A hübrisz rémes drog – szögezte le.
„Mind azt mondjuk, hogy Ukrajna szuverenitását támogatjuk” – folytatta Landsbergis. Szerinte ebből az következik, hogy „egyikünk sem vindikálhatja magának a jogot vagy autoritást arra, hogy megmondja Ukrajnának, mikor mit adjon fel”. Hiszen „Ukrajna az ukránoké, mi pedig az ő oldalukon vagyunk, az a dolgunk, hogy hatalmunkat felhasználva feléjük billentsük a mérleget és támogassuk őket döntéseikben, amíg nem győznek”. Landsbergis úgy látja: nem szabad kioktatni Ukrajnát arról, hogy mit viseljenek, vagy miként tárgyaljanak Vlagyimir Putyinnal, aki „már akkor megszegi a megállapodásokat, amikor még meg sem száradt rajtuk a tinta”.
A volt litván külügyminiszter a Nyugat útját is kijelölte. „Ha valóban Ukrajnával vagyunk, és annyira hiszünk a demokráciában, amennyire azt mondjuk,
akkor el kell köteleződnünk a demokrata ukránok támogatása mellett, történjen bármi – akkor is, ha csatákat vesztenek, akkor is, ha elveszítik Kijevet, akkor is, ha az utolsó partizánt is kivégezte a megszálló bábrezsim”.
„Még ha úgy tűnik, hogy évtizedekre minde nelveszett, akkor is el kell rejteni a padló alá a tiltott zászlókat, várva a szabadság napját” – lényegült át Landsbergis, aki szerint ez ugyan „hosszú elköteleződés”, ám mégiscsak azt mondta a Nyugat, hogy „as long as it takes”. „Hazudtunk? Mi volnánk a rosszfiúk? Egyszerűen bizonyíthatjuk, hogy nem vagyunk azok – azáltal, hogy sietünk Ukrajnát katonailag olyan erőssé és biztonságossá tenni, amennyire csak lehet” – fogalmazott.