Apartheid után fordított gyarmatosítás – bemutatjuk, mi folyik Dél-Afrikában

Az Egyesült Államok és a Dél-Afrikai Köztársaság közötti kiéleződött a feszültség 2025-ben. Ennek egyik oka a dél-afrikai földreform-törvény, a másik a két ország eltérő külpolitikai irányvonala. Az új kisajátítási törvény lehetőséget ad a dél-afrikai kormánynak arra, hogy földterületeket „sajátítson ki” a földtulajdonosoktól akkor, ha az “közérdekből és bizonyos feltételek mellett” történik.  

Az Egyesült Államok befagyasztja a segélyeket Dél-Afrika számára – erről írt alá elnöki rendeletet Donald Trump, többek között diszkriminációval vádolva a dél-afrikai kormányt. Az elnök nem sokkal később vámokkal is megfenyegette Dél-Afrikát, amely lépés különösen az ország autógyárait érintené. 

A Trump-kormányzat szerint a dél-afrikai kormány elnézi a fehér földműves közösségek elleni erőszakos támadásokat is. 

– volt olvasható a Fehér Ház közleményében.

Donald Trump egyébként már első elnöksége idején is felfigyelt a fehérellenes apartheid rendszer dicstelen működésére, akkoriban Mike Pompeo külügyminisztert utasította, hogy vizsgálja meg a dél-afrikai földek elkobzását és a gazdák ellen elkövetett gyilkosságokat. 

Trumphoz most Elon Musk is csatlakozott, a világ leggazdagabb embere ugyanis dél-afrikai születésű, és ott is nevelkedett gyermekkorában. Musk az elmúlt években már többször kritizálta hazája vezetését, amiatt hogy szerinte fehérellenes, rasszista politikát folytatnak.

Trump döntésével párhuzamosan újra előkerült a téma az üzletember X-oldalán, Musk olyan posztokat tett közzé, amelyben azzal vádolja a dél-afrikai politikusokat, hogy elnézik, sőt bátorítják a fehér gazdák megölését, amelyet népirtásnak nevezett.

Az amerikai kritikák persze nem maradtak válasz nélkül. Legutóbb Gwede Mantashe, ásványi és kőolajforrásokért felelős miniszter felszólította az ország vezetését, szüntessék be az Egyesült Államokba irányuló ásványkincsek exportját. Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök pedig kijelentette, országát „nem fogják megfélemlíteni”. Az elnök szerint az országának szembe kell szállnia az erősödő „nacionalizmussal”. 

Merre tart Dél-Afrika?

Immár több mint 30 éve vették át Dél-Afrika irányítását a fehérek által uralt apartheid rendszer végével.

A Harvard’s Growth Lab kutatócsoportja nemrég végzett átfogó kutatást Dél-Afrika gazdaságával kapcsolatban, és lesújtó eredményre jutottak.

A kutatás főbb megállapításai a következők voltak:

• Az ország lassan 10 éve technikai recesszióban van, az egy főre jutó jövedelem több mint egy évtizede csökken. 
• A munkanélküliség több mint 33 százalékos aránya a világon a legmagasabb, a fiatalok munkanélkülisége pedig meghaladja a 60 százalékot.
• A szegénység 55,5 százalékra emelkedett a nemzeti szegénységi küszöb alapján.
• A legtöbb város nem képes megfelelően ellátni a közfeladatait, és nem képes az innovációra, a gazdasági növekedésre sem.
• Az állami kapacitás számos, a gazdaság működéséhez nélkülözhetetlen kormányzati funkcióban összeomlott. 
• A kritikus hálózatok, köztük a villamosenergia-ellátás, a közlekedési infrastruktúra és szolgáltatások, a biztonság, valamint a vízellátás és a szennyvízelvezetés jelentős romlást szenvedtek el az elmúlt 15 évben.
• A vasúti és kikötői kapacitás csökkent, ez nagy veszteségeket okozott az exportban.

A kutatócsoport megállapította, hogy „míg a vagyon faji összetétele a csúcson megváltozott, a vagyon koncentrációja nem változott”, tehát annyi történt, hogy a vagyont sikerült elvenni a fehérektől, azonban szélesebb jólétet nem sikerült teremteni. A vagyon egy fekete igen szűk korrupt elithez vándorolt, amely gyakran henceg luxus életmódjával, míg az ország nagy része szegénységben tengődik.

– állapították meg.

Az elmúlt években azonban a mezőgazdaságra is nagy nyomás nehezedett, tavaly a váratlan fagyok, idén az újabb aszály veszélyezteti a termésátlagokat, ha pedig valóban beindul a fehérek földjeinek elkobzása, annak beláthatatlan következményei lehetnek.

Kik is azok a búrok?

A holland (flamand, fríz, német és francia hugenotta ) telepesek utódainak összeolvadásával jött létre a búr (afrikáner) nemzet a XVII-XVIII. században.

Az első telepesek 1652-ben érkeztek az ország tengerparti területeire, amelyek akkor lakatlanok voltak. Később a brit gyarmatosítók az ország belső területeire űzték a búrokat, ahol zulu és más népek laktak, ugyanakkor ők nem folytattak mezőgazdasági tevékenységet.

A fehérek jelenleg az ország lakosságának 7 százalékát teszik – ami 4,3 millió fő. A mezőgazdasági művelés alatt álló területek körülbelül 70 százalékát fehérek művelik. 

Láthatatlan népirtás

Habár a fősodrú média, és a liberális civilszervezetek tendenciózusan mindenkit „szélsőjobboldalinak”, a „fehér felsőbbrendűség” támogatójának bélyegeznek, aki csak felmeri vetni a témát, ennek ellenére letagadhatatlan, hogy

Dél-Afrika a nyugati fősodrú médiában, általában egy „szivárvány államként” jelenik meg, ahol mindenki, tekintet nélkül a bőrszínre, törzsi hovatartozásra és vallásra, boldogan és békében él, de ez távol áll a valóságtól. 

Jelenleg Dél-Afrika a világ egyik legveszélyesebb országa, és nem csak a fehérek számára, a statisztikák szerint

A hatóságok 2007 óta nem hozzák nyilvánosságra a gyilkosságok áldozatainak etnikai hátterét, így hát hivatalosan Dél-Afrikában nincsenek is farmer gyilkosságok – legalább annyira nincsenek, mint amennyire Németországban sincs migránsbűnözés.

A gyilkosságok többsége az etnikai indíték mellett rablógyilkosság, és ez a tény is segít a hatóságoknak abban, hogy elrejtsék, mi is folyik az ország egyes területein.

Fehér érdekvédelmi szervezetek becslései szerint az apartheid megszűnése óta 2000-4000 gazdát gyilkolhattak meg rasszista indítékból, a meggyilkolt családtagok és munkások száma pedig százas nagyságrendű lehet.

Azt azonban már nehezebb letagadni, hogy az országot kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus – amelyet Margaret Thatcher egykori konzervatív brit miniszterelnök terrorszervezetnek nevezett, Nelson Mandela pedig egészen 2008-ig szerepelt az Egyesült Államok terroristákat nyilvántartó listáján – rendezvényein rendszeresen felcsendülnek olyan indulók, amelyekben olyan részletek hangzanak el, mint 

Erre bizonyíték az közösségi médiában terjedő számtalan felvétel.

Merre tovább búrok? 

Mivel az elmúlt években világossá vált, hogy az ország fekete vezetése semmilyen lépést nem fog tenni a fehér kisebbség védelme érdekében, egyre többször merül fel, hol találhatnának menedékre a búr gazdák a világban? 

Ezzel kapcsolatban tökéletesen látszódik a nyugat-európai liberális elit kétszínűsége is. Hollandia, miközben az ország a migránsválság kirobbanása óta tömegével fogadja be különböző harmadik világbeli migránsokat, a holland gyökerekkel rendelkező búrok ügyében teljesen érdektelen.

A közösség hiába próbálta meg felvenni a kapcsolatot az ország uralkodóházával, politikusaival és pártjaival, nem kaptak választ. Néhány éve az Amszterdami Egyetem Szociológia Tanszéke Kisebbségi és Migrációs Intézetének professzora, bizonyos Jan Rath egyenesen azt mondta,

Ezzel szemben utóbbi években számottevő búr menekültet fogadott be az egyébként roppant szigorú bevándorlási politikát érvényesítő Ausztrália. Christian Porter korábbi ausztrál főügyész szerint minél több búr farmer érkezik az országba, annál jobb. 

Pár évvel ezelőtt a Nova Europa Project elnevezésű társaság Magyarországon is kezdeményezte, hogy a dél-afrikai fehér közösség tagjai kapjanak menedékjogot, hogy a búrok Magyarországra is érkezhessenek – számolt be róla akkoriban a Demokrata.

Most Donald Trump is felvetette, hogy az üldözött dél-afrikai fehérek számára menekültstátusz és könnyebb letelepedést biztosíthatna az Egyesült Államok. Az „áttelepítési” tervekre – érthető módon – mindig vegyesen reagál a közösség, egy részük mindenáron menekülne az erőszak elől, míg mások nem akarják elhagyni a szülőföldjüket.

Trump kijelentésére is egymásnak ellentmondó reakciók érkeztek. Dirk Hermann, az Afrikai Szolidaritás szakszervezet vezérigazgatója elutasította Trump ajánlatát, ahogy Kallie Kriel, az AfriForum nevű afrikai lobbicsoport vezérigazgatója is.

Bár a szervezetek vezetői elutasították az amerikai elnök ötletét, eközben

Neil Diamond a kirendeltség vezetője azt mondta, a megkeresések számából arra következtetnek, hogy körülbelül 50 ezer ember szeretne letelepedni az Egyesült Államokban.

Miért foglalkozzunk Dél-Afrikával?

Dél-Afrika bizonyos értelemben tökéletes példája annak a folyamatnak, amelyet nevezhetünk akár „fordított gyarmatosításnak” is.

Ahogy Dél-Afrika egykor Európa „meghosszabbítása” volt az az afrikai kontinens déli csücskén, úgy lehet nem is olyan sokára Nyugat-Európából Dél-Afrika.

***