Nem szabad félvállról venni: ami most Afrikában történik, az ránk is hatással lesz

Mintegy harminc éve áll fenn a belső konfliktus a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ami 2021 óta rendszeres fegyveres ütközetek formájában is megmutatkozik. A mostani év elején pedig még jobban felerősödött, miután az M23-as fegyveres lázadókból álló csoport lerohanta az ország keleti részén található Észak-Kivu tartományt, és elfoglalta annak fővárosát, Gomát. A lázadók bejelentették, hogy nem állnak meg egészen a fővárosig, Kinshasáig, amely az ország legnyugatibb részén, vagyis épp a túlsó felén található – számolt be róla a BBC. A fegyveres összecsapásnak a lázadócsoport és a kongói erők között eddig 700 halálos áldozata van, és milliók kényszerültek elmenekülni az otthonaikból.

Olvasóink már sejthetik: utóbbiak okozhatnak óriási gondot az úgynevezett fejlett világnak.

A szomszédos Ruanda támogatja a lázadócsoportot, míg a legtöbb afrikai ország – ahogy az ENSZ is – elítéli a felkelést, és támogatásáról biztosította a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát. Az ENSZ békefenntartó erői továbbra is az ország területén állomásoznak, csakúgy, mint a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SDAC) békefenntartói, akik 2023 decembere óta tartózkodnak Kongóban.

Törzsi torzsalkodásból államok közti háború

A Kongói Demokratikus Köztársaság területén jelenleg több mint 260 különböző fegyveres szervezet működik, amelyek között már-már hétköznapinak nevezhető a konfrontáció. A néhány hete kiújult konfliktus azonban elkülöníthetően a Március 23. Mozgalom és a Kongói Demokratikus Köztársaság fegyveres erői (FARDC) között zajlik.

Az M23-asok támadása mögötti motiváció többek között az 1994-es ruandai népirtásra vezethető vissza.

Amikor a hutuk elveszítették vezető szerepüket Ruandában, sokuk a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársaságba menekült, annak is a határmenti, Észak-Kivu tartományába. A ruandai kormány által támogatott M23-as szervezet azért indított idén év elején véres támadást a keleti régióban, hogy jogokat szerezzen a tuszi törzs tagjainak, akiket szerintük Kongóban elnyomnak, és bosszút álljanak azokon a hutukon, akik felelősek a népirtásért.

Coralie Pierret, a svájci RTS helyi tudósítója szerint a tusziknak abban részben igazuk van, hogy a népírtás felelősei valóban Kongóban húzták meg magukat, de velük együtt rengeteg civil is elmenekült Ruandából, akiknek semmi közük nem volt a vérengzéshez, és az M23 most rajtuk is bosszút állt. Hozzátették: az utóbbi időben rendszeresek voltak a fegyveres összecsapások a két törzs tagjai között, amik jócskán átnyúltak az országhatáron is, innentől kezdve nem lehet belső háborúról beszélni. Már csak azért sem, mert Ruanda is támogatja a lázadókat.

A néhány hete tartó fegyveres összecsapásban eddig tizenhárom dél-afrikai katona vesztette életét, akik a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség békefenntartó csapat tagjaként állomásoztak Kongóban. A dél-afrikai kormány Ruandát tette felelőssé a halálukért, és az elnök figyelmeztette a ruandai államfőt, hogy amennyiben újabb támadást intéznek a csapataik ellen, hadüzenetre számíthatnak.

A Global Studies Institute kutatója, Stéphanie Perazzone szerint Ruanda évtizedek óta kifogásként használja a tuszik védelmének fontosságát arra, hogy erősítse a haderejét. A szakértő szerint Paul Kagame elnök aggodalma a tuszikért részben jogos, de ennek a tudatos kommunikációnak köszönheti azt is, hogy lassan három évtizede hatalmon van.

A szakértők szerint Ruandának ugyanakkor az is célja, hogy a törzsi kisebbségekre hivatkozva megszerezze az irányítást a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti része felett, amely ásványkincsek tekintetében a világ egyik leggazdagabb területe.

A föld kincseket rejt

Bár az itt élők szegények, a kongói föld ásványkincsekben gazdag. A Kongói Demokratikus Köztársaság területén található meg a világon kitermelt kobalt készletek 70 százaléka, ami nélkülözhetetlen az akkumulátorok gyártásához, és ezáltal központi szerepet játszik az energetikai átmenet szempontjából is. Emellett fellelhető még a területen nikkel-, ón-, kaszit- és gyémánt is. Ráadásul a legtöbb nyersanyagot az ország keleti részén bányásszák, éppen ott, ahol a fegyveres konfliktusok is zajlanak. A fegyveres csoportok a nyersanyagokból tartják fenn magukat, a lakossághoz azonban nem jut el az azokból folyó bevétel. Az illegálisan kibányászott nyersanyagokat többnyire arab országokba szállítják, és onnan értékesítik tovább. Ilyenkor az eredeti származási helyüket a kereskedők elhallgatják.

Miért nem foglalkozik a világ Kongóval?

Nem csak a nyersanyagok eredetével, de a kongói emberek szenvedésével sem foglalkoznak sokat a világ többi pontján, pedig Afrika problémái – a tömeges menekültáradatok miatt – a fejlett világnak is problémát jelentenek. A 2024-es Afrikai Nemzetek Kupáján a kongói labdarúgó válogatott összes tagja a himnusz éneklése közben fél kezét a szája elé téve, másik kezével pisztolyt formálva a halántékához emelve tiltakozott az ellen, hogy a világ szemet huny a Kongót érintő súlyos humanitárius válság fölött.

Az, hogy ilyen kis felületet kap a nemzetközi sajtóban a kongóiak több évtizede húzódó kálváriája, Stéphanie Perazzone szerint három okra vezethető vissza. Az első és legfontosabb, a konfliktus elhúzódása. Az, hogy már harminc éve folyamatosak az összecsapások, érdektelenséget szült, hiszen a nyugati világ már megszokta a harcokat, és azt, hogy talán soha nem lesz ennek az egésznek vége. A média pedig már nem tartja fontosnak mindig minden részletről beszámolni.

A második ok a kutató szerint, hogy az emberek elfogadták, hogy

Ezért az ilyen jellegű konfliktusok sokkal kisebb figyelmet kapnak, ha Afrikában történnek, mint a világ bármely másik pontján. És ezzel el is jutottunk a harmadik indokhoz, az ukrajnai és a Gázai-övezetben zajló háborúkhoz, amelyek most magukra vonják a média figyelmét.

Európára nézve is veszélyt jelent az elhúzódó konfliktus

Bár a földrajzi közelség sokkal fenyegetőbbnek festi le az ukrajnai és az izraeli háborút, valójában az afrikai konfliktusok is komoly veszélyt jelenthetnek az európai lakosságra nézve.

Az érintett területek környékén már megteltek a menekült táborok, és a Világélelmezési Program arra figyelmeztetett, hogy a helyzet hamarosan világszintű humanitárius krízishez vezethet.

Tárik Meszár, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója a Mandinernek egy korábbi interjúban elmondta,

A szakértő szerint a Ruandára helyezett nemzetközi nyomás segíthet a konfliktus megfékezésében.

A nemzetközi közösség elutasítja Ruanda tevékenységét. Szijjártó Péter külügyminiszter nemrég megosztotta a magyar álláspontot a kérdésben: „Mi határozottan elítéljük a Kongói Demokratikus Köztársaságot ért támadást, a civilek és békefenntartók legyilkolását, és felszólítjuk a ruandaiakat, hogy vonják vissza csapataikat a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről.”

A Kongói Demokratikus Köztársaságban zajló konfliktust éppen ezért nem szabad félvállról venni, és fejlett országok érdeke is – nem csak humanitárius szempontból –, hogy minél hamarabb véget érjen a vérengzés.

Nyitókép: ALEXIS HUGUET