Alexander Maximilian Eiber, Markus Söder CSU-pártelnök és bajor tartományi miniszterelnök volt tanácsadója szerint míg Magyarország rendelkezik külső uniós határokkal, addig Németország valójában csak unión belüli migrációs politikát tud folyatni.
Budapestre látogatott Alexander Maximilian Eiber, Markus Söder CSU-pártelnök és bajor tartományi miniszterelnök volt tanácsadója a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért meghívására. A látogatás keretében Eiber „Konzervativizmus Németországban” címmel tartott előadást a Mathias Corvinus Collegium Tas vezér utcai épületében, amiben a téma történetét, narratíváit, illetve jövőjét tárgyalta.
Annak ellenére, hogy a konzervativizmus, mint ideológia a francia forradalom óta kíséri az emberiség történelmét, Eiber úgy fogalmaz, hogy az eszme Németországba valójában az 1968-as „nulladik órája” után, a felvilágosodás elleni mozgalommal tört be. A második világháborút követően a konzervativizmus egy társadalmilag és politikailag elszigetelt felfogás volt, amely 1968-ban a diákmozgalom keretében az olyan 18. századi, klasszikus eszményeket vette át, mint az ellenforradalom vagy a jövő utópiájának feladása. Az 1970-es évektől kezdve egyre kiélesedett a vita a hazafiasságról, ám végül reneszánszát nem tudta megélni, hiszen a 1990-es német újraegyesítést követően a nemzeti narratíva valójában már „feleslegessé vált”.
A konzervativizmus jövőjét, kilátásait illetően a politológus összesen hat tételben fogalmazta meg gondolatait.
Egyrészről a konzervativizmus előnyére válik, ha kulturális mozgalom marad, valamint fontos a társadalmi értelmezésmód is – az ún. civil társadalom (Zivilgesellschaft), amely ugyan nem eredendően rossz, ám Németországban inkább a baloldalhoz kötik.
Másrészről véleménye szerint a konzervatív(abb) pártok önazonos identitás- és elitellenes politikát kellene folytassanak, amely utóbbi az emberek szemében, mint fogalmazott, valójában csak eredményes lehet. Szintén a tételek közé tartozik az úgynevezett „fantáziapolitika”, amelynek lényege, hogy elfogadja az olyan intézményi struktúrák széthullásának lehetőségét, mint az egyház vagy az egyetem – utalt az 1968-as diákmozgalmakra. A politológus hangsúlyozta továbbá a „politikai fúzió”, avagy a politikai paletta különböző táborainak együttműködésének, illetve a „konzervatív internacionálénak” fontosságát is.
A panelbeszélgetés során felmerült kérdések kapcsán Eiber első tételére, miszerint a konzervativizmusnak jobb, ha mozgalom marad, visszacsatolva úgy fogalmazott, hogyha „egy párt konzervatív, akkor igazság szerint sokkal inkább párt, mintsem konzervatív”. Ennek magyarázata az alapideológia és egy párttól elvárt pragmatizmus szembeállítása – az ideológiai elképzelések nem vágnak mindig egybe a pártpolitikai elképzelésekkel. Példának az Unió-pártokat hozta, amelyek véleménye szerint inkább polgári demokrata pártok, amelyeknek többek között vannak konzervatív megközelítései is. A február 23-i németországi választások eredményével és a lehetséges kormányalakítási kimenetellel kapcsolatos kérdés tekintetében úgy nyilatkozott:
mindent másképp kell csinálni, mint az előző, hárompárti koalíció, és akkor az új kormány már jó úton halad”.
Mindazonáltal felhívta a figyelmet arra is, hogy egy CDU-SPD nagykoalíció „ritkán jelentett fordulatot a német politikában […], most sem lesz ez másképp”. Eiber beszélgetőpartnere, Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet igazgatójának kérdésére, miszerint az AfD elleni tűzfal leomlása mikorra várható, Eiber az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) évek alatti elfogadottságát és osztrák kormányzatban való részvételét hozta párhuzamként. A magyar és német konzervatív politikát, kiemelve a migrációs politika összehasonlítása során pedig felhívta a figyelmet, hogy
míg Magyarország rendelkezik külső uniós határokkal, addig Németország valójában csak unión belüli migrációs politikát tud folyatni, amelynek azonban szintén van olyan aspektusa, amin változtatni kell.
Ennek mértéke az adott aktuális kormány politikai színezetétől függ, amely egy újabb nagykoalíció esetén nem túl kecsegtető, hiszen, mint fogalmazott, ebben a helyzetben a résztvevő két párt mindig a legkisebb közös nevezőt keresi.
A szerző Horváth Csenge, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért gyakornoka, az MCC EP junior program hallgatója.
Nyitókép: AFP/Alexandra Beier
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
A CDU/CSU politikusai közben még határozottabb lépéseket sürgetnek.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
Maja Trux szabadon engedéséért szerveznek tüntetést több német nagyvárosban.
Valami elkezdődött Lipcsében.
Az LMBTQ-közösség és a szabadság ellen irányuló „szélsőjobboldali erődemonstrációról” beszélnek az örök rettegők.
„A többiek szerint én vagyok a jobb.”
Fontos kérdések lesznek terítéken.
A módszer közvélemény-kutatási adatokra alapoz. Miután a jövőről szól, nyilván jelentős részben ködszurkálás, de egyrészt ez egy választás előtt szinte elkerülhetetlen.
