyebár. És micsoda szerencse, hogy az esztelen ütemű migráció nem sokkolta a társadalmat. Néhány év leforgása alatt ez a kombináció egy olyan robbanó elegyet hozott létre, mely a koránégetéseket követő halálos kimenetelű vérengzésekben, valamint a Hamász terorristáit hősként éltető tömegben kulminált. Utóbbi mozgalom dezinformációs képességének köszönhetően

Ez is a haladó gondolkodás része lenne?

A kitűnő svéd oktatási rendszer eszméje is gyakori téveszme a magyar közbeszédben. A valóság ezzel szemben az, hogy az általános, illetve középiskolai tanterv neves helyi szakértők szerint átfogó reformra szorul. A túlságosan liberális tanterv alig határoz meg követelményeket, így a gyermekeknek szinte lehetőségük sincs lexikális tudás elsajátítására, az érzékenyítés és elfogadás viszont központi szerepet kap.

Az egyetemi szcénában már sokkal jobb a helyzet, számos nemzetközileg elismert intézmény működik az országban, azonban a híres svéd elfogadás mítosza a nemzetközi diákok beszámolói alapján megdőlni látszik. A diákönkormányzatok vezetését – néhány kivételtől eltekintve – kizárólag etnikailag svéd tanulók végzik. Erre a kirekesztő gyakorlatra a Jönköpingi Egyetem nemzetközi tanulói igyekeztek felhívni a helyi sajtó figyelmét, ám az oktatási intézmény mindent megtett a botrány elkerülése érdekében. Így történhetett, hogy a témában publikált cikk néhány napon belül szőrén-szálán eltűnt, majd helyét rövidesen a befogadás narratívájába vágó fércmű vette át. A cenzúrát nem csupán az egyetemek vezetősége alkalmazza előszeretettel.

Így működik tehát az elfogadás elmélete a gyakorlatban. 

A svéd politika a korrupció fogalmát előszeretettel alkalmazza furkósbotként a nemzetközi politikában. Persze ezzel nem lenne baj, amennyiben nem farizeus módjára tenné azt. A helyi közélet sem mentes mindenféle botrányoktól, és az oly sokak által előszeretettel emlegetett Toblerone-ügy is csupán egy hangzatos mese. Ulf Kristersson a semmitmondó kritikák helyett igazán felhívhatná a nemzetközi sajtó figyelmét arra,

Amennyiben nem ismernénk Henrik Landerholm miniszterelnökkel való személyes kapcsolatát, úgy a jelenlegi viharos geopolitikai helyzetben indokoltnak is tűnhet egy biztonságpolitikai szakértő alkalmazása. Így azonban számos kérdés merülhet fel az ügy kapcsán. Főleg, hogy Landerholm finoman fogalmazva sem megfelelő körültekintéssel kezelt szigorúan titkos, az ország védelme szempontjából kritikus fontosságú dokumentumokat, mindenféle szállodai szobák íróasztalfiókjában felejtve azokat. Ennek ellenére csak hosszas unszolásra volt hajlandó lemondani 110 ezer koronás (3,8 millió forint) fizetéséről, és a jól csengő titulusról.

Nade a gazdaság, az rendben van, hallhatom sokszor. Való igaz, hogy a 2019-es járványig bezárólag maximumon pörgött, azonban az elmúlt években beállt a stagnálás.

Az építőipar borzasztó állapotban van, sokan egy 2008-as válsághoz hasonló helyzetet prognosztizálnak. Az Európai Unió országaihoz hasonlóan Svédországban is több zöld beruházás indult, ám ezek legtöbbje kudarcba fulladt.

A tavaly év végén élesített közös skandináv áramelosztó hálózatnak köszönhetően pedig az elektromos energia ára az egekbe szökött. De a norvégok legalább jól jártak – a svéd fogyasztók kárára. 

Ez a rögtönzött eszmefuttatás talán rávilágít arra, miszerint a svéd politikai elit is képes rossz döntéseket hozni. Ez nem baj. Léthazugságban élni hamis narratívát terjesztve viszont kifejezetten kontraproduktív. 

Nyitókép: HENRIK MONTGOMERY / TT NEWS AGENCY / TT News Agency via AFP