Merkelt a hatalom maga érdekelte, az öncélú hatalomgyakorlás mestere volt. De a hatalma, ami Németország, Európa, sőt egyesek szerint a szabad világ vezetőjévé tette, kizárólag önérdekű volt és semmilyen távlatos közcélt nem szolgált, ezért aztán illékonynak bizonyult.
Merkel nem alkotott, nem épített semmit. Hatalomban töltött időszakát az elszalasztott lehetőségek, a ki nem használt esélyek és azok a jóvátehetetlenül rossz döntései fémjelzik, amelyekkel elherdálta a németek és az európaiak jövőjét. Elrabolt tőlük 16 évet, mert halogató, döntéselkerülő, semmit nem akaró, altató politikájával úgy Németországot, mint Európát leépítette. Társadalmait szétzilálta, gazdaságait stagnálásra ítélte, innovációs képességeit lefojtotta, ambícióját kioltotta.
Merkel gyáva volt. Ezzel szinte teljesen belesimult az általa is gyávává nyomorított német közéletbe. Az agymosottá, öntudatlanná tett és teljesen amerikanizált németek gerincének kiegyenesítéséért, fejük felemeléséért semmit nem tett. Részben, mert ő maga is a ruhatárban felejtette a gerincét, részben mert felismerte, hogy így könnyebb rajtuk uralkodnia.