Korai volt az öröm: mégis a migránspárti álláspont győzött Németországban
Németország még nem áll készen rá, hogy szembeszálljon a globalista elittel.
A Bundestagban kétszer is együtt szavazott a jobboldali AfD és a kereszténydemokrata CDU. Ez egy olyan tabutörés, amely megváltoztatja a német politikát – a veterán német újságíró elmagyarázza, hogyan!
Február 23-án előrehozott választásokat tartanak Németországban. Ez önmagában is fontos esemény, de talán még jelentősebb az, ami múlt héten történt a Bundestagban. Először látszott megingani a jobboldali AfD-vel szembeni „tűzfal”, s ez indulatos vitákat váltott ki a hagyományos pártok között. A légkör annyira feszültté vált, hogy ez alapjaiban változtathatja meg a német belpolitikai számításokat.
A választási eredmény nagy vonalakban már sejthető, és valószínűleg a mostani szócsaták sem befolyásolják majd jelentősen. Azonban az, hogy ez a számadat milyen politikai jövőt eredményez, hirtelen teljesen nyitott kérdéssé vált.
Eddig világosnak tűnt: a CDU nyerni fog (a felmérések szerint 28-30 százalékkal), mögötte az erősödő AfD következik (19-23 százalékkal), majd az SPD (15-17 százalékkal), és utánuk jönnek a Zöldek (12-15 százalékkal). Kérdés, hogy a liberális FDP és a baloldali, de migrációellenes „Bündnis Sarah Wagenknecht” (BSW) bejut-e a parlamentbe.
Szinte minden szakértő abból indult ki, hogy ennek eredményeként a CDU koalícióra lép az SPD-vel – vagy ha az FDP bejut, akkor az SPD-vel és a Zöldekkel közösen. Ez esetben sem biztos, hogy a CDU és az SPD stabil többséget tudna alkotni a Bundestagban. Egy ilyen CDU-vezette koalíció valószínűleg több AfD-s elképzelést is átemelne a migrációs politikájába, miközben kommunikációs szinten továbbra is élesen támadná az AfD-t.
Ezt a politikai egyensúlyt egy tragikus esemény borította fel: január 22-én egy afgán migráns Aschaffenburgban megölt egy kétéves gyermeket és egy bátor járókelőt, aki megpróbált közbeavatkozni. Egy másik gyermek súlyosan megsérült. Ez volt az utolsó csepp a pohárban: a hasonló, korábbi esetek után ez végleg felkavarta a német közvéleményt.
Friedrich Merz, a CDU kancellárjelöltje jól érzékelte a helyzetet, és január 23-án öt pontban követelt szigorú intézkedéseket, többek között az illegális migránsok előtti határok teljes lezárását. Egy újságírói kérdésre, hogy lenne-e többség egy ilyen döntés mögött, és hogy kikkel lehetne ezt keresztülvinni,
Merz spontán úgy reagált: „Nem érdekel, ki követ ezen az úton. Ez az egyetlen járható út.”
Nem biztos, hogy e kijelentését végiggondolta – inkább ösztönös reakciónak tűnt. Mindenesetre úgy hangzott, mintha akár az AfD-vel is hajlandó lenne együtt szavazni. „Érezte, hogy működik az üzenet, ezt az újságírók reakcióiból is látta” – vélekedett Robin Alexander, a Die Welt főszerkesztő-helyettese a „Machtwechsel” című podcastben.
Január 24-én Merz bejelentette, hogy a CDU két indítványt nyújt be a Bundestagban: az egyiket a közbiztonságról, a másikat az illegális migráció leállításáról. Még a CDU vezetőségének több tagja sem tudott erről előző este. Bár Merz nem egyeztetett az AfD-vel, kijelentette, hogy ha a „demokratikus pártok” nem támogatják az indítványait, akkor – bár nem ez a célja – akár az AfD szavazataival is döntés születhet.
Ez nem jelentette azt, hogy Merz együtt akarna működni az AfD-vel, inkább politikai nyomást akart gyakorolni a többi pártra, hogy kövessék a CDU kezdeményezéseit. Ha támogatták volna a javaslatokat, Merz demonstrálhatta volna vezetői szerepét; ha elutasítják, az népszerűtlenné tehette volna őket a választók szemében.
Merzék direkt úgy fogalmazták meg az indítványokat, hogy az AfD-t nyíltan támadják bennük – éppen azért, hogy az AfD ne szavazza meg őket. Az AfD azonban váratlanul úgy döntött, hogy legalább az egyik javaslatot, a határlezárásról szólót, támogatja. Az indítvány január 29-én át is ment a parlamentben.
Az AfD azonban ennél is tovább ment: előhúztak egy CDU-s törvényjavaslatot a migráció korlátozásáról, amely szeptember óta porosodott a belügyi bizottságban. A CDU korábban nem merte benyújtani, mert attól tartottak, hogy az AfD is megszavazná, ezzel ledöntve a „tűzfalat”. Most viszont az AfD maga akarta benyújtani a javaslatot.
A CDU csapdába került: vagy saját törvényjavaslatát kellett volna megszavaznia az AfD indítványaként, vagy ellene szavazni a saját szövegüknek. Végül úgy döntöttek, hogy mégis inkább ők maguk nyújtják be. Ha az AfD támogatja, a többi párt viszont nem, és mégis átmegy, akkor ez lett volna az első törvény, amely kizárólag az AfD szavazataival születik meg Németországban.
A Bundestagban kitört a káosz. A hagyományos pártok a legsúlyosabb sértéseket vágták egymás fejéhez, ami hosszú távon megnehezítheti az esetleges koalíciós együttműködéseket.
Ezt is ajánljuk a témában
Németország még nem áll készen rá, hogy szembeszálljon a globalista elittel.
Közben Angela Merkel – a volt kancellár és CDU-elnök – Merz hátába döfte a tőrt: kijelentette, hogy Merz tévúton jár. Végül a törvényjavaslat nem ment át, részben Merkel hatására is: 23 FDP-s és 12 CDU-s képviselő vagy ellene szavazott, vagy tartózkodott, vagy távol maradt.
Mi következhet ezután?
A Zöldekkel való koalíció esélye gyakorlatilag nullára csökkent. Robert Habeck, a Zöldek kancellárjelöltje kijelentette: „nagyon nehéz” lenne bármilyen együttműködés Merz CDU-jával.
Merz továbbra is nyitottnak mondja magát minden koalíciós lehetőségre – kivéve az AfD-vel való együttműködést. Az SPD viszont bocsánatkérést követel tőle, amiért elfogadta az AfD támogatását a Bundestagban. Olaf Scholz, az SPD vezetője kijelentette, hogy „nem bízik többé Merzben”, és szerinte a választások után a CDU végül mégis koalíciót köthet az AfD-vel. Merz ezt cáfolta, és Robin Alexander, a Die Welt veterán elemzője szerint lehet is hinni neki.
Ha a CDU sem az SPD-vel, sem a Zöldekkel nem tud koalíciót alkotni, akkor mi lesz?
Feltűnő az is, hogy Merz már arról filozofált, hogy jövőben talán már nem is lehet többséget alkotni a „demokratikus középben”, azaz a mainstream pártok között. A „Redaktionsnetzwerk Deutschland”-nak úgy fogalmazott: „a kérdés az: elég-e, amit a hagyományos pártok teljesíteni tudnak, ahhoz, hogy tartós többséget tudjanak elérni a lakosság körében?” Erre a kérdésre Merz szerint „még nincs válasz”.
A sajtóban felmerült egy CDU-s kisebbségi kormány ötlete, amelyet az AfD kívülről támogatna – még ha formálisan nem is lépnének szövetségre. Matematikailag lehetséges: a közvélemény-kutatások szerint a CDU és az AfD együtt a legerősebb párost alkothatja a választás után. Azonban olvasva, hogy Merz és párttársai hogyan jellemezték az AfD-t az elmúlt napokban („undorító”, „szélsőséges”, „antidemokratikus”), nehezen elképzelhető, hogy Németországban is egy „osztrák megoldás” azaz egy jobboldali együttműködés jöhet.
Ha viszont sem a hagyományos koalíciók, sem a CDU-AfD együttműködés nem valósul meg, akkor csak egy lehetőség marad: politikai patthelyzet és kormányozhatatlanság.
Ezt is ajánljuk a témában
Erősödik az AfD, „polgári többség” alakult ki a Bundestagban, a szellemet nem lehet visszagyömöszölni a palackba – Bauer Bence, az MCC Magyar-Német Intézetének igazgatója a Mandinernek.
***
Nyitókép: HALIL SAGIRKAYA / ANADOLU / Anadolu via AFP