Német csúcstanácsadó: Magyarország ebben feltétlenül előrébb jár

Budapestre látogatott Alexander Maximilian Eiber, Markus Söder CSU-pártelnök és bajor tartományi miniszterelnök volt tanácsadója a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért meghívására. A látogatás keretében Eiber „Konzervativizmus Németországban” címmel tartott előadást a Mathias Corvinus Collegium Tas vezér utcai épületében, amiben a téma történetét, narratíváit, illetve jövőjét tárgyalta.

Annak ellenére, hogy a konzervativizmus, mint ideológia a francia forradalom óta kíséri az emberiség történelmét, Eiber úgy fogalmaz, hogy az eszme Németországba valójában az 1968-as „nulladik órája” után, a felvilágosodás elleni mozgalommal tört be. A második világháborút követően a konzervativizmus egy társadalmilag és politikailag elszigetelt felfogás volt, amely 1968-ban a diákmozgalom keretében az olyan 18. századi, klasszikus eszményeket vette át, mint az ellenforradalom vagy a jövő utópiájának feladása. Az 1970-es évektől kezdve egyre kiélesedett a vita a hazafiasságról, ám végül reneszánszát nem tudta megélni, hiszen a 1990-es német újraegyesítést követően a nemzeti narratíva valójában már „feleslegessé vált”.

A konzervativizmus jövőperspektívái

A konzervativizmus jövőjét, kilátásait illetően a politológus összesen hat tételben fogalmazta meg gondolatait.

Másrészről véleménye szerint a konzervatív(abb) pártok önazonos identitás- és elitellenes politikát kellene folytassanak, amely utóbbi az emberek szemében, mint fogalmazott, valójában csak eredményes lehet. Szintén a tételek közé tartozik az úgynevezett „fantáziapolitika”, amelynek lényege, hogy elfogadja az olyan intézményi struktúrák széthullásának lehetőségét, mint az egyház vagy az egyetem – utalt az 1968-as diákmozgalmakra. A politológus hangsúlyozta továbbá a „politikai fúzió”, avagy a politikai paletta különböző táborainak együttműködésének, illetve a „konzervatív internacionálénak” fontosságát is.

Unió-pártok, Afd, Magyarország

A panelbeszélgetés során felmerült kérdések kapcsán Eiber első tételére, miszerint a konzervativizmusnak jobb, ha mozgalom marad, visszacsatolva úgy fogalmazott, hogyha „egy párt konzervatív, akkor igazság szerint sokkal inkább párt, mintsem konzervatív”. Ennek magyarázata az alapideológia és egy párttól elvárt pragmatizmus szembeállítása – az ideológiai elképzelések nem vágnak mindig egybe a pártpolitikai elképzelésekkel. Példának az Unió-pártokat hozta, amelyek véleménye szerint inkább polgári demokrata pártok, amelyeknek többek között vannak konzervatív megközelítései is. A február 23-i németországi választások eredményével és a lehetséges kormányalakítási kimenetellel kapcsolatos kérdés tekintetében úgy nyilatkozott:

Mindazonáltal felhívta a figyelmet arra is, hogy egy CDU-SPD nagykoalíció „ritkán jelentett fordulatot a német politikában […], most sem lesz ez másképp”. Eiber beszélgetőpartnere, Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet igazgatójának kérdésére, miszerint az AfD elleni tűzfal leomlása mikorra várható, Eiber az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) évek alatti elfogadottságát és osztrák kormányzatban való részvételét hozta párhuzamként. A magyar és német konzervatív politikát, kiemelve a migrációs politika összehasonlítása során pedig felhívta a figyelmet, hogy

Ennek mértéke az adott aktuális kormány politikai színezetétől függ, amely egy újabb nagykoalíció esetén nem túl kecsegtető, hiszen, mint fogalmazott, ebben a helyzetben a résztvevő két párt mindig a legkisebb közös nevezőt keresi.

A szerző Horváth Csenge, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért gyakornoka, az MCC EP junior program hallgatója.

Nyitókép: AFP/Alexandra Beier